Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-02 / 5. szám

munkásai nemes buzgalommal ós szilárd kitartással egyetértve közreműködnének a magyar népnevelés tovább fejlesztésében ! Se. F. A két protestáns egyház uniója. Magyarország lázasan készül a millenniumra. A tavaszszal hazánk ezer éves fennállásának ünnepét akarja megünnepelni minden magyar. Le akarjuk tenni a kegyelet adóját a hős Árpád elé, ki hőseinket e honba, e második hazába vezérelte, le akarjuk róni hálánkat mindazoknak a régen porladozó hősöknek, kik nekünk a hármas bérc országát megszerezték és megszilárdították. Ki venné a magyartól rossz néven, hogy örömmel készül e nagy nemzeti ünnepre ? Hiszen nem kis szó ez: ezer év! Ezer év óta bírja nemzetünk ezen országot, ezer év óta él és uralkodik itten. Őseink csak egy kis maroknyi népet alkottak; csak egy kis maroknyi nép vagyunk mi is a népek tengerében; országok semmisültek meg, népek pusztultak el a lefolyt ezer év alatt s mi élünk. Pedig de sok ellenséggel kellett folytonosan megküzdenünk! A tatár, a török, a horvát, a szerb, a német, az orosz — mind a mi vesztünkre törtek, nemzetünk és államunk hajója sokszor volt kénytelen a Scvlla és Charibdis között átmenni s Isten keze mindig elfordította rólunk a vészt. Történelmünk lapjai az Úr hatalmas segedelméről tesznek bizonyságot s ennek a tudatnak örömmel kell eltöltenie a nemzet fiainak szivét. A magyar nemzet ünnepe a protestáns egyházaknak is ünnepe, a magyar nemzet örömében osztoznak a hazai protestáns egyházak is. Hiszen a protestáns egyházak soha sem foglaltak a hazával, a nemzettel szemben állást, hanem hűségesen megosztottak vele örömöt és bánatot egyaránt. Prot. egyházaink is örvendve köszöntik a millennium ünnepét s hálát adnak az Úrnak, hogy a nemzetnek ezen ünnepet megérni engedte. Felettök is sok sötét felhő vonult el a lefolyt századok alatt, sok villám pusztított soraikban, sok megpróbáltatást kellett elviselniük, de végre az Úr nekik is boldogabb napokat hozott. Megjött a béke, megjött a zavartalan munkálkodás, megjött a virágzás ideje. egy nem jött még meg: — az egyesülés ideje. Fáj a szivem, ha erre gondolok. Két protestáns egyház áll egymás mellett, melyet ugyanaz a szellem hat át, a mely ugyanazt a munkát végzi és ugyanarra a célra törekszik s e két egyház mégis külön utakon akar járni! Szétforgácsolja az erejét, a helyett, hogy egyesülve megizmosodnék; féltékenységében egymás munkálkodását ellenőrzi, holott más irányban kellene ébernek lennie! Ellensége, mely élete ellen tör, mely nem válogatós a fegyverekben, mindegyiknek ugyanaz, és ők nem egyesülnek, nem öltenek kart karba, nem keresnek egymásban segítséget, hanem botorul egymás nélkül vívják az egyenlőtlen harcot! Óh protestáns testvéreim, nem fáj-e a ti szivetek, hogy ez így van!? Nem ébredt meg fel a szivetekben az egyesülés eszméje ? Egyesülnünk kell, ez az én szent meggyőződésem, egyesülnünk kell a saját javunkra! Hiszen egyek voltunk mi mindaddig, míg apáink az ő dogmatikus vitatkozásaikkal kétfelé nem szakították az egyházat! S az utódoknak nincs-e joga s nem kötelessége-e javítani azon, a mit a tapasztalás nem igazolt jónak! Mennyivel hatalmasabb volna a prot. egyház, ha az a szerencsétlen szakadás meg nem történik, mennyivel erősebbek volnánk s mennyivel bátrabban nézhetnénk a jövőbe, ha egymással egyesülnénk! S mely időpont volna az egyesülésre alkalmasabb, mint a millennium éve?! Mily szép volna, ha ez évben, a magyar nemzet ezer éves múltjának küszöbén megszűnnék a két testvéregyház bizalmatlansága s egymással kiengesztelődve, kart karba öltve lépne át az új ezredévbe! Hogy az egyesülés milyen legyen — minek ezt a kérdést fel is vetni! Maradjon a dogma dogma; higvje mindegyik egyház azt, a mit akar s ne avatkozzék egyik a másik belügyeibe. E kérdések vitatása csak még nagyobb elidegenkedést szülne. Majd eljön az az idő is és talán nem is oly sokára, a mikor e kérdések nem lesznek időszerűtlenek. Egyelőre elégedjünk meg a külső egyesüléssel, a milyen Poroszországban létrejött és áldásosnak bizonyult. De egyesüljünk, ha élni s virágozni akarunk! Egyesüljünk, hogy mi is méltóan ünnepelhessük meg a nemzet minden jó fiával a millennium ünnepét! Budapest. Adorján Ferencz. ISKOLAÜGY. Népiskolai törvényünk revíziója. Tanügyi körökben és sajtóban évek óta sürgetik az 1868. évi népoktatási törvény revízióját, melyet a jelenlegi kormány is felvett a programmjába. Ha a jelek nem csalnak, a revízió előkészítését megkezdték a közoktatási minisztériumban, csakhogy nem a teljes, hanem a részleges revízió alakjában, mivel a teljes revízióra még nem alkalmas az idő és az ezzel járó költségek fedezését még nem bírja meg az állam pénzügyi helyzete. A részleges revízió irányáról egy félhivatalos közlemény a következőket jelenti: Hogy mely irányban történjék a részleges revizió, arra nézve előbb tisztába kell jönnünk azzal, hogy a népnevelés az államnak képezi első rendű feladatát s hogy a többi tényezőknek csakis azon határig lehet jogosultságuk a népnevelésnél közremunkálniok, a mely határon belül teljes megnyugvást nyújthatnak a tekintetben, hogy hatáskörükben a saját érdekeik munkálása mellett egyszersmind biztosítani képesek a népneveléshez fűződő fontos állami érdekeket. A népoktatásügynek az állami feladatok sorába tartozósága elvitázhatlan; de ennek még nem mulhatlan folyománya az összes iskolák államosítása. Megadhatja az állam a jogot más tényezőknek is arra, hogy saját