Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-03 / 18. szám

váth József. Jogakadémiai szakelőadó választását a bizottság elhalasztotta. A bizottság jelentésében kéri a konventet, hogy válaszszon minden kerületből 2—2 póttagot, hogy a rendes tagok egynémelyikének akadályozása esetén a bizottság póttaggal egészíthesse ki magát. Végül kéri hogy a konventi iskolaügyi bizottság és az egyetemes tanügyi bizottság közötti viszony rendeztessék, még pedig úgy, hogy miután az egyetemes tanügyi bizottságnak 10 tagja egyszersmind konventi tag is, a konvent elé tartozó iskolaügyeket e 10 tagból álló külön bizottság készítené elé abban az esetben, ha az egyetemes tanügyi bizottság a konvent ülései alatt már nem tarthatna gyűlést. A konvent a tanügyi bizottság jelentését tudomásul veszi, a póttagok megválasztását a következő gyűlés napi rendjére tűzi ki, az utóbbi kérdésre nézve pedig kimondja, hogy az eddigi iskolaügyi bizottság működése megszűnik, s minden e szakba vágó ügyek az egyetemes tanügyi bizottság elé tartoznak; sürgős esetekben pedig az egyetemes tanügyi bizottság konventi tagjaiból alkotott külcn bizottság intézkedik. Minthogy pedig a tanügyi bizottság jelenlegi elnöke nem konventi tag, ez a bizottság külön választ magának a saját kebeléből elnököt. Tárgyalásra került ezután az erdélyi egyházkerület emlékirata, mely az egyházpolitikai helyzet következtében megcsorbult lelkészi jövedelmeknek állami úton való kárpótlását kérelmezi. Tóth Sámuel az ügy előadója javasolja, hogy írassék össze a többi kerületekben is a veszteség, s ezekkel együtt terjeszsze fel a konvent a kormányhoz pártolólag az erdélyiek kérelmét. Bartha Lajos esperes megjegyzi, hogy nem stólaügvről van szó a kérelemben, hanem a házassági törvényszékek megszűnése folytán beállott veszteség kárpótlásáról. Kéri, hogy az emlékiratot a kormányhoz párlolólag terjeszszék fel. György Endre felolvassa az emlékiratban kitüntetett veszteséget, mely körülbelül 22.000 f'rtra rúg. Kiss A. Tóth Sámuel indítványát pártolja. Tisza Kálmán szerint csak azon veszteségek összeírása volna bekérendő a többi kerületek részéről is, a melyek a dispensálás jogának megszűnése folytán állottak elő. Gr. Degenfeld József nem tartja helyesnek, hogy ilyféle címen kárpótlást kérjünk az államtól, fedezzék a hiányt a kerületek. Fejes István lendületes beszédben kel ki mindenféle kárpótlás kérése ellen. A jövedelem, melytől a püspökök elestek, kormányzati mellékjövedelem volt, kormányzati veszteségnek államilag való kárpótlását pedig nem tartja szerencsés gondolatnak. A Bach korszakban s a pátens idejében megkínálták püspökeinket, espereseinket szép jövedelemmel s örültek volna, ha elfogadtuk volna, de visszautasítottuk. Most is ez a teendő. Fedezzék a hiányt a közigazgatási pénztárból; képesek vagyunk mi magunk is ellátni kormányzatunkat, ne forduljunk ezért az államhoz. Nálunk a püspök állása nem nagy vagyonnal járó, fényes állás, hanem tiszteleti állás, méltóság. Hasonlólag az esperesi állás is. S ha valakit, mint ilyet is melyen érint a beállott veszteség, tegye le hivatalát; de ne menjünk azért az államhoz kárpótlásért,. Semmiféle formában nem fogadja el az államtól való kárpótlás kérését. Szász Károly kijelenti, hogy a magyarországi püspökök közül senkisem kérte, hogy stólabeii veszteségéért kárpótoltassék, Helytelennek is tartaná, hogy ők, kik támogatták az egyházpolitikai törvényjavaslatokat, most, midőn azok törvényekké válván új helyzet állott elő, az akkor is előre látott veszteségért kárpótlást kérjenek. Nem fogadná el a segélyt, bárhonnan jönne is az, legkevésbbé az államtól. Szász Domokos előtt . a kérdés az erdélyi egyházkerületben egészen más világításban áll, mint a többi kerületekben. Itt az erdélyi házassági törvényszékek megszűnésével beállott anyagi veszteségről van szó. A Leopoldi dimploma, e nemzetközi szerződés által biztosított jog megszűnése szükségképen maga után kell hogy vonja az azáltal megszűnt anyagi jövedelem kárpótlását is. — Erdélyben az esperesek fizetése csupán abból állott, a mit mint a házassági törvényszékek elnökei húztak. Most hogy ettől elestek, teljesen ingyen végzik az esperesi teendőket. Nem akarja az erdélyi egyházkerület magát kifizettetni, hanem csak a kormány figyelmét akarja felhívni egy ó-institució megszűnése által létrejött helyzetre. Kéri az emlékiratnak pártolólag való felterjesztését. Simó Lajos hasonló értelemben szólalt föl. Ki<s Albert: Előző felszólalásában az egész ügy tárgyalásának elhalasztása volt szándéka, de látván, hogv a konvent belement a dolog érdemleges tárgyalásába, ő is kifejti nézetét. Teljes mértékben helyesli Fejes István elvi kijelentését, mert ő is veszedelmesnek tartaná, ha a konvent helyet adna az erdélyiek kérelmének. A mi a veszteséget illeti, az új helyzet következtében legtöbbet veszítettek a nagynépességű egyházak lelkészei, de ő nem hallott még egy ilyen lelkészt sem panaszkodni. A szegényebb lelkészek nagyon csekély összeget veszítettek, s ha megkapják a 800 frtos minimumot, épen az erdélyi lelkészeknek nem lesz okuk panaszkodni. A nagyobb veszteségeket pedig pótolják az egyházmegyei és egyházkerületi közigazgatási pénztárak. Fejes István álláspontját teszi magáévá. Tisza Kálmán világi elnök feltevén a kérdést, a konvent kimondja, hogy az erdélyiek emlékiratát nem pártolja. Radácsy György felolvassa Hornyánszky Viktor levelét, melyben kijelenti, hogy míg él, s míg a papság részéről hasonló buzgóságot tapasztal, évenként 500 frtot ad a lelkészi özvegyárva-gyámintézet részére. A konvent jegyzőkönyvi köszönetet és elismerést szavaz a kegyes adakozóknak adományáért. Badácsi György felolvassa Nagy Pál gömöri esperes felterjesztését, melyben az egyházmegye ref. egyházunknak a millenniumon való méltó részvételét indítványozza. A konvent tekintettel arra, hogy a kereskedelmi minisztérium az egyes egyházkerületeket az ünnepségre meghívta, a fennebbi indítványt tárgytalannak nyilvánítja. — Negyedik nap. — Elnökök: Kun Bertalan, Tisza Kálmán. A jegyzőkönyv hitelesítése után tárgyalásra került a közjogi bizottság jelentése némely fegyelmi ügyekben. Laky József ungvári tanítót mulasztás és egyéb vádak alapján az egyházmegye állásából elmozdította, az egyházkerület csak feddésre ítélte, ez ítéletet az egyháztanács fellebbezi a konventre. Miután Karap Ferenc az ügyet részletesen ismertette, a konventi bíróság összeült s meghozta ítéletét, a melynek értelmében az egyházkerület ítélete jóváhagyást nyert. A tiszáninneni és tiszántúli egyházkerületeknek a kántortanítók ügyében tett felterjesztésére a közjogi bizottság véleménye: hogy kéressenek be a többi kerületektől is a hasonló felterjesztések s azután tárgyaltassék az egész együtt. Az ungvári egyház panaszt emel az illető világi hatóság ellen, hogy adóbehajtási ügyben megtagadta tőle az Egyházi Törvényekben is biztosított segédkezést; minthogy ebben közjogi sérelmet lát, kéri a konventet, hogy terjessze fel az ügyet a belügyminisztériumhoz, mint jogi sérelmet. A közjogi bizottság véleménye: kéressenek be az idevonatkozó periratok, s akkor határozzon a konvent.