Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-01 / 44. szám

S visszanéz a sötétség birodalmába. »Ha valaki a sötétségnek ezen jól szervezett, erősen épített birodalmát látta, azt kellett mondania: nincs erő, mely ennek véget vessen. A birodalom fölé messze kitetsző betűkkel volt fölírva a Krisztus neve. Ha valaki nézte, azt gondolhatá, hogy az a Krisztus országa, valósággal pedig a Krisztus sírboltja volt*. XXV. Búcsú beszéd. Péld. 14. r. 13. v. Nem lehet igaz öröm fájdalom nélkül. Ezt a tételt fejtegeti. Nem búcsúzik fűtői-fától, nem érzeleg. Egy apostoli jó kívánattal fejezi be a búcsúzást. XXV. Beköszöntő beszéd. I. Móz. 23. r. 4. Önérzetes beszéd. »Mint igehirdető, nem méltatlanságokat, de bizalmat és szeretetet várok tőletek, közületek még a legroszszabtól is; a Krisztus ügyeit tőletek származható szenvedések fölött, nem tudnék érezni apostoli örömet, nem találnám a tőletek vett sebet dicsőségnek, sőt szégyenleném azokat. Magamért kérlek : adjatok nekem temetésre való örökséget köztetek, hogy eltemessem az én halottamat, multamat, melynek csak émléke kisért el ide, mint a mulandóság*. Milyen volt e szép tehetség » halottja*, a kin oly korán beteljesült a végzetes textus ? Szentkúti Károly. BELMISSZIÓ. Tapasztalatok az új rend hatásáról. Ily cím alatt f. évi március hó 1-én, a 9-ik számban külön rovatot nyitott e Lap szerkesztősége a végre, hogy a lelkészek az 1895. év október 1-én életbe lépett egyházpolitikai törvényeknek, vagyis az új rendnek hatá-' sára vonatkozó tapasztalataikat előadhassák és közölhessék. Ekkor még összesen öt hónapot számlált az új rend mindazáltal rövid idő alatt (a 9., 10., 12., 13. és 17. számokban) hat lelkésztársam adta elő idevonatkozó tapasztalatait. Most már nem öt hónapra, de egy egész esztendőre tekinthetünk vissza; egy egész év tanúságait vethetjük össze a múlttal s vehetjük számba a jövőre nézve. Jóval az új törvények életbe léptetése előtt több ízben kifejeztem azon meggyőződésemet, hogy nálunk protestánsoknál inkább azon helyeken fogják első sorban az egyházi esketést, azután pedig a keresztelést és egyházi temetést elmellőzni, hol egyházunk tagjai a lakosság nagy, vagy túlnyomó nagy többségét képezik; ellenben a hol a protestáns lakosság erősen vegyülve van római és görög katholikus népességgel, vagy még inkább nagy kisebbségben van azzal szemben: ily helyeken nem lehet félni, hogy egyházunk tagjai mellőzzék az egyházi ténykedéseket. Az már aztán természetesen más lapra tartozik, hogy a másik fél prozelitáskodásának épen ilyen helyeken vannak egyházunk tagjai jobban kitétetve. Ezen véleményemet egy év tapasztalata, úgy látom, teljesen igazolta. Az alföldi nagy református és lutheránus egyházakból egyre-másra olvashatjuk az elszomorító híreket, hogy t. i. a házasságkötéseknél igen sokan nem veszik igénybe az egyházi esketést; míg itt a felvidéken azt tapasztalom, hogy alig fordul elő arra eset, hogy a polgári házasságkötést az egyházi esketés ne követné. A mi pedig magát a kassai református egyházat, szolgálatom helyét illeti, örömmel jelenthetem, hogy az elmúlt év folyamán nem volt eset, hogy református egyén akár házasságkötésnél, akár születésnél, akár halálozásnál az egyház, illetőleg lelkész szolgálatát igénybe ne vette volna. Más kérdés aztán, hogy ilyen-helyen, hol a házasságok túlnyomó nagy része vegyes, mily arányban oszlanak meg az esketések a református és r. katholikus egyház között; mert azt mondanom sem kell, hogy az utóbbi helyen történt esketésekkel feltétlenül együtt jár az a tény, hogy a házasulandók gyermekeik r. kath. vallásban leendő neveltetésében egyeznek meg. Hogy a helyzetet alaposan ítélhessük meg, először is lássuk Kassa lakosságának felekezeti megoszlását. Az 1890. évi népszámlálás szerint Kassa lakossága 28,884 lélek volt, melyből: r. katholikus . , g. katholikus . . ágost. hitv. evang. ev. református . izraelita . . . egyéb .... 20,280 1,925 2 099 1,239 3,306 35 70% 7% 7-2% 4-3% 11-5% •o% összesen 28,884 = 100% A százalék számok mutatják, hogy a protestáns s különösen magában a református elem mily elenyésző kisebbségben van a r. kath. népesség nagy tömegével szemben. Ennek előrebocsátása után lássuk még a polgári házasságot megelőző három év (1892. okt. 1. — 1895. szept. 30.) házasságkötési statisztikáját, a mennyiben az a református egyházra tartozik. A jelzett három év alatt a kassai református templomban 80 házasság köttetett meg, és pedig tiszta ref. házasság kilenc, vegyes házasság 71, mely utóbbiak közül református vőlegény r. katholikus menyasszonynyal ... 34, g, katholikus 1, református menyasszony r. kath. vőlegénynyel 26, g. katholikus 2, g. keleti 1, ág. hitv. ev 7 esetben lépett házasságra. Ez adatokból látható, hogy a vegyes házasság esetében alig esküdött református fél nem ref. templomban; a mint hogy a felvett három év alatt csupán négy eset volt erre, két esetben reform, (katonatiszt) vőlegény, egy esetben református menyasszony kötött házasságot r. kath. papi rokonságból való jegyesével a róm. kath templomban; a negyedik esetben, szinte a rokonságra való tekintetből egy ref. menyasszony esküdött ág. hitv. ev. vőlegényével ennek templomában. Olyan vegyes házasság tehát, melyben az egyik fél római vagy görog-katholikus volt, összesen 66 fordult elő, ezek közül református templomban köttetett 63, r. kath.