Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

nek vannak szánva. E vázlatos történet írójának mentségéül szolgál, hogy egy tragikus baleset következtében oly időben vette a megbízatást, a mikor már lehetetlen volt kutatásokat eszközölnie s részletesebb és rendszeresebb munkát végeznie. így müve sok helyt szóbű átvétele a Bodolay László korábban megjelent rövid történetének, melyet ő aztán máig vezetett. A szászvárosi iskola szintén messze visszanyúló múltja még rövidebb foglalatban van tárgyalva, főként 1878-ig csakis nagy vonásokban. 1878-tól, a mikor főgimnáziumi rangra emelkedett, a történet kiszélesül, s az iskola egész külső képe kidomborodik. Kár, hogy az intézet belső életére s tanügyi fejlődésére nincs gond fordítva. Im eme régi, a XVI. vagy XVII. században keletkezett iskoláink történetének rövid ismertetéséből is kitűnik, mennyire minden közös terv és megállapodás nélkül mentek bele az egyes tanárkarok, s különösen az igazgatók a millennáris értesítők kiállításába, s hogy azoknak sikeres vagy kevésbbé sikerült volta az igazgatók szellemétől, ügyességétől, szorgalmától, hogy úgy szóljak divinációjától függ. E divináció legjobban kitetszik a debreceni értesítőből, melyet szinte mintául lehetne állítani. Szándékosan hagytam ki a fentebbi legrégebbi prot. iskolák közül a soproni lyceumot, melynek értesítője díszes kiállításánál fogva a millenniumiak közé sorolandó ugyan, de történetet nem ád, csakis Függelékül közöl rövid 13 lapon adatokat a főgimnázium 1853/54.— 1894/95. évi életéből. A korábbiakra nézve utal Müílner Mátyás volt lyceumi igazgató ily című művére: »A soproni ág hitv. ev. főianoda története«. Hihető, hogy ez fog, külön lenyomatban az ezredévi kiállításra felküldetni. Alföldi. TÁRCA. Erasmus és Luther kora. Három felolvasás. III. Kétféle reformáció. Megindult hát a nagy mozgalom, mely megtörte a pápa hatalmát, a szellemi forradalom árjába sodorva Németországot. Svédországot, Dániát. Németalföldet, Angliát, Skóciát s új irányt adott az emberiség haladásának. Ne féljenek, nem viszem Önöket e nagy harc kellős közepébe. Csak a vezéreket mutatom meg s a reform vezérei két csoportba oszthatók. Egyik csoportnak Erasmus, a másiknak Luther a typusa. Egyfelől ott vannak azok a latitudinarius filozofusok, a kik egyáltalán megvetik a népet s a kiknek nincs határozott meggyőződésük. Mérsékelt, türelmes emberek ezek. A művelődéstől és tudománytól, a türelemtől és az időtől várnak mindent. Azt hiszik, hogy minden igaz reformot a müveitek fogadnak el először. Egyrészt megvetéssel, másrészt félelemmel tekintenek mindazokra, a kik a nép lelkiismeretére vagy ép értelmiségére appellálnak. Másfelől ott vannak azok, a kikben élő hit lakozik. Nem hittételekben vetett hit, hanem az igazságos és jó Istenben, az örök igazságban vetett bit. Ezek a lelkiismeretet többre becsülik a tudománynál, vagy inkább azt mondhatnók, hogy szerintök lelkiismeretesség nélkül nem ér semmit az ismeret. Nem arra tekintenek, hogy mi hasznos vagy kellemes rájok nézve. A főkérdés rájok nézve ez: mi jó, mi igaz, mi tisztességes? Abban a meggyőződésben élnek, hogy ha egyszer megállapíthatták, mi a helyes, akko> történjék bármi, azt kell tenniük. És ha még kárukra válnék is, mégis azt mondanák: »Tegyük azt, a mi helyes, mert az élet semmit sem ér, ha csak a magunk hasznát keressük A gyáva katona abban bízik, hogy ha az ütközet előtt betegnek tetteti magát, megmenekül a vésztől. Valóban nagyon kevés ember van, a ki, ha arra kerül a sor, inkább tízszer meghalna, mintsem hogy ama gyáva katona példájára megbecstelenítené magát. Az igazi erkölcs hívei a mindennapi életben is a magasabb erkölcsiség elveit valósítják meg. Becsületes élet vagy a halál: így szólnak. Semmitől sem félnek, csak attól, hogy rosszal cselekedjenek Az ilyen erős jellemekben működő erőt, hitnek nevezem, mert nincs semmi a tudományos kutató által elfogadható bizonyítéka annak, hogy van absolut helyes és absolut rossz. A természet nem mindig hódol a jónak s nem mindig árt a rossznak. A jólét nem mindig jut osztályrészül az erénynek s nem mindig követi bukás a gonoszságot. Némely erények, minők : mértékletesség, szorgalom, igen gyakran elérik jutalmokat. Némely bűnök, pl. az érzékiség, restség, rendesen romlásra visznek. De igen gyakran jólét van ott, a hol egyébként elvilágiasodás, iszonyú önzés s keményszívűség uralkodik. Ellenben az önfeláldozás, önmegtartóztatás, igaz hazafiaság, a tudomány szeretete, valamely nagy eszme, valamely jó ügy érdekében végzett súlyos munka: nem igen tesznek gazdaggá. Még elégedettséget sem szülnek mindig, mert bármennyit tesz is az Isten embere: mind magasabb célokat tűz ki magának. Magas reményeivel gyakran csalódik. Az istentelennek bűnei, saját gyarlóságai, melyeket mind jobban felismer, szinte lehetetlenné teszik, hogy teljesen elégedett legyen. Egy oly ember, a ki önmagával és környezetével elégedett, lehet tisztességes ember, de nem lehet igazi nagy ember, mert nincs benne az az égi tüz, mely az embert igazán nagygyá teszi. Az élet külső körülményei egyáltalán nem bizonyítják, hogy van erkölcsi világrend, ha csak ama tételek összegét nem csusztatjuk az erkölcsi világrend fogalma alá, a melyeket az emberek saját kényelmükre feltaláltak. A helyes és helytelen ugyanis rendesen egy a hasznos és károssal. Az okos önzés tisztességes életet él s az erény rendesen nem más, csak okos és óvatos önzés. Az igaz, hogy mikor mindenki önző, a nemzet élete pusztul, romlik, sorvad. A becsület és jellem leszorul s a sok önzés társadalmi hajótörésre vezet. A hazugság eredménye, a mint Carlyle mondja: bevert fejek. És igaza van. A világ Alkotója nem engedi, hogy az a társadalom soká éljen, mely hazugságból és önzésből él. A magasabb elvek azonban rendesen csak hosszú küzdelem után győznek, s ezeket az elveket nem — a filozófia szolgáltatja. Egyszer egy filozófustól azt kérdeztem, mit tart a hazafiságról? Azt felelte, hogy az tulajdonképen gonosz előítélet, mely hiúságból és elfogultságból van összetéve. A felvilágosultság erősödése majd kiöli az emberek szivéből. A tisztelt filozófus úr hitt az emberiség haladásában s nem akarta szeretetét egy oly csekély dologra korlátozni, a minő a haza. Hála Isten, hogy mi nem vagyunk filozofus-nemzet. Én hazaszeretet alatt egész mást értek.