Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-29 / 48. szám

Igen sajnálatos dolog, hogy a budai zsinat vívmányait nem ismerjük eléggé (azt hiszem, hogy a Révész Kálmán által, a Prot. Szemlében közölt napló sem ad sok felvilágosítást e tekintetben) ós így nem tudjuk megállapítani, hogy tervben volt-e már előre ez intézkedés, avagy csak ötletszerűleg merült fel. Ugyanis azt olvassuk a Révész Imre által közölt jegyzőkönyvből (Figyelmező 1874. 385—86. 1.), hogy a negyedik ülésben »M. Bay Ferenc királyi táblabiró és tanácsos úr előadta, hogy néhai t. Szilassy László úr, vallásunkat tartó olyan egyházi szolgáknak gyámolítására, a kik nem maguk hibája miatt, hanem a belső hivatalban töltött szolgálatjuk által lett erőtlenségek végett szűkölködő sorsra jutottak, hagyott 1000, azaz ezer forintokat oly megjegyzéssel, hogy azon tőkepénznek évenként való hasznának elvételére, akármely részünkről való püspökségben találkozható olyatén elerőtlenedett férfiak kerestessenek fel; kivánt azért abban, mint a testamentom rendeléseinek elkövetője, a t. zsinat által utasíttatni, hova és kinek kellessék azon 1000 frtokat letenni, vagy általadni?«. A zsinat e kérdést »az egyházi jövedelmeknek helyes elrendelésének módja körül munkálkodó deputáció elibe« utasítja véleményadás végett. Akár volt tervben már előre a 115. kánon, akár nem : A Szilassy név dicsőségére szolgál ezen nagylelkű, tekintélyes összegű és egyház bajainak alapos ismeretéről tanúskodó hagyomány. A 115. kánonból különösen kiemeljük a következőket: A zsinat nyűg- ós gyámintézetet akart alapítani, a mely nem egyetemes, hanem kerületi kezelés alatt áll ugyan, de egyetemes jellegű, minden kerületben azonos alapon állítandó fel. Minthogy nyűg- ós gyámintózetről van szó, felállításához az egyházak ós egyházi hivatalnokok egyaránt ós egyenlő arányban kötelesek járulni. A hozzájárulási arány mindkét félre nézve a lelkészi jövedelem 2 Va %-a, csakhogy — és ez igen bölcs intézkedés — a létminimumul felvett 100 frt után járulék nem fizetendő, valamint — és ez is mély belátásról tanúskodik — első két évében hivataloskodásának a belhivatalnok (a szövegben ugyan csak lelkészekről van szó) a járulékok fizetése alól mentes. A »kegyes társaság« kiterjeszti áldásait a tanítókra is, kik — régi kánonnál fogva nőtlenek tartoztak maradni (komjáthii IV. 10.) — úgyis lelkészi pályára léptek legtöbbnyire, minthogy a főiskolát végzett ifjak képezték ekkor a tanítói kart, ideiglenesen 2—3 évig maradván e hivatalban. Végre azt kell kiemelnünk, hogy a segélyezés a szükséghez mérten volt tervezve. Csakis azok sególyeztetnek, kik erre érdemesek és rászorultak, de ezek is szükségük arányában. Ez az intézkedés szintén nagyon helyes, csakhogy egyedül oly patriarchalis állapotok között volt megvalósítható, mint a minők még akkor uralkodtak, ós hozzá tehetjük, hogy ez intézkedés szükséges is volt, mert különben a jövedelem sem lett volna elegendő. Azonban a budai zsinat szép tervezete jóformán papiron maradt. A kerületi gyámintézetek, a jövedelem arányában való befizetésekkel, a szükség-mértékhez képest adandó segélylyel nem igen akartak létre jönni. Megpróbálkoztak tehát azok, kiket leginkább érdekelt a dolog, a lelkészek, az egyházmegyei gyámintézettel, csakhogy itt is lassan tudtak sikerre vergődni. Néhány alapszabály ós terv van közölve a Fábián-Látzai-fóle »Prédikátori tárház« II. kötetének negyedik fogatában (1806) a dunántúli egyházkerület néhány megyéjéből. Igen érdekes és tanulságos olvasmányok, melyek sok egyebek mellett kétségtelenül bizonyítják, hogy mily roppant kár volt az egyetemes kerületi intézet tervének elhanyagolása. Bemutatom őket röviden a következőkben: A barsi egyházmegye 1799-iki »elerőtleneclett prédikátorok és prédikátori özvegyek és árvák tápláltatására felállított Cassának alkotmánya az önkéntesség elvére van fektetve (6. §.) s visszamenőleg, kinek-kinek hivataloskodása egész idejére kiterjed. Minden tag köteles az 1799. év nov. 5-ike előtt eltöltött hivataloskodása minden évéért 2 Rfrtot, jövőben pedig tagdíj gyanánt 4 Rfrtot fizetni. A később más egyházmegyéből átlépők ugyanezen elvek alá esnek (2., 3, 17. §.). A belépési járulék 10 Rfrt (2. §.). A vacantok, fél díjfizetése mellett jogukat, a Cassához fentarthatják (18., 19. §.). Az özvegy az özvegyi év alatt köteles a rendes évdíjat, a négy Rfrtot fizetni (4. §.). Sególyeztetnek a lelkészek 45, az özvegyek, 30 az egészen árvák fejenként kilenc Rfrtjával, de a nyugdíjas atya, vagy gyámdíjas özvegy életében a feleség, illetőleg gyermekek nem sególyeztetnek. Az özvegy újra férjhez menetel esetében gyámdíját veszti, de árvái féldíjat (4 Rfrt 30 krt) kapnak. Csak a cassában tagsággal bíró atya gyermekei nyernek segélyt és peclig a fiúk 21, a leányok 18 esztendős korukig, illetőleg míg állást nyernek, vagy férjhez mennek, ha t. i. ez előbb következnék be. A segélyezésre felhasználható ugyan a tőke is részben (5. §.) ós ideiglenesen, de ha a deficit állandónak mutatkozik, a nyűg- és gyámdíj és segély aránylagosan megszorítandó (16. §.). A többi intézkedések a kezelésre vonatkoznak. »A Tatai Yen. Tractusnak a már nem szolgálható prédikátoroknak és prédikátori özvegyek ós árvák felsególésére felállított kegyes Intózete« 1800-ban alakult meg. Elrendeli, hogy minden