Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-28 / 26. szám

teriuma is csupán a fentartás jogán maguk gyakorolják az igazgatást, minden alapszervezés nélkül. Van a földmívelési, az igazságügyi, a kereskedelmi, a belügyi, a pénzügyi és — legkevesebb a közoktatási miniszter hatósága alatt emberbaráti nevelőintézet. Kormányzásilag a belügyi tárcához van a legtöbb intézet beosztva, holott természetszerűleg egyedül a közoktatási miniszternek képezné jogát és tisztét a legfőbb felügyelet és igazgatás. Országos szervezés és ennek a közoktatási kormány által keresztülvitele az egyedüli, mi az emberbaráti nevelőintézetek egészséges és gyors fejlődését s nevelőinek érdekeit biztosítja. Ezen országos szervezést az emberbaráti nevelők szakegyesületének kell sürgetnie és alaposan előkészítnie. Itt kínálkozik a megalakítandó orsz. szaktestületnek a legfontosabb teendője kifelé agitálásában; az alapszabályzattal benső szervezkedésnél pedig még előbb ott, hogy módot kell találnia egyrészt az intézetfentartóknak és a rokon szakegyesületeknek és tantestületeknek, másrészt az egyesületi közvetlen tevékenységben (szerzeti, katonai) disciplina által korlátolt pályatársak közreműködésének biztosítására. Indítványozom, hogy mondja ki határozatilag a szakosztály (kongresszus): 1. a >Nevelök Országos Egyesületének* megalakítását és válassza azonnal meg az ideiglenes tisztikart, melynek hivatása lesz: az ügynek országszerte propagandát csinálni, alapszabályokat szerkeszteni, tagokat gyűjteni és a végleges szervezkedést még ez évben összehívandó közgyűlésre előkészíteni; 2. az alapszabályzat tűzze célul ki egyrészt az emberbaráti nevelés fejlesztését, a nevelőintézetek szervezését, a nevelők képzését és helyzetük biztosítását, az intézetfentartóknak, a társadalomnak és a kormánynak az emberbaráti intézetekkel szemben követendő eljárásra nézve befolyásolását; 3. az egyesület hivatásához vezető főbb eszközök : a tagoknak gyűlésekben és tanácskozásokban összejövetele, szak- és népszerű felolvasások, szakkiállítások stb. rendezése, levelezés és a szak- és napisajtó útján is összeköttetés az egyéb nevelés-oktatási szakegyesületekkel, intézet -fentartókkal és vezetőkkel; 4. azon pályatársak közreműködésének megnyerésére, kiket az egyl. gyűléseken résztvevésben (egyházi, katonai s egyéb) disciplina gátol, valamint a más szak- és közművelődési egyesületeknél, tantestületeknek stb. e testületben is résztvehetése céljából a gyűlésekbe képviselőküldés, a tanácskozmányokban, felolvasásokban, kiállításokban akár közvetlen, akár képviseleti közreműködés, a levelezés és egy szakfolyóirat indítása állapítandó meg; 5. a titkár mint szerkesztő azonnal indítsa meg a »Nevelök folyóiratát« két havonként (tehát ez évben három számmal) megjelenő szakközlönyt, mely az évi hat korona tagdíj fejében minden tagnak megküldetik, mások által ugyanannyi díjért rendelhető meg. Eötvös Károly Lajos. TÁRCA. Dicséreteink szerzői. Mostani énekeskönyvünk történetével, az abban foglalt »dicséretek« szerzőivel s ezeknek életével az önálló műveknek s folyóiratokban vagy lapokban megjelent cikkeknek egész sorozata foglalkozik. A nagy Tóth Ferenc már 1823-ban megírta »Éneklő kar*-át. Révész Imre 1866-ban adott történelmi közleményeket >A magyarországi reform, egyház közönséges Énekeskönyvéről*. Kálmán Farkas 1880-ban írta meg, »Éneklő-kar« cím alatt a dicséretszerzők életrajzát. Debrecenben már 1814-ben megjelent egy kis nyomtatvány, mely az új énekek szerzőit betűrendben sorolja fel. E rövid jegyzék újra lenyomatott a Sárospataki Füzetek I. évfolyamának 660 — 661. lapjain. Szathmáry József nagy értekezése: »A ref. templomi énekeskönyv története* a Protestáns Szemle 1892. évfolyamában jelent meg. Ez értekezéssel kapcsolalban a 'Sárospataki Lapok* 1893. évfolyamába Czinke István, Szathmáry József, Révész Kálmán (két ízben) és dr. Tüdős István írtak idevonatkozó cikkeket, melyek által a kérdés véglegesen tisztázva lett s dicséreteink szerzőinek sorozata kritikailag és hitelesen megállapíttatott. Legközelebb e Prot. Lap 23-ik számában Szekeres Mihály közöl egy sorozatot dicséreteink szerzőiről. »Jegyzetem nyomán írtam meg a fentieket — mondja. Ha tévedtem, forrásom tévesztett meg, és a kiigazítást szívesen veszem*. Valóban igen zavaros forrásból merítvék e jegyzék adatai. Sokra menne minden tévedését, botlását egvtőlegyig felsorolni. Példaképen csak két tételt hozok fel: Lengyel József Sz. M. forrása szerint 30, * voltaképen azonban 38 éneket írt. A 67. 68. dicséreteket Kleist német költő írta. Lengyel csak fordította; ellenben L. írta a 168., 185., 222. dicséreteket, valamint hal felálló éneket, melyeket azonban Sz. M. Lengyelnél nem említ. Varga István debreceni professor, később szikszói lelkész, kinek Sz. M. különös dicséret mellett a 35., 36., 63. énekeket tulajdonítja, egyetlen egy dicséretet sem írt, mert a felhozott három valóban szép ének igen-igen régi. valószínűleg a reformáció korából való. A 35. dicséret már Szegedi Gergely 1569. évi énekeskönyvében megvan; a másik kettő is azon korra mutat. Varga István csak igazította a 36. és 63. dicséreteket, Benedek Mihály pedig a 35-iket. Azokat, kik érdeklődnek e kérdés iránt, utalhatnám a felsorolt forrásokra, ezek közt különösen a Sárospataki * Ha egyenként megszámláljuk a Sz. M. szerint Lengyel énekeit, nem 30, de 31 éneket találunk; hasonlóképen Keresztesinek 35 énekét sorolja fel s mégis azt mondja, hogy 32 éneket írt!