Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-15 / 46. szám

len beszédeket s tisztasága ellen is ejtettem volna prédikációmban. K. Miben állott tehát ő Felsége ellen való beszéded és a bold. szűz tisztasága ellen ? mond meg igazán. F. Valamint azelőtt, úgy most is mind az élő Isten törvényszéke előtt mondom, hogy soha se ő Felsége ellen, se pedig b. szűz tisztasága ellen legkisebb szót se szólottam, minthogy prédikációmnak themája magával se hozta. K. Nevezted-e tehát a b. szüzet tisztátalannak lenni, és talán megbotlottál szavaidban, megcorrigálván magadat, a mint e fassióból kitetszik. F. Én nem neveztem soha is tisztátalannak s meg sem botlottam szavaimban. K Mondottad-e tehát azt prédikációdban, úgymint: »hogy három ellenségünk vagyon: test, világ, ördög, de még egy negyedik is vagyon, ú. m. a sas, a ki is lelki kenyerünket hatalmasan kezeinkből ragadozza, közülünk is sokat elkapdosott, de még erőtelenek vagyunk, ellene nem állhatunk; szólnék, ha szólhatnék, de az nyelvem nem engedi*. F. Soha, ha mindjárt megölnek is, ezen szókat nem ejtettem, nem is emlékezem a sasról, se a többiről, kiről ezen kérdésben emlékezet vagyon; egyebet nem mondván — megvallom — hanem a documentumomnak végét befejezvén ezen szókkal: már többé nem mondom tanításomat, hanem menjünk az Úr nevében. K. Mioltátol fogvást a fogságban vagy, kit s mimódon akartál az igaz hitről eltéríteni és mely szókkal ? F. Soha senkit sem akartam igaz hitirül eltéríteni. K. Mit mondottál azon alkalmatossággal az angyali üdvözletről Kerék Józsefnek, ki is az ő fogságában pápistává lett ? F. Semmit sem szólottam, nem is tudtam, volt-e kálvinista vagyis lett pápistává; valamit mond reám, nem igaz, mert magam is elmondom az angyali üdvözletet, midőn időm engedi. K. Voltál-e azelőtt fogva, vagyis időd előtt nem adtak-e ki valahol rajtad predikátorságodban ? F. Sohasem voltam fogva s időm előtt nem is küldettem el sehonnand; sőt minden helységből vagyon dimissionalisom és magamviseléséről való testimonialisom. Signat per me Antonium Rudnyánszky J. Cottus ' Albens. V. Notar. III. Alolirottak jó lelkiismerettel és ama hűséggel és tisztelettel, melyet a minden földi és mennyei dolgok kormányzója, az örökkévaló és mindenható Isten iránt tartozunk, és a mi földi kglmes legfőbb úrnőnk iránti alattvalói hódolattal valljuk és megismerjük jelen levelünkkel mindeneknek, a kiket illet: hogy mi azon alkalommal, midőn az alolírt év máj. 2-án tiszt. Szikszai Kigyós Istvánnak, a predikátorságban társunknak és a s.-keresztúri egyház prédikátorának még élt, teste keresztyén szokás szerint eltakaríttassék, jelen voltunk mindnyájan és a felette mondott beszédeket figyelmesen meghallgattuk. Ugyanezért biztosan tudjuk, hogy tiszt. Thury Pál abai prédikátor úr Lukács II: 29 és 30 verseit vette beszéde alapigéjéúl. Melynek tárgyalása közben, midőn egyebek közt a bold. szűzről is említést tett, esett meg, hogy nyelve megbotolván — a mi különben természeti gyarlósága — e szót ejtett ki: »tisztátalan« ; a mit azonban rögtön tisztával igazított ki, és következőleg ama b. szűzről minden tartozó tisztelettel emlékezett meg. Azt is minden bizonysággal tudjuk, hogy Hajdú János pátkai prédikátor, midőn beszédét Pál apostol Timotheushoz írt II. levele II: 3, 4, 5. verse alapján a »keresztyén vitéz*-ről szerkesztette, a többek közt említette azt, hogy három hatalmas ellenség van melyei, a keresztyén vitéznek örök harcot kell vívnia, t. i. a test,, a világ és a sátán ; de valamelyes sasról vagy pediglen ellenségekről egyáltalában semmit sem hozott elő beszédében. Melyekről ezen levelünket, ha kell esküvéssel megerősítendőt kiadtuk. Fejérváron december 7-én 1762. Szigethi István seregélyesi, K. váci János táci, Bertha Sándor zámolyi, Veszprémi János csákvári prédikátor. — (L. S.) Földváry László, váchartyáni lelkész. IRODALOM. ** A Szalay-Baróti-féle Magyar Nemzet Történetéből*, melylyel a Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) budapesti kiadócég kivánt hozzájárulni a millennium emlékének megöregbítéséhez, most vettük a 49-ik füzetet, mely különösen leköti figyelmünket. Felgördül benne hazánk egyik legdicsőségesebb korszaka eseményeinek történeti függönye, Thurzó György, a Báthoryak, Bethlenek, és Pázmányok héroszi szereplésével egészen II. Mátyás király haláláig. Nagyon szépek és számosak az illusztrációk : Thurzó György arcképe és aláírása. II. Mátyás király, Klauzál Menyhért bíboros. Báthory Gábor aláírása, Báthory Gábor erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. II. Mátyás mint római császár. Pázmány Péter arcképe és aláírása. Thurzó György nádor, II. Mátyás király a ravatalon. A cseh helytertók kidobása. ** »Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története cimű munkából most jelent meg a 08-ik füzet, a melyben Gracza György élénk és vonzó irmodorával a függetlenségi nyilatkozatot beszéli el. Szerfölött érdekes része a füzetnek a nagy-sallói csata leírása is. A szerző betegsége miatti mulasztást a kiadó czég Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) azzal igyekszik pótolni, hogy ezt a füzetet négy ívben adta ki. A füzet egykorú illusztrácziói ezek: A pápai honvédemlék domborműve. Sebő huszárezredes nyerge. Szolnoki honvédemlék. Gömöry Frigyes honvédszázados. Honvéd fogoly bilincse. A komáromi vár ostroma. Damjanich tábora. Táborozó osztrákok. Az osztrák sereg üldözése a nagy-sallói ütközetben. ** Pál apostol leveleinek XXI ik füzete december hó végén jelenik meg. A késedelemért, melynek igen sok és fontos oka vala, azon ígéret mellett kérek bocsánatot m. t. olvasóimtól, hogy a további füzetek rendes időre pontosan meg fognak jelenni. Pozsony, 1896. évi nov. 10. Dr. Masznyik Endre, theol. akad. igazgató. E G Y HÁ Z. A vallásos iratok terjesztését a beállott téli időszak alkalmából melegen ajánljuk olvasóink munkás szeretetébe. A téli esték, mikor a mezők népe is a meleg tűzhely köré szorul, nagyon alkalmasok arra, hogy velők