Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

hallottam egy öreg földmívestől egészen véletlenül: »Négyen ültek a papszékbe, mégis a legkisebbet (Kenessey) küldték fel... Hanem azt megkell adni, jó szava van neki*. Jellemző a mi népünk kritikája... Nem hallgathatom el, hogy bizony a templomok nem egészen zsúfoltak. De ez is egy okkal több arra, hogy a hol csak lehet, alkalmat kell adni a népnek az ige hallására. Ha a templomba nem megy, biz' más helyt kell prédikálni, ha sehova sem megy, hozzá kell elmenni nekünk, hívogatni, s ha ezer közül csak egy tér meg, az is haladás. Azt mondja Braun Tivadar: »azért alapította Tsten a papságot, hogy élő hitet terjeszszen«. Ha ez a pap hivatása, akkor előre, egyesített erővel összetett vállakkal; vegyünk számba minden papot, s tegyünk papokká, a kit csak lehet, mert nagyon hátra vagyunk. Ebből áll egyelőre a kolozsvári belinissziói munka. Nem új dolgok, sőt inkább nagyon régiek, s az emberiség egy jobb része mindég ezekért hevült. Krisztus és az ő apostolai megmutatták, hogy az élő hit miként javítja meg a világot; őket kövessük. Egyedül a Krisztus zászlója vezet győzelemre; miért mennénk egy oly lobogó alá, a hol részünk a halál? A magyar Sión felvirágozása csak a belmissziói mozgalmak által lesz lehető. Adja a kegyelem Istene, hogy ezek a mozgalmak a Krisztus szellemével előre törve, orvosolhassák egyházunknak, hazánknak és társadalmunknak tömérdek baját. Bácsy Gyula. KÜLFÖLD. A francia protestantismus köréből. A francia reformátusoknak erőteljes és eleven egyházi életök van. Többször rámutattunk e lapban francia hitfeleink nagy hitbuzgóságára, példás áldozatkészségére, nagy irodalmi és egyháztársadalmi erejére. Valóságos evangeliumi kovásza az a háromnegyedmillió protestáns ember a francia világ pápás vakbuzgóságának és felekezetnélküli hitetlenségének, mely utóbbi immár 8 millió > hitetlen« hivőt számlál. A »századvégi« francia léhaságnak hatalmas ellenfelévé növekedett a francia protestantizmus »Le SignaU című politikai lapja, mely alig másfélévi pályafutása alatt a prot. eszméknek hatalmas irodalmi védője és mind a pápás vakbuzgóságnak, mind a hitetlen léhaságnak rettegett ostorozója lőn. A »Signal«-t de Rougemont alapította,ez az áldozatkész Mecenás, ki tömérdek pénzt és rendkívüli munkát fektetett az új vállalatba. Lapja felvirult, de maga agyondolgozta magát s a mult nyáron legszebb férfikorában elhunyt. A »Signal« szerkesztője Réveilland ügyvéd, ki pápás tévelygéseiből 22 évvel ezelőtt tért meg az evangeliumi igazságra, s ki annyira nem szégyenli a Krisztus evangéliumát, hogy több ízben tartott »evangelizáló* körútat Franciaországban s hatalmas ékesszólásával és erőteljes evangeliumi hitével már is sok pápás és hitetlen franciát vezetett a Krisztushoz. A »Signal« munkatársai között ott találni a francia protestantizmus legkitűnőbb lelkészi, tanári, jogászi és költői erőit, kiknek mindnyáját az a »merész és nagy gondolat* tartja össze s lelkesíti munkára, hogy »evangelizálják« azaz az evangelium isteni erőivel és örök igazságaival újjászüljék és régi nagyságába visszahelyezzék a »Panamabotrányok *-ban elkorcsosult francia nemzetet. A »Signal« alapításának közvetlen oka felekezeti indok volt. A francia ultramontán napi sajtó az utóbbi években hevesen és folytonosan támadta a protestánsokat. Most Németország titkos spionjainak nevezte, majd azzal rágalmazta őket, hogy az angol politika titkos szolgálatában állanak. A protestánsok hazafiatlan csőcselék, kik nem méltók a francia névre. A hírhedt de Mahy, ultramontán képviselő, minden héten tudott a Házban valami gyalázatos és arcpirító dolgot mesélni a protestánsokról. Végre megsokalták a hős hugenották derék utódai a sok piszkolódást, az ősi gall vér arcukba szökkent és fegyvert, irodalmi fegyvert ragadtak a »Signal«-ban, mely épen azért oly eleven, erős és temperamentumos, mert a hitvány piszkolódás kellette nemes önérzet kifolyása. A »Signal« most nemes egyházpolitikai és egyháztársadalmi.; harcot folytat az evangelium mindenfajta ellenségeivel. Leghevesebb a küzdelme az ultramontánokkal. Minap is egy volt pápás pap, Corneloup, kit a genfi ultramontán »Courier« hevesen megtámadott azért, hogy most oly kitartó és eredményes szolgálatot tesz a protestantizmusnak, egy hatalmas cikksorozatban röviden és tárgyilagosan felmutatta azokat a meglepő hódításokat, melyeket a francia protestantizmus tesz. Statisztikailag kimutatta, hogy az evangelizáló társaságok s különösen az »Oeuvre des prétres« nevű áttérteket gyámolító egyesület működése folytán 14 pápás pap hagyta oda a római tévelyeket s tért át a Krisztus evangeliumi egyházába. Érdekes a Pasquet lelkész esete is. Pasquet Ferney-ben, Voltaire hires menhelyén, Genf közelében pásztorkodott. Hatalmas bajnoka volt az evangéliumnak, ki Ferneyben egész sereg jótékony intézetet, evangelizáló intézményeket stb. teremtett. A hatalmas lelkipásztor nagy szálka volt az uitramontánok szemében, lapjaikban addig üldözték, társadalmilag addig keserítették, hogy az erőteljes férfiú belehalt a nagy keserűségbe. Most a hálás gyülekezet egyhangúlag az elhunytnak méltó fiát választotta lelkipásztorává, de az ultramontán izgatás oly erős ellene, hogy bár a lyoni consistorium egyhangúlag jóváhagyta, de a kultuszminisztérium, mely most ultramontán befolyásokra hajlik, egyszerűen megsemmisítette a választást. A »Signal« azonban nem enged, hevesen támad s valószínű, hogy nyerni fog. A francia lutheránus egyház november 5-én tartotta Párisban és Mömpelgardban egyházkormányzó zsinatát. Csendesen, békésen folytak az egyház kormányzására és beléletére vonatkozó tárgyalások. A francia állami iskolában csak egy napon, csütörtökön, részesülhetnek a növendékek vallásoktatásban: de az iskolai hatóságok e napot is el szeretik venni a vallásoktatástól. A theolo-2*