Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-25 / 43. szám

mint a hivatalos egyházkormányzat a legmelegebb érdeklődéssel kisérte a közgyűlés tárgyaldsait. Különös érdeket kölcsönöz e közgyűlésnek az a körülmény, hogy azon az immár protestánssá lett exjezsuita Hoensbroech gróf is megjelent, s az ultramontanismus harcmodoráról és kopott fegyvereiről fulmináns előadást tartott. Éles különbséget tett közelebbről a valódi kath. vallásosság és az ultramontán egyházpolitika és világuralom között s markáns vonásokkal rajzolta azokat a bajokat, a melyek a magas politikának a teljesen illegitim római vatikáni rendszer előtt való következetes meghajolásából erednek. A két főelőadást a közgyűlésen Brecht lelkész és Beyschlag tanár tartotta. Előbbi »a tekintély és a lelkiismeret* egymáshoz való ellentétes viszonyáról, utóbbi »a protestantismusról és a népiskoláról« értekezett. A hamis tekintély nem alapul a lelkiismeret bizonyságain, sőt inkább annak megkötésére és leigázására vezet az egész vonalon. Róma »az értelem és a lelkiismeret áldozatát« kivánja a maga rendszerével szemben, míg a protestantismus a lelkiismeret bizonyságaiban gyökerezik. A »Bund* közgyűlésén még a következő kérdések tárgyalt attak: a jezsuiták visszahelyezését sürgető petíciók, az örmények üldöztetése, a római processziók terjedése stb., a melyekre nézve igen üdvös resoluciókat hozott a gyűlés. Ugy a Devrient-féle Luther-játéknak előadása, mind a wormsi kirándulás csak növelte az ünnepi hangulatot és lényegesen elősegítette a »Bund* ügyének terjedését és fokozatos népszerűsítését. Ilyen hitépítő s prot. tudatot ébresztő és fejlesztő közgyűlésekre volna nekünk is szükségünk. Bennünket közelebbről Beyschlag előadása érdekel »a protestantismusról és a népiskolákról«, a melyet saját organuma nyomán, a hol az teljesen közölve van, ím a következőkben ismertetünk. Bismarck herceg a sadowai döntő ütközetet a tanítóknak tulajdonította, a büszke Anglia Németország gazdag iparát fejlett iskolaügyére vezeti vissza, a francia Cousin, a nagyhírű filozófus a német iskolában látja a kulturnemzetek mintaképét s annak éltető lelkét és erejét a keresztyénségnek tulajdonította. Különbség van előadó szerint a »tanítás* technikus s a »nevelés« erkölcsi fogalma között, mert erkölcsi fegyelem és jellemképzés nélkül a műveltség »észszerű bestialiiással* volna azonos. E nevelés célja : nevelni az egyént, mint erkölcsi személyt »für Zeit und Ewigkeit«, tehát a világ és az örökkévalóság számára. A sajátos értelemben vett népiskola a protestantismus szellemi hatalmának szülöttje. Nagy Károly létesíti az első általános népiskolát, őt követik az Ottók udvari iskolái s a szerzetesi iskolák, a melyekben azonban *a latin tanítás s nem a nevelés« a fődolog. A humanismus nem törődött a népiskolával, mivel neki nem a keresztyén, hanem az antik klasszikai műveltség az ideálja. Az iskolázásba evangeliumi és nemzeti motívumokat Luther, Melanchton, Brenz, Bugenhagen s a többi reformátorok vittek be először. Különösen Luthernek van nagy érdeme a népiskola körül. Luthernek legnagyobb pádagogiai alkotása a kis káté, ez a leggeniálisabb gyermekded tankönyv a jövendő népiskola számára.* Ebből indul ki a népiskola, s a Küsterből lesz a jövő elemi néptanító. Sajnos az orthodox epigonok korszakában a káté betanulása volt a fődolog. A 30 éves háború e törekvéseket is megsemmisítette. Az egész újabb pádagogia, a ker. népiskola ideálja Comenius eszméiben gyökerezik. Spener és Francke voltak a követői. Az egész újabb pádagógia a német protestantismus müve, mert annak összes egvengetői és művelői: Commenius, Francke, Rachow, Pestalozzi protestánsok s tanaik a reformáció alapelveiben gyökereznek. A prot. népnevelés eszméinek és elveinek igaz megvalósítója a német prot. állam. — Beyschlag statisztikai adataiból, melyekkel előadását támogatta, kiemeljük a következőket: A 80-as években Németországban 100 emberre 127 °/0

analphabeta (írniolvasni nem tudó) esik; a prot. éjszakon Dánia 0'36, Svédország 0"4, a kath. országokban ellenben: p. o. Franciaország 15 Belgium 17'48, Ausztria 39%-kal szerepelnek. Belgiumban az állam legújabb klerikálizálása óta 1881—1893-ig 17°/0

-ról 38-ra emelkedett az analphabeták száma. A szegény prot. Einnország 100 lakosból csak egy analphabetát mutat, míg a gazdag olasz kulturáltam, a római egyház anyaországa 47-el szerepel. Szicíliában pláne 100 férfi lakosból 83, s 100 női lakosból 93 nem tud írni és olvasni. Facta loquuntur! Gyümölcseikről ismeritek meg őket, mint az írás mondja. Ismeretes, hogy IX. Pius pápa államháztartása hétszer többet fordított a börtönökre, mint a népiskolára, s 100 laikusból alig egy tudott az egyházi államban írni és olvasni, pedig ott 33 lakosra egy papi személy is esett. Érdekesen világítja meg e kérdést Hűmmel-. »Mil biztosít a protestantismus a maga népeinek a római kath. egyházzal szemben ?« című művében. Jól mondja a fentebbi adatok tanulságaképen Beyschlag: A protestantismus az ember szellemi-erkölcsi önállóságát célozza, mert megigazító hite az egyén szabad lelki tette, a melyet az üdvigazságok ismerete nélkül képzelni sem lehet. A romanisinus ellenben hit alatt a fejletlen értelemnek vak alávetését érti, mivel az egyház tana az értelem s a lelkiismeret feláldozása fejében az egyénnek üdvösségét biztosítja. A protestantismus e világban él s az államban természetes szövetségesét látja, míg a pápásság tagadja azt, s az államban csak vasallusát látja. Végül rátér Beyschlag előadása a ker. vallásoktatás kérdésére, a miben a népiskolai nevelésnek és oktatásnak üterét és központját látja. Mert »ha a vallást kiküszöböljük az iskolából, annak nevelő erejét és hatását vágjuk el*. Mert az iskolai nevelés legfőbb ideálja »az örökkévalóság beoltása a gyermek lelkébe*. Ma újból kitört az ősi küzdelem Róma s a német államok között a népiskoláért. Ugy a protestáns, mint a r. kath. népnek az iskoláért való küzdelmében szivébe kell vésnie saját nemzeti jövője érdekében azt az igazságot: »Tartsd meg a mid vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat*. A »Bund« a maga közgyűlésén az örmény keresztyének üldöztetése kérdésével is foglalkozott. Beyschlag