Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-29 / 48. szám

a mint azt ők maguk sürgetik s akkor mondjunk véleményt a dologról. Kálmán Gyula ságvári lelkész szerint a belmissziói munka célja; a lelkészek és a nép közt lazulni kezdő bizalmas és szeretetteljes viszony megerősödése hogy mi a Krisztus szolgái, a szó nemes és valódi értelmében lelkipásztoroknak tekintessünk; és ennek következéseül az evangelium ható erejét nagyobb fenynyel láthassuk majd tündökölni templomban és iskolában, a felnőttek tiszta erkölcseiben és gyermekeink ártatlanságaban, a családban és közéletben. Maycr Endre eperjesi theol. tanár szerint a munka célja a tiszta valláserkölcsiség oly értelemben, hogy a ker. egyháznak minden egyes tagjai igazi keresztyének legyenek és szivökből ne hiányozzék a hitnek és valódi szeretetnek azon ereje, mely nem tolja másra ebbeli kötelességeinek teljesítését, hanem maga cselekszi azokat s nem tekinti tehernek, hanem édes örömnek. Pokoly József kolozsvári theol. tanár szerint a belmisszió célja: az egyháznak alapját képező erős hitélet és egyháziasság felköltése s az Istenével meghasonlott bűnös léleknek a Jézus Krisztus által Istennel való kibékítése, negatíve kifejezetten pedig, hogy a magyar vallásosság ne administratióban álljon vagy oly szertartásokban, melyeknek az életre gyakorolt hatása semmi vagy majdnem semmi. Kutas Bálint törökszentmiklósi lelkész szerint: a hívek hit- és erkölcsi életének mélyítése, nemesítése, a tiszta evangeliumi tudat, fokozása, a gyülekezeti tevékenység iránti érzék felébresztése vagy erősítése. Csizmadia Lajos lepsényi lelkész szerint: a benső vallásosságot felébreszteni, a reformáció drága örökségéhez való hű ragaszkodásunkat megszilárdítani s a prot. öntudatot emelni. Görömhei Péter nagykállói lelkész és f.-szabolcsi esperes szerint, hogy a hivek el ne széledjenek, az egyháztól el ne idegenkedjenek, vagy hogy a vallásos gyakorlatokat megtartsák, a templomot látogassák. űrvacsorával éljenek, magán, családi és nyilvános életökben Isten törvényei szerint való életet. Jézus parancsait s példáját követve éljenek. Fekete Gyula nagykikindai lelkész szerint élő egyházzá alakítani a már külsőleg organizált egyházat; öntudatos keresztyéni erővel és meggyőződéssel bíró munkás keresztyénekké formálni át az egyház testéhez külsőleg hozzátartozó tagokat. Dr. Kecskeméthy István kolozsvári theol. tanár szerint: az evangelium szelleme által megtisztítani, megerősíteni, megnemesíteni, megszentelni s üdvözíteni az egyéni, s szabaddá, nemzetiessé, öntudatossá s tisztává tenni a nemzeti életet s annak anyagi és erkölcsi jóllétét felvirágoztatni. Szibssy Aladár pénzügyi biró szerint az élő. tevékeny keresztyén hit ápolása és ezzel kapcsolatosan a szeretet segítő munkája a bűn és nyomor elleni küzdelemben. Erős Lajos fentebb említett meghatározása a tiszántúli egyházkerület 1895. évi jegyzőkönyvének 259-dik pontjával van összhangzásban, mely kimondja, hogy a lelkészi hivatalt s az azzal kapcsolatos pastorális munkák összeségét belmissziói feladatnak tekintvén, a midőn ügv a kebelbeli lelkészektől, mint a vezetésök alatt álló presbyteriumoktól elvárja azt, hogy az új idők küszöbén a speciális helyi viszonyoknak megfelelőleg hatványozott buzgalommal mindazt megtenni igyekezzenek, a mi a hit- és egyházi élet felvirágoztatására, az erkölcsi, szellemi és anyagi jóllét biztosítására üdvösnek látszik: ugyanakkor kimondja azt, hogy a lelkészek és presbyteriumok minden munkájokban, a hazánkban történelmi alapon kifejlett zsinati presbyteri rendszer s a máig is érvényben álló confessiók, régibb és újabb zsinati légzések, kánonok és egyházi törvények szellemében járjanak el s gondjuk legyen arra, hogy sem a hitrendszeren, sem az alkotmányos egyházi szervezeten soha, sehol és senki által csorba ne üttessék. Schmidt Henrik ujverbászi tanító szerint, a belmissziónak feladata minden, akármiféle alakban mutatkozó nyomorúságot könyörületesség és szeretet által nemcsak enyhíteni, de attól megszabadítani is. Ferenczy Gyula krassói lelkész az egyházi adózás reformját is a belmisszió feladatai közé sorozza, célja levén a belmissziónak az is, hogy a kortól elmaradt gazdálkodási s adózási rendszerünket a józan ész követelményeinek s a Szentírás szellemének megfelelő rendszerrel váltsuk fel. A szerkesztő, dr. Szabó Aladár, az öntudatosság erősítését s az igaz életteljes vallásosság felélesztését tűzi ki a belmisszió feladatául, hogy ez által az evangeliumi egyháznak minden tagjai betöltessenek oly élő hittel s munkakedvvel, melyet a lélek folyton erősít, s a mely az Isten országának terjesztését fökötelességünleké teszi. Mik most már az itt felsorolt belmissziói célok eszközei ? Kenessey Béla kolozsvári theol. igazgató a templomi igehirdetés központi jelentősége mellett a házankénti összejövetelek szükséges voltát is kiemeli. Kálmán Gyula a vallásos estélyek tartását tartja szükségesnek; Mayer Endre, Kutas Bálint a vallásos iratok terjesztését s a szeretet-egyesületek felkarolását ajánlják. Pokoly József a régi belmissziói nyomok követésére hívja fel a figyelmet, milyenek az alumneumok stipendiumok alapítása s fentartása, a bibliaterjesztés, vasárnapi iskolázás, tanoncok vallásoktatása stb. Csizmadia Lajos református olvasókörök felállítását tanácsolja; Görömbei Péter pedig a diakonusi intézmény felállítását tartja szükségesnek, főleg a népesebb gyülekezetekben s melyet ő Nagy-Kállóban akként szervezett, hogy az egyházközséget felosztották öt kerületre, a városban alakítottak (tizedeknek megfelelőleg) négy kerületet, ötödiknek vették a pusztákat és tanyákat. Minden kerület élére választottak egy fődiakonust (főfelügyelőt), ezek mellé 6—6 diakónust vagy felügyelőt; a tanyai fődiakonus, tanyai gondnoki címmel, az egyes tanyákon maga szemeli ki s alkalmazza a tanyai diakónusokat; különben a presbyterium választja őket az írni s olvasni tudó, buzgó egyháztagok közül s (mint presbyterjelöltek) három évig szolgálnak eskü alatt, összekötő kapcsokat képezvén az egyháztanács, mint kormányzó hatósági és a hívek között oly módon, hogy a presbyterium közérdekű határozatait és a felsőbb egyházi hatóságok rendeleit az egyháztagoknak tudomására hozzák, vagy látogatásaik alkalmával vagy az esetenként általok összehívható értekezleteken; általában pedig ügyelnek arra, a mit fentebb mint Görömbei Péter felfogását, a belmisszió céljaképen már elmondottunk. Fekete Gyula az esteli vallásos felolvasások, karénekek, zeneelőadások, konfirmáltak egyesülete, vallásos építő olvasmányok mellett szól. Szilassy Aladár a lelkészképzés és ellátás emelését s a világiak társadalmi tevékenységének nélkülözhetetlen voltát hangsúlyozza, a mely nélkül hiába volna minden áldozatkészség a lelkészképzés s ellátás érdekében. A lelkész — szerinte — a nagy tömegeket átgyúrni, bennök az élő hitet állandóan fentartani, annak tápot adni egyedül nem képes. Ők megmozdíthatják a lelkeket, megindíthatnak bizonyos üdvös mozgalmakat, de hogy azok a hívek tömegében gyökeret verjenek, hogy a társadalmi életben gyakorlati tényezővé váljanak, ahhoz, a mennyire ő tudja s látta, a világiak támogatása, vállvetett munkája is kellett mindig, s fog kelleni a jövőben is, úgy másutt, mint nálunk. S ezt a munkát a jótételben keresi, és pedig nemcsak a családi, baráti és ismerős körben, hanem azon kívül ís mindenütt, összejövetelek, egyesületek s jó olvasmányok terjesztése útján. Különösen gazdag és hálás tere nyilik a világiak tevékenységének az az összejöveteleken saját szakmájokba vágó előadások