Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-22 / 47. szám

Szerkesztőség : IX. kertilet, I*lpa-utea 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Ki adó-hivatal : /íomyánszky Tiktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elötiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden thsárnap. Előfizetési Ara t Félévre; 4 frt 50 kr / égés* érr«: f /W. Egyes szám ára 90 fcr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. A párbérrendszer reformjához. Nem mondok semmi különöset azzal, ha állítom, hogy a lelkészi működés sikeressége nem csupán a lelkész egyéni képességeitől függ, hanem azon viszonyoktól is, a melyek közt ő maga él és működik. Ha valamelyik lelkósztársunk abban a kedvező helyzetben van, hogy biztos az existentiája, fixum fizetést élvez, egyháza kellő rendben áll s nincs a híveivel semmi oly érintkezése, a mi azokat ő tőle idegeníthetnó: már az ilyen lelkésztársunk bár kevesebb tehetségekkel volna is elbocsátva, nem tudom elképzelni, miért ne lehetne ő neki a hivatalához kedve, lelkesiiltsége, őszinte jóakarata; és a kinél ezek megvannak, ismét bajos elképzelni, miért ne fakadhatna ezek nyomában őnála az evangelisatio jelszava alatt kivánt minden üdvös lehetőség: családok látogatása, felolvasások tartása, ifjabbak vallásos oktatása, jó könyvek terjesztése, irodalmi működés, egyszóval minden, a mi a talentumok mértéke szerint kitől kitől telhetik. Ellenben ha a lelkésznek folyvást a megélhetés gondjaival s teendőivel kell küzködnie, ha családja fentarthatásáórt, társadalmi kötelezettségei teljesítóseért idejét a gazdálkodás és világfutás emésztik fel, vagy ha híveivel már állásánál fogva oly érintkezése van, mely azokra nézve nem megnyerő, hanem idegenítő: hiába ekkor a legőszintébb jóakarat, hiába a kiváló képességek, a mik különben rész szerint szoktak adatni, az önfentartás gondjaival, ezerféle bajaival vesződve nincs elég ideje, sem alkalmas lelki állapota arra, hogy lelkészi hivatásának mezején önodaadással működjék; megtesz ebből annyit, a mennyit megtehet, a mennyivel a nagyobb bajt elkerülheti; vagy ha hívei hozzá idegenek lévén, veti is a mezőn a jó magot, köves földbe hull az, és a kikelése felette bizonytalan. Már peclig van a mi reformált egyházunknak országszerte több helyeken olyan szervezkedése, mely az evangelizáló tevékenységnek, úgyszinte a lelkész életnyugalmának s a híveivel való kellő jó viszonynak nem kicsinylendő ellensége, mely ha a keletkezése idején jónak bizonyult is, de ma már a változott viszonyok közé nem illő intézmény; ez pedig nem más, mint a párbér- vagy lukmafizetósi rendszer, mely szerint a lelkész a hivatal illetményeit tetemes részben a fizető pároktól közvetlenül kapja, s azok nem vagyoni képesség után, hanem személy után vannak az egyház tagjaira kivetve. A mai időben ne legyen a lelkészi működésnek egyób akadálya, mint csak ez az egy : ez maga is elegendő arra, hogy még a legjobb akaratot is megbénítsa, egyszersmind oly faja ez a lelkipásztor és nyáj egymással való érintkezésének, mely a lelkek táplálásához kellő jó viszonyt, a kölcsönös bizalmat nemhogy élesztené, nevelné, sőt inkább gyökerestől irtogatja. Igenis azt állítom, hogy a párbérfizetés-renclszer ma már a lelkész existentiájának kész nyomorgatója, s következményeiben a szeretet nagy törvényének, melyet a templomban hirdetni kell, szinte meghazudtolója. Es hogy a mit állítok, azt bizonyítsam is, ime itt van bizonyító példának a felső-baranyai papság helyzete, kiknek fizetése nagyobb részben a párbór-rendszerre van alapítva. Több-kevesebb hűséggel minden felsőbaranyai pap nevében beszélek, sőt minden párbérfizetésű pap helyzetét rajzolom, midőn e végre a magamét fogom felmutatni, ez levén az a model, a mit a rajzolandó képhez legjobban ismerek. Tehát az én fizetésem földjövedelemben, tűzifaátalányban ós párbórfizetésben papiroson felszámítható úgy közel 800 frtra, a miből a földjövedelem a biztos faátalánynyal együtt megér 250 frtot, a többi 550 frt érték pedig búza, bor, kukorica és sódar párbérre esik. Csakogy ez a párbérjövedelem, ennek beszedése, ez ám mai napság az oly valami, a miről »difficile est satiram non scribere«. Ez az a fizetésmód, mely-