Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-27 / 52. szám

tott felszínre. Van tehát válság, még pedig mind egyházi, mind valláserkölcsi válság, s épen azért nagyon résen kell lennünk, hogy a válság nagyon el ne harapózzék. Teljességgel nem tanácsos most struc-politikát űzni; takargatni a bajokat, elhallgatni vagy épen simítgatni a jelentkező kórtüneteket. A hamis diagnosis ép úgy megbosszulja magát később, mint az elhangolt gyógykezelés; de legeslegnagyobb bajt a nembánomság és a nemtörődömség okoz ezen a téren is. Az egyházi válságból más-más consequentiákat vonnak le az emberek, kivált a politikusok. A conservativek helyesebben néppárti politikusok revíziót és kat. autonomiát sürgetnek. Asbóth csípősen gúnyolódik az autonomiát ígérgető miniszterekkel. »Minden el fog múlni, mondá többek között, de félek, hogy a kath. autonomia ígérete soha el nem múlik, ez talán mindig igéret fog maradni*. Wlassics miniszter a Schlauch és elvtársai által hangoztatott vallási izgatottságból magára nézve azt a következtetést vonta le, hogy ily izgalmas idők nem alkalmasak az autonomia szervezésére. »Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy addig, míg nem látom, hogy a túlzott szenvedélyek lecsillapodnak, hogy a túlzók majorizálása következhetik be, felelősségem érzetében nem merném a koronának javasolni az autonomia kongresszus egybehívását. Ez, azt hiszem, komoly és határozott kötelességem, mert ha a célt el akarjuk érni s ha az autonomiát oly fontosnak méltóztatnak találni, mint a hogy egyrészről ő eminenciája, másrészről ő excellenciája ennek kifejezést adott, akkor közös egyetértéssel működjünk, hogy az izgalmak lecsillapodjanak és nyugodt időben történhessék meg a választás, oly időben, hol nem a felkorbácsolt szenvedélyek viszik a vezérszerepet, mert arra is súlyt helyezek, hogy ne csak kongresszus legyen, hanem olyan kongresszus, a mely oly autonomiát és szervezetet tud életbeléptetni, a mely ő felsége legfőbb kegyúri jogának épségben tartásával életképes szervezet legyen*. Vajha mi protestánsok minél előbb és minél eredményesebben levonnók a ránk vonatkozó tanulságokat. Két nagy tanulság már eddig is bizonyos, sőt előre is látható volt, Egyik, hogy az »új rend« nagyon leleplezte bajainkat. Könyörtelenül feltárja sebeinket, kemény ítéletet tart eddigi mulasztásaink fölött. Ad oculos demonstrálja, hogy az egyházi közszellem meghanyatlott, a gyülekezeti élet elerőtlenült, az egyének hitélete aggasztólag megfogyatkozott s az erkölcsi fegyelem egyházban és iskolában, családban és társadalomban ijesztőleg meglazult. Ezt nem lehet se elvitatni, se elpalástolni: kitör az és gyógyításért kiált úton-útfélen. — Másik tanulság az, hogy ezeket a belső bajokat nem lehet, nem szabad tétlenül nézni, hanem orvoslásuk után kell nézni, még pedig serényen, válvetetten, addig, míg nem késő. Fogjon munkához a pap a templomban, a tanító az iskolában, a presbyter az egyháztanácsban a tollforgató az irodalomban, és minden egyházi testület a maga körében. Az idők gonoszak, a veszély közeleg. Nincs idő a késlekedésre. Jam proximus ardet Ucalegon ! Sóváradi. KÜLFÖLD. Külföldi egyházi szemle. A párbaj kárhoztatása. — A theologiai tanárok tanítási szabadsága. — A Gusztáv Adolf-egyesület. — A németek balvéleménye rólunk. — A montenegrói hercegnő áttérése. — A Mária-kultusz erősödése. Két kérdés foglalkoztatta a minap a porosz lartományegyházi zsinatok tagjait: a párbaj s a theol. tanárok kérdése Az ú. n. »Professorenfrage« egyházpolitikai jelszava lett az egyes pártoknak. Az összes pártárnyalatok egyértelműleg kinyilatkoztatták azt, hogy a párbajozás erkölcstelen s így elvetendő, sőt voltak hangok, a melyek e modern betegséget még az egyházfegyelem alkalmazása szempontjából is tárgyalták. A párbaj kérdését a zsinatok abból az alkalomból tárgyalták, hogy Németországban egy konkrét könnyelmű párbajesetből kifolyólag nagy mozgalom indult meg. sőt maga a birodalmi gyűlés is két napig vitatkozott a párbajról. A katonai becsületbiróságok elavult intézményeinek és szabályainak gyökeres reformálásáról van itt szó, sőt a porosz igazságügyminiszter megígérte, hogy a büntető törvény intézkedéseit a párbajról reformálni fogja s- e reményének adott kifejezést, hogy a katonai becsületbiróságok új szabályai kedvező visszahatással lesznek a polgári párbajszabályokra is. A porosz tartományzsinatok egyértelműleg a könnyelmű párbajozás ellen nyilatkoztak. »Á párbaj — mondják — Isten igéje és parancsai ellen elkövetett bűn, a miért is a mélyebb keresztyéni ismeret fejlesztése és terjesztése, nemkülönben törvényes és administrativ rendszabályok alkalmazása útján sürgősen eltörlendő !« Hát nálunk ? Itt már valósággal a párbajok túltengéséről lehet szó. Sehol a világon — még Francia- és Németországot sem véve ki — nincs annyira elterjedve a párbajszokás, mint épen Magyarországon. A büntető törvénykönyv összes határozatai a párbaj ellen semmisek, mivel senki azokat még nem tartja. Reformáljuk azt alaposan s űzzük el a párbajt a hadsereg köréből, s akkor a polgári életben is megszűnik. Mint vallás- és erkölcsellenes bűnt üldöznünk kell azt az egész vonalon. Az ú. n. »Professorenfrage« az ú. n. akadémiai tanszabadság körül forog. Arról van szó már a Hammerstein-Kleist-féle javaslat óta, hogy az egyház nagyobb arányban éljen a maga jogaival a theol. tanári tanszékek betöltésénél s ellenőrizze azok hitvalláshűségét. Ez jogos és helyes törekvés, s csak sajnálni lehet, hogy a theol. tudomány és az egyházi hitélet között ilyen mély szakadás támadt. Az azonban szintén baj, talán veszedelem volna, ha ez a törekvés a theol. akadémiai tanszabadság megnyirbálására vezetne. A theologiában kritikára is szükség van, mint a szobának szellőztetésre. Az ó- és újtestamentomi kritikát, mely az evangéliumot épen nem érinti, nem nélkülözhetjük. A kritikátlanság keservesen megboszulja magát mind a tudományos, mind a gyakorlati életben. Ily értelemben nyilatkozott Frank, Cornill és Beyschlag is a zsinatokon. Úgy látszik, a német protestantismusnak mély sebe az, hogy a theologiai tudomány meghasonlásba jutott a. hitélettel. Nálunk ez a baj még nem mutatkozik, de megvan az a még nagyobb baj, hogy igen sok embernek semmiféle theologiája nincsen, hanem az elvtelenség és iránytalanság forgatagában vergődik sokszor még maga az igehirdetés is. Az áldásos Gusztáv Adolf-egyesületnek ez évi dessaui naggyyűlése egyik fénypontja a német prot. egyházi életnek. Áz ünnepi szónoklatok tele vannak evang. vallásos-