Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-01 / 44. szám

Szerkesztőség1: IX. kerület, Pipa-utca US. szánt, hová a kéziratok cimzendök. Iti»<Ió-hlvatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöiiz, és hirdet, dijak intézemlök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik niiiideii vasárnap. Előfizetési Ara i Félévre: 4 frt 50 kr / egés> én* : » frt. Egyes szám ára ÜO kr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Állami segítség a lelkészek fizetésére és képzésére. I. Az a kultuszpolitika, melyet Wlassics Gyula kultuszminiszter csáktornyai választói előtt nagy vonásokban a kormány politikájaként feltüntetett, nagyon közelről érinti ós érdekli a hazai protestáns egyházakat is. Ennek a politikának általános vezérelvét ekként formulázta a tettvágyó miniszter : »Minden igyekezetem az, hogy állam ós egyházak karöltve' működjenek a közös célok elérésére és mindegyik nagy erkölcsi testület a külön rendeltetés által megszabott külön célját zavartalanul valósíthassa meg. Az országgyűlés szine előtt sokszor ós bővebben kifejtettem, hogy az igazi magyar kultuszpolitika nem az állam és egyház szétválasztása. Nem ugyanis abban az értelemben, hogy az állam ós egyházak kölcsönösen az indifferentizmus álláspontjára helyezkedjenek. Csupán az állami ós egyházi dologi hatáskörök szótválasztása volt és marad a vezérlő elv, mi egészen mást jelent, mint az állam ós egyház merev szótválasztása. A magyar állam előtt nem közönyös a vallásosság, sőt fennállásának leghatalmasabb biztosítékát, minden világi törvénynél nagyobb erejét az igaz, őszinte, a szabadság tiszta levegőjében fakadt önkéntes vallásosságban látja. Segítségére is megy minden történelmi egyházunknak, melyek jó ós balsorsban több vagy kevesebb, erősebb vagy gyöngébb szállal alkotmányunk és az egyházak alkotmánya szerint mindig össze voltak nőve a magyar állammal. E vezérelvhez híven a magyar állam az egyházak vallásos és kulturális intézményeinek fejlesztésére gondot is fordít.a Ezt a helyes, mert a történeti fejlődés által igazolt vezérelvet közelebbről két téren szándékozik érvényesíteni a miniszter, a mennyiben azt igéri, hogy a lelkészek anyagi ellátásának és szellemi képzésének két nagy fontosságú kérdésében állami segítséget nyújt minden történelmi egyházunknak. ígéretét ekként fejezte ki: »A mily igazságos és móltányos, hogy a római és görög katholikus lelkészek illetményei rendeztessenek, ép oly igazságos és méltányos, hogy az összes hazai bevett vallásfelekezeteknek a tisztességes megélhetés a lelkészek számára biztosittassék. E tárgyban törvényjavaslatot dolgoztam ki, melynek alapelveihez már a minisztertanács is hozzájárult. E törvényjavaslat a méltányosság határáig a lelkészi illetmények kiegészítéséről gondoskodik. E nagyfontosságú reformkérdéssel majd, ha törvényjavaslat alakjában a nemzet szine előtt lesz, minden oldalról lehet, sőt kell is behatóan foglalkozni, egyet azonban már ma jelzek, hogy nem egyszerre terheljük meg vele az állami költségvetést, ele 10 év alatt fokozatosan úgy kívánjuk végrehajtani, hogy minden magasabb theologiai intézetet végzett léikész három év alatt legalább 600 és 10 év alatt legalább 800 frt jövedelemmel bírjon. Igen természetes ós ezt már itt kivánom hangsúlyozni, hogy az egyházak autonómiájának tiszteletben tartásával ugyan, ele a törvénynek teljes biztosítékot kell felállítani arra nézve, hogy az oly lelkészek, a kik a magyar állam vagy az erkölcsiség ellen vétenek, az állam segítségére igényt nem tarthatnak, illetve igényüket elvesztikcc. »Nagy fontosságúnak tartom a papképzés kérdését, melyet a legilletékesebb oldalról a budapesti egyetem rektora részéről csak a napokban hallottunk az egyetemi év ünnepies megnyitása alkalmából úgy felállítani, hogy ezzel az illetékes tényezőknek most már a legbehatóbban kell foglalkozniok. En már az országgyűlésen egyik vagy tán több felszólalásomban is kifejtettem azt az álláspontot, a mi egyébiránt báró Eötvös József törvénytervezetében nyert részben kifejezést, hogy módot kell nyújtani minden bevett vallásnak, hogy papjaik a legfelsőbb, egyetemi képzésben is részesülhessenek. De viszont úgy az egye-