Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

nyire, holott a pápai Eszterháziak jobbágya volt népe, és még papja sem volt mint ma, mert még az 1815-diki conscriptio szerint is filia. Ez a kis filia oly szépen tudott kérni földesuránál, hogy azt a másfelé szigorú főurat részére megnyeri, és kap tőle 1749. évben egy valódi nagy [szivre való iratot, és pedig magyarul. Az irat templom-építésre ad engedélyt és szól ekképen: Mi GalánthaiGroff Eszterházi (nem y) Ferencz, Fraknó, Sempte, Pápa, Geztes, Deveeser és Ugod Várainak, és az azokhoz tartozandó Dominiumoknak örökös ura. Fölséges Római császárné és Koronás Királyné Kegyelmes Asszonyunk ő Fölsége Belső Titok (sic) Tanácsa, és Komornikja, Lovas Had Generálissá, Magyar Országi Fő Tárnok Mestere, Királyi Helytartó Magyar Tanácsa, N. Borsod Vármegye Fő Ispánya, Septemviriális Tabla Tagja s Assesora, és Magyar Ország Dunántul való Földének Commenderozo Generalisa. Adjuk örök emlékezetül tudtára mindeneknek, a kiknek illik, hogy minekutánna ezen most folyó Esztendőkben, Sz. György Havának 10-ik napján, Törvényes okokbul és örökös Földes Uri Jussunkbul Kop névü ugyanis örökös Helységünkben levő, Római Catholicus Eieink által hajdan Építtetett Templomot Calvinista valláson levő jobbágyainktul visssza foglaltuk és kezünkhöz vettük, mindazon által valamint eddig, mindennémü alkalmatosságokban, ugy mint Örökös Földes Urok szives Atyáskodásunkat megbizonyítottuk, ugy azt ezután is megmutatni, és őket Calvinista vallások békességes Gyakorlásában, Hazánk Törvényei, és az Publicumnak mo.stani és jövendő Rendelései szerint megtartani kívánjuk, hogy azért fellvebb megirt Jobbágyunk az ő Vallásuknak gyakorlását minden akadály nélkül békességesen vihessék véghez ez alább írt Rendeléseket tettük, úgymint: Először. Megengedtük ott levő Cálvinistáknak, hogy a Reformátusok szokásuk szerént való formára más Oratóriumot Pápai Jószágunk Tiszttartója által megmutatandó alkalmatos Helyen magoknak építtethessenek és Valássoknak Exercitiumát ezen engedelmünkből minden háborgatás nélkül szabadon űzhessék. Másodszor. Megengedtük, hogy Prédikátort is, az eddig való mód szerint tarthassanak és néki az építendő ref. Oratórium mellett Hazát építtethessenek, föntartván egyedül Földes uri Jussunkat, hogy az uj prédikátort mindenkor elébb nékünk praesentálni, és rendelésünktől várni tartozzanak. Harmadszor. A mostani Harang is (ha csak valamely jel rajta nincsen, mellyből kitetszenék, hogy a Római Catholicusok csinálták, vissza adatik, úgy mindazonáltal, hogy midőn a Római Catholica Sz. Egyház részéről az Helységben Processiók leendenek azzal is harangozni tartozzanak. Mindezekbűi már bőségesen láttyák hozzájok való szives Atyáskodásunkat, hogy őket Vallásuk gyakorlásában szomorítani nem akarjuk, sőt inkább, hogy azt kel-Iemetesen véghezvihessék szabad akaratú indulatunkból a szükséges Epületeknek fölállítására nékik nemcsak helyet adunk, de az eddig volt Református vallásban való Exercitiumot is megengedjük. Melynek nagyobb erejére és bizonyságára adtuk ezen saját kezünk írásával és Groffi Pecsétünkkel megerősíttetett Levelünket, mely költ Pápai várunkban Sz. György Havának tizenötödik napján, Krisztus Urunk születése után való Ezer Hét Száz Negyven Kilencedik Esztendőben G. Eszterházy Ferenc, (L. S.) Jónak látom megjegyezni ezen levélre a következőket : Az ebben erősen hangsúlyozott erectiót a tolerantia előtt, a pápai egyházmegyének akkor 41 gyülekezete' közül 23 élvezte, és pedig 15 ott, hol a nemes közbirtokosság vagy egyes famíliák voltak az urak, mint: Takácsi, Görzsöny, Szemere, Noszlop, Csögle, N.-Pirit, Egeralja, Adorjánháza, Mihálvháza, Szalóka, Acsád, Dereske, A.-Tevel, Tapolcafő és Kt.-Lak = 15. Nyolc pedig ott, hol a földesúr az Eszterházi-, Nádasdi-család volt. Ezen egyházak ezek voltak: Réde, Szent-Károly, Csetény a Bakony közepében és Mezőlak, Kop a gróf Eszterházyak, Dudar, Dáka a gr. Nádasdiak, Végre Padrag a Fundus Studiorum földesurasága alatt, Utána néztem, hogy igénybe vette-e az engedélyezett prédikátor tartást Kap? minek előfeltétele a bemutatás és olyan földesúri megerösiiés-féle volt, mert az irat ezt mondja: »elébb nekünk praesentálni és rendelésünktől várni tartozzanak*. A díjleveles könyv szerint 1733. évben Kopon volt prédikátor, mint volt a mai Kovácsin, Gyimóton, Norápon, Polyánban, Borsosgyörött, melyek ma csak gyenge filiák, sőt Pólyán még fiók-egyház sem. Úgy látszik, Kop csak 1817. évben lett anyává, a nagynevű, hirü Tóth Ferenc ezt írja róla: »Anyává lett a Gyülekezetek közt ismét (t. i. Kop) 1817. nov. 24. Hogy a harangot visszakapták-e s harangoztak-e vele a Processióra, nem tudom. Úgy látom, hogy az Oratoriumot felépítették a falu végére észak felől, náddal fedve (mai tanítói lak helyén) s fennállt 1811-ig, ekkor épült a mostani templom torony nélkül.« A gr. Eszterházy Ferenc által hangsúlyozott vallás szabadgyakorlatnak az a része: »Új prédikátort hívhatnak* nem valósult hát meg.Nem ám, mertekkor 1749-ben volt lelkészük Bekes Ferenc, kit Szalafőről hoztak 1745. évben. Ez kath. szülők gyermekét megkeresztelvén, a keresztelés, esketés és gyónás kiszolgáltatásától eltiltatott. Mikor? Én azt hiszem 1749-ben, mikor a templomot is elveszi az uraság. E helyett mondja » Uj prédikátort hozhatnak«. De nem iioztak, hanem várakoztak, gondolkodtak, haboztak, 1752. júniusig, midőn ezt írják: »Minthogy volt prédikátorunk, az körösztölésben tévén nagy rendetlenséget, azért is már ezután (ez meg arra mutat, mintha eddig keresztelt volna, de én maradok előbbi véleményem mellett) Keresztelést, Temetést nem fogja falunkban elkövetni, kérjük, hogy mégis Falunkban Notáriusi és Mesteri hivatalban legyen*. E helyen megemlítem, hogy gr. Eszterházy F. méltó