Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-09 / 6. szám

született meg akitor, mikor magyar lett Magyarországon a hivatalos nyelv. Míg a latin volt itt a hivatalos nyelv : nem volt itt magyar nemzet sem, hanem volt csak magyar, tót, horvát, rác stb. nemzetiségeknek egy országban élő csoportozata. Ez az igaz, minden más állítás többé-kevésbbé ellenkezik az igazsággal. Még ha az egész nemzet római katholikus volna és az lett volna is eleitől fogva: akkor se lehetne egészen igaz az az állítás, hogy a magyar állam a római katholicizmus öléből született meg. A római katholicizmus mi más egvébb, mint: összessége azon dogmáknak és intézményeknek, a melyeket a hierarchia csinált közel másfélezer éven át ?! Ezek a dogmák túlnyomó részben csak arra valók, hogy a népbutításnak s nem arra, hogy a vallásos tiszta érzéseknek és erkölcsöknek, annyival kevésbbé valók arra, hogy a józan tudománynak legyenek az istápolói. Azok a Mária szeplőtelen fogantatásáról, a római pápa csalatkozhatlanságáról, az Űrnapról, a Mária-képek s a szentek ereklyéinek csodatevő erejéről beszélő hitcikkelyek mind-mind a népbutításnak eszközei csak és arra valók, hogy a nép ne lásson soha evangeliumi tiszta világosságot. Ha tehát a magyar állam a római katholicizmus öléből született: akkor Magyarország is csak a sötétség országa volna s a nép legalsó rétegében az egyedüli tudomány még ma is csak az olvasók golyóinak lepergetése alatt lélek és élet nélkül hadaráló Mária- és Szentek imáiból állana itt egyesegyedül. De mivel nem így van, hanem úgy, hogy az igazi tudomány fénysugarai bevilágították már Magyarországon 329 év alatt a legsötétebb völgyeket is, melyekben a római katholicizmus foglyai ültek évszázadokon át: túl van minden kétségen, hogy a magyar áliam csakugyan nem a római katholicizmus öléből született meg. Az igazi józan tudomány világánál járó nép öléből született meg a magyar nemzet s a magyar nemzet szülte a magyar államot. Maga a magyar nemzet pedig csak akkor állhatott elő, mikor a magyar lett Magyarországon a hivatalos nyelv. Addig a magyar is csak nemzetiség volt és nem nemzet. 50—60, vagy ha több, tehát legeslegfeljebb 100 éve annak, hogy Magyarországon a magyar nyelv kiszorította a római katholicizmus nyelvét a tudományok szentélyéből, az iskolákból és a tudományok mezejéről, az irodalomból: és ime egy nemzet életében csak egy éj rövid vigyázásának feltűnő ennyi idő alatt tízszer annyival is többet haladt előre, többet fejlődött és magasabb fokra emelkedett a közművelődés, mint a mennyire haladt, a mennyire fejlődött és a hova emelkedett azon 795 esztendő alatt, a meddig a római katholicizmus nyelve és szelleme uralkodott itt a tudományok szentélyében is, az irodalomban is. De, ha ezen az alapon legfeljebb csakis 100 éves lehet a magyar állam élete: hogyan ülhetjük meg 1896-ban a magyar állam ezeréves fennállásának örömünnepét? Sehogysem ! Ezt most nem ülhetjük meg, de megülhetjük ám a honalapításnak, Magyarország, a magyar haza ezeréves fennállásának az örömünnepét. És én úgy vagyok meggyőződve, hogy csakis ezt üljük mi meg a jelen év folyamában. Ennek az örömünnepnek a kezdetét adták hirül a harangok ércnyelvei az 1895/96. év közti éjféli 12 óra ütésének elhangzásakor. Adja Isten, hogy a magyar nemzet megülhesse annak idejében a magyar állam ezeréves fennállásának nagy ünnepét is Magyarországon! Ebben a cikkben a fősúly nem az »állam«, hanem a »magyar* szóra esik, arra van fektetve. Ez tehát az elbírálásnál figyelembe veendő. Valamint a következők is: Olyan nyelv mellett, a mely nem alkalmas önálló műveltség kifejtésére és terjesztésére, egy nemzetnek sincs létjogosultsága. Nemzet nélkül pedig állam nem is képzelhető. Ámde a magyar nyelv nagyon is alkalmas önálló műveltség kifejtésére, sőt terjesztésére is. Ezt nem kell bizonyítani, mert a magyar kultura története bizonyítja ezt. Igaz az is, mert a nemzetek történelmi múltja bizonyítja, hogy egyetlen nemzet sem bírt soha felemelkedni a kulturaterjesztő nemzetek sorába addig, míg az idegen nyelvekből vett szókat ki nem törölte saját szótárából. így történt ez a magyar nemzettel is. És a magyar nemzet, mikor kezdett az ilyen szók kitörléséhez? Csak akkor, mikor a nemzet egy része (a legmagyarabb rész) szakított a római katholicizmussal. Előbb nem lehetett semmiképen sem! Ez történelmi igazság, a mit tagadni lehetetlen. Csak ezen idő után kezdett nyelvében élni, hatni a magyar nemzet, s így csak ezen idő után születhetett meg, a nyelvében élő és ható nemzet öléből, a magyar állam. A magyar nyelvben ugyan még ma is sok idegen s főként sok latin van. Ezt azonban egyesegyedül annak lehet tulajdonítani, mert a magyar nyelv sokáig nyögött a római katholicizmusnak és ezen hatalmasság nyelvének a rabigája alatt. Á római katholicizmus soha egyetlen egy idegen szót sem törölt ki a magyar nyelv szótárából, sőt épen ő tömte meg ezt a szótárt idegen szók légiójával. Elismerem, tudom, hogy Róma nyelve volt az a dajkaemlő, melyen Európa sok népeinek műveltsége fölnevelődött, de a magyar nemzet műveltsége nem ezen az emlőn nevelődött föl. Magyarországon azóta emelkedett, mert megtízszereződött a műveltség nemcsak fent, a tudománynyal foglalkozók körében, hanem a nép legalsó rétegében is, a mióta a magyar közművelődés szótárából kitöröltettek csaknem teljesen a latin szavak, tehát a római katholicizmusnak a szavai is. »Egy önérzetes magyar hazafira nézve ma már mi sem elkeserítőbb, mintha hallja, hogy olyan tárgyak, fogalmak megnevezésére is idegen szókat használ magyar ember, melyeknek megnevezésére vannak jó magyar szavaink*. »Egy jó magyar hazafi ma már minden idegen szót aljasítónak, erkölcstelenítő hatásúnak tart a nemzeti érzésre nézve.« »A műveltségnek sok vívmányait átveheti, kell is hogy átvegye a magyar nemzet is, de nyelvében okvetlen eredetinek kell maradnia, mert hiszen a nyelv nem más, mint a nemzetiség lényege, lelke, élete. Minden idegen szó egy-egy holttetem, egy-egy fekély a magyar nemzet testén, mely ha ki nem vágatik: elvész a legmagyarabb rész is«. (Vajda János.) Ki meri állítani, hogy ilyen holttetemekkel, ilyen fekélyekkel nem a római katholicizmus rakta meg, főként a magyar nemzet testét? Ki meri tagadni, hogy az irtófejsze akkor lett gyökerére vetve az idegen szókat termő s főként a római katholicizmus talajában díszlő fáknak, mikor a reformáció kezébe vette Magyarországon az irtófejszét a magyar nyelvnek általános és kötelező használatát hozván be nemcsak a templomokba, hanem az iskolákba is.