Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-12-13 / 50. szám

templomban midőn megzendült a hívők ajkán a 37. dicséret télséges dallama : szent örömtől dobogott a szív áhítatos buzgósággal megtelve emelkedett a lélek ég felé. Az ének végeztével az ősz püspök tiszteletet parancsoló alakja jelent meg a szószéken s imádkozott olyan szépen, a hogy csak ő tud imádkozni nagy Magyarországon. Imádsága köriyekre indított mindenkit s most már szentül hiszszük, hogy Isten megóvja templomunkat, tornyunkat vésztől, vihartól. A fölszentelő ima végeztével a helybeli chorus énekelt érzéssel, lelkesedéssel, kellemes összhanggal. A 104. zsoltár dallamára alantírt lelkész készített alkalmi szöveget, mely így hangzik: Isten ! Ki teremtél mindeneket, Szivünk, lelkünk hálákat mond neked ! Jóvoltodból, hogy megsegítél minket, Megáldottad búzgó törekvésinket. Imádásod helyét, óh szenteld meg, Légy vezére tovább is népednek ! És égre néző tornyunk magyarázza: Hogy fent lesz lelkünknek örök hazája. Próbára tett ugyan szent Felséged, De dicsérni nem szűnünk meg téged. Mert a veszélyből is kiszabadítál, Lelked kegyelméből ünnepre híttál. Óh itt vagyunk, te szent templomodban, Örömkönyek közt szivünk megdobban, És lelkesülten kiáltja mindennek: Imádjuk jóságát a nagy Istennek! A köztetszéssel találkozott ének elhangzása után Balogh István edelényi lelkész és tanácsbiró tartotta az alkalmi szónoklatot, elmélkedvén a Királyokról írt II. K. V. r. 1. verse felett. Az ünnepi beszéd úgy kidolgozásában, mint különösen kifogástalan előadásában egyike volt a legsikerültebb szónoki remekeknek. Nyugodt, méltóságos alakja, kitűnő csengő hangja, érzelmeinek tisztasága és emelkedettsége, a szónoki fordulatok gazdagsága és meggyőző ereje mindvégig lekötötték a hallgatóság figyelmét. Meggyőző, megindító, fölemelő beszéd volt. a szó legigazibb értelmében! A gyönyörű új terítővel ellátott úrasztala felett Gsontó Károly, ecsegi lelkész agendázott és szépen kidolgozott s hatással előadott beszédében hangsúlyozta a hála magasztos érzelmeit, mely a megterített asztalban nyilvánul, mely nélkül nem volna teljes a mi ünneplésünk. Az első asztal köré, mint a 12 apostol hajdan, első sorban a jelenlevő 12 papi ruhába öltözött, palástos lelkész állt, és pedig: mélt. Kun Bertalan püspök, Vadászy Pál esperes, Balogh István edelényi, Botos József parasznyai, Bárdos István kondói, Elek József bábonyi, Osváth Zoltán ózdi. Kerekes János felső-barcikai, Batta József f.-kelecsényi, Csik Bániéi püspöki titkár, Tóth Menyhért s.-szentpéteri és Szuliay Benedek kápolnai lelkész. Egyszerűségében is fölemelő s megható volt ez úrvacsorázás, midőn 12 lelkész állt az úrasztala köré s vette a szent vacsorát. Az úrvacsora kiosztása után a Parasznyáról jött násznép sorakozott, s hogy még jobban emlékezetessé tegyék magukra nézve e nagy napot: lejöttek a harmadik faluból s Osváth Zoltán ózdi missziói lelkész eskette össze az új párokat, megindító lelkesítő beszédet intézve hozzájok. Utoljára alantírt állott az úrasztalához s felolvasta a toronyépítés rövid történetét, melyből megtudta a nagy közönség, hogy a kápolnai egyháztagok (100 egyházi adót fizető) elébb 3600 frt, majd midőn a katasztrófa bekövetkezett, 2300 irtot ajanlottak fel Isten dicsőségére. Megtudta, hogy a gazda öO napot, a gyalog 60 napot töltött el az építkezés tartama alatt s az áldomásról közgyűlésben lemondott mindenki. Megtudta továbbá, hogy az asszonyok 142 frtot hoztak össze asszonyi közgyűlésben a templom belső csinosítására. Megtudta, hogy körülkerítették a templomot díszes kőkerítéssel. Szikszay Andrásné csináltatott díszes koronát, az egyház szószékét; Fekete Lajosnc bevonatta a szószéket, Czövekh Gergelyné az úrasztalát, Szabó Ferencz csinált díszes szószékállványt, Szikszay András gondnok egy emléktáblát az ezer év emlékére. Rendbe hozta az egyházközség a parochiát csináltatott melléképületeket, kerítéseket. De ez örvendetes dolgok mellett megtudta a nagy közönség azt is, hogy e 7000 frtos építkezésre 1800 frt adósság terheli az egyházat. Bízunk azért az Istenben, hogy megáldja buzgóságunkat s megszenteli munkánk kimenetelét. Mondanom sem kell, hogy a hosszas isteni tisztelet után Ősrégi szokás szerint ebédre gyűlt a mintegy 60 tagból álló díszes társaság az iskola nagytermében. Házigazda az egyház volt. Kedélyes hangulattal töltöttük az időt. Az első felköszöntőt Kun Bertalan püspök tartotta éltetvén a példás szorgalmú, áldozatkész egyházat, presbvteriumot, mely ilyen szép, díszes templomot, tornyot emelt az úrnak. Vadászi esperes éltette az ősz püspököt, ki ma is, Istenhez emelte lelkünket, Szuhay a szereplő személyekért ürített poharat s humoros felköszöntőjében jó kedvre hangolta a közönséget. Csontó a buzgó lelkipásztorért, Csik Dániel a házigazda feleségeért s a felszolgáló lányokért. Vadászy ismét a chorusért s annak vezetőjeért Buday Elemér tanítóért. Szuhay a betegsége miatt távollevő főgondnokért, Miklós Ödönért, Kerekes János a kápolnai egyházért ürített poharat. Ebéd végeztével táncra perdült a fiatalság két külön helyen. Az úrirend a parochia szobáiban, a nép a tágas iskolai teremben mulatott jó kedvvel kivilágos virradtig. Felülfizettek a toronyépítés költségeinek fedezésére rendezett bálon: Kárász István 5 frtot, Apostol Mihály, Barcsay István 2—2 frtot. Vattay Bertalan, Kerekes János, Szabó József, Remenyik Lajos 1—1 frtot. A perselypénz és a báli tiszta jövedelem, a parasznyai fiatal pár 5 frt adományával együtt meghaladja a 60 frtot. Jóleső örömmel jegyzem meg, hogy úgy a torony, mint a templom — a jelenvoltak véleménye szerint — igen sikerült alkotás s egy díszes templommal, toronynyal szaporodott a szám e kerületben. S még nagyobb örömmel jegyzem meg, hogy a főt. püspök úr kedélyes hangulatban töltött a mulató közönséggel pár órát s tudott örülni a fiatalság ártatlan mulatozásának s a legjobb egészséggel távozott körünkből, kinek minden lépését áldja meg az Isten s éljen még sokáig a kerület díszére s hazánk boldogságára. Szuhay Benedek, kápolnai reform, lelkész. KÜLFÖLD. Theologiai pártharcok Németországon. A modern és positiv theologia közötti harc ez év utolsó negyedében ismét magos lángokban tört ki Németországon. Okot erre a »Keresztyén világ barátai«-nak eisenachi, f."évi október 5— 6. tartott, gyűléséről kibocsátott részletes tudósítás szolgáltatott. Ugyanis 1892-től, az »apostolicum" feletti vita óta a »Christliche Welt« munkatársai s barátai évenként összejöttek Eisenachban tudományos és gyakorlati kérdések bizalmas megbeszélése