Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-22 / 47. szám

mihelyt b. e. atyám uram meghal, mindjárt lovast küldjünk, ki által olyan levelet küldjön eö kegyelme, a mely mellett mindjárt praesentáltathassék tiszt. Giczei uram eö Excellentiájának, és már ezen akadtak fel a hirák, ha mindjárt behozzák-e a parochiára, vagy épen akkor, mikor már kezeknél lészen tiszt. Superintendens uram levele. Ezeket méltóztassék tiszt, nagy jó uram mennél hamarébb a Tts ifjú Ráday úrral communicálni és a Tts úr szavait megírni. Mi vasárnapra rendeltük a temetést.1

Actoroknak T. T. Berta és Balog uraimék rendeltettek. Tiszt, nagy jó uramat is alázatosan kérjük, méltóztassék b. e. édes atyánknak utolsó tisztességet tenni. A mi embereink Isten kegyelmébül vigyáznak szorgalmatosan. In reliquo magamat tapasztalt, affectiójába ajánlván vagyok Gödöllőn d. 15-ta augusti 1775 alázatos kész szolgája ifj. Váradi István m. pr. V. Valamit a véghetetlen természetű Felséges Isten az ő véges, de okos teremtéseivel közölhet mind a kegyelemnek mind a dicsőségnek országában, mind az, hogy az Úrtól megadattasson Tiszt. Superintendens kedves atyám uramnak, szívesen kívánom! Vettem 12 máji datált levelét tiszt. Superintendens atyám urammnak egész alázatossággal, és hogy keze alatt levő szolgák között engemet legkissebbet érdemem fölött ennyire méltóztatott, egész alázatossággal köszönöm. De a melyből a mennyi örömet, vigasztalást, megannyi bánatot s szomorúságot vettem különben is megilletődött szivemre, a midőn az említett relátorok ugv referálták tiszt. Superintendens atyám uramnak, hogy az én szomorú fátumom, mely a Tts uraság előtt megesett, az nem másnak, hanem az énmagam nyelvemnek tulajdoníttathatik s tulajdonítattatik is ; a mely ha úgy lett volna, nem kívánták s nem is várták volna a Tts földesurak tiszt. Superintendens uram levelét. írja tiszt. Superintendens Atyám uram, hogy nagyérdemű neve alatt kegyes intését vagy parancsolatját az árva acsai és alcsúti eklézsiáknak adnám értésekre, melyet azonnal magammal felvittem Csúfra, és a mint tudam »előttük declaráltam és szivükre adtam, de már akkor követjeiket mind alázatos instantiájokkal, mind törvényes documentumaikkal felküldötték Bécsbe. Még eddig az ideig semmi választjuk nincsen, vékony a reménység, minthogy ellenben a Tiszt, földesuraság ellenkezőképen dolgozik és ez a dolog kétséges. Az árva eklézsiák szaporodnak naponként, sőt a hánykódó haboknak szomorú szelei zúgni kezdenek. Közelebb úgy látszik, hogy Ettyeken is szegény boldogult, atyám uram halálával elvégződött; kinek is szomorú és soha nem hallott példa nélkül való fatalis temettetése valamely részben esett értésére tiszt. Superintendens atyám uramnak, hallom, de hogy voltaképen megérthesse így volt a dolog. 21o Maji meghalván tiszt, atyám uram, azonnal hírt tettem tiszt. Szénior és scriba uraiméknak. A temetés rendeltetett másodnapjára az innepnek, minthogy harmadikra hagyatott tiszt, Örsi Péter uram temettetése. A szokás szerint tisztességtételre eljöttek tiszt. Devecseri Péter és tiszt. Balog István és tiszt. Pósffai János uramiék; de mikor a temetéshez kezdenénk vagy akarnánk, akkor halljuk, hogy a tiszt, plebánus úr a testet maga akarja eltemetni. Melyre nézve a bírákat egy becsületes 1 A temetés csak augusztus 27-én történhetett meg. nemes emberrel t. i. biai notariussal elküldöttük ezt izenvén a parochusnak: lo Akarnánk megtudni, micsoda jussal kivánja ezt cselekedni ? vájjon ő Felsége, vagy Tts Vármegye, vagy földesuraság, vagy káptalan parancsolatjábul ? Azt felelte : arra sincs jussunk, hogy ezt kérdezzük, mindazáltal ezt cselekszi a v. káptalan rendelésibül. Mi azonban ugyancsak nem állottunk el elébbeni szándékunktól, melyre nézve ismét 2o azt izentük, hogy épen nem engedjük a jussunkat annak a parancsolatnak, s annyival is inkább, hogy a parancsolatot velünk nem közlötte. De erre azt felelte, hogy az elsőséget ő sem engedi, maga fog elől prédikálni, minden ceremónia nélkül. És a midőn látnánk, hogy nem desistal, azt izentük, 3o hogy már nem lészen prédikáció, hanem csak énekszóval temetünk. Ezt megengedte, de a melyet midőn kezdenénk, úgyhogy a kántor még nem mondott el két sor éneket, már ott volt fegyveres hallgatóival és azonnal a testhez nyúlt, ceremóniája szerint felöltözött. Míg öltözne, addig a koporsót már a két fél hallgatók hurcolták; minthogy pedig a t. Parochusnak hallgatói mind készülve voltak, egyszeribe a verekedéshez kezdettek. A mestert ütötték le legelőször is, azután engemet a koporsóra borulásomban fogtak torkon, és alig hogy én is el nem végezém szegény atyám gyászos koporsója felett véletlenül életemet, de megmente egy ifjú ember, kinek a védelmezés közben egyik vállát leütötték, másiknak pedig t. i. egy asszonynak mellettem fejét beszakaszták, kinek is ártatlan vére az én orcámat is befecskendezte és festette. Már ebben a rendkívül való lármában nagy volt a vérontás, ütötték a szegény reformátusokat valamint lehetett, minthogy ők fegyver nélkül voltanak. Ebben a lármában a testet ugyancsak a mieink, kivált az asszonyok visszavitték a házba és olt volt majd két óráig, az idő alatt pedig tiszt, prédikátor uraimékat keresték. Ketten egy házhoz szaladtak, s ott reája ment a nép a házra, de ugyancsak nem nyitották ki az ajtókat. Ketten pedig tiszt, biai és pátvi prédikátor uraimék elfutván elszabadultak. Azután visszajött a nép a Parochussal a szomorú házhoz, de minthogy szegény édes anyám a házat bezárta, hirtelen be nem mehettek, mindazáltal parancsolt plebánus uram a mellette levő quartélyosoknak és hallgatóinak, kik kivont fegyverekkel, fustélyokkal bementek a házba, és kihozván a testet, maga a plebánus elvitette s el is temettette ; de a hurcolkodásban ugy megrongálódott a koporsó hogy a már megbüszhödött test ugyan locsogott, csorgott a koporsóból. így végezte el szegény b. e atyám életét Elveken, melyet 39 esztendeig s félig csak az ő Jézusához való szeretetből őrzött, noha tisztességes hivatal által változhatott volna ő kegyelme is. Tudom hogy sokkal terhelem ezer dolgai között tiszt. Superintendens atyám uramat, de azért cselekszem, hogy annál helyesebben representálhassa a hol illik. Itt ugyan már a Tts vármegyére ment a dolog.1 Végezetre kérem egész alázatossággal, hogy tekintsen reám könyörülő szemekkel.2

Hallom, hogy mostan azon a részen vannak ürességek s közelebb hozzánk Makádon a szigetben. Csak interimaliter is elmennék, hogy házamról provideálhatnék, mert keserves a más háza alatt szen-1 A Pestmegyéhez beadott panaszlevél még körülményesebben adja elő az esetet. 2 A földesuraság kivánságára vacantiába helyezte a venerabilis Presbyterium Sallai Sámuelt.