Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-10-25 / 43. szám
visszalépés valóban ritkaság — eléneklik a zsoltárt: »Suscipe me Domine« — a cifra szertartásnak vége — s egy élet sorsa eldőlt! Nem mondom, hogy a mi ezután következik, egyaránt, mindenkire nézve nyomor és gyötrelem sötétsége. A körülmények többféleképen alakulhatnak, a temperamentumok utoljára is nagyon különbözők. Vannak boldog természetek, a melyeknek nincs érzése, csupán a gyomor kellő megtöltése, a melyeknek világnézlete az ebédtől és vacsorától indul ki; vannak — ritkábban — gondolkodást nem ismerő fanatikusok, kik mint a szamár és a juh az ennivalón, elrágódnak a nekik vetett szellemi táplálékon, e mellett eléggé érzéketlenek minden »új« iránt, gondolkodni nem tudnak és nem akarnak, — — ezek a legirígylendőbb lények a világon. De mi lesz a többivel? Ezek előtt egy napon föl fog tárulni az élet, az élet, hiszen manap a legtöbb szerzetes nem zárkózik a magányba, hivatalt visel, érintkezésben áll a zajgó, forrongó áramlattal; ezek látni fogják az igaz valót, érezni fogják, hogy az ember nem holt citátumok után van alkotva, látják csalódásukat, helyzetük visszás voltát, látnak sok, sok mindent — -— rab voltukat — — és kérdem, van önnek szive odakiáltani e szerencsétlenekhez, hogy: »Fogadalom köt benneteket!* Eszem ágában sincs bárkinek vallási meggyőződését bántani; eszem ágában sincs a magányba vonulás, a lemondás erényei ellen hadakozni. Ám tegye, a ki érett észszel tenni akarja; de szüntessék meg a fehér rabszolgák egyik fajtájának nyomorult állapotát, tegyék általánossá legalább azt, a mi a jezsuitáknál divat: ne kössenek le örökre tapasztalatlan ifjakat, várják be a férfi érett elhatározásának idejét, éppen itt, a hol a fönnálló társadalmi szokások, előítéletek sőt néha szabályok mellett alig vagy oly ritkán lehetséges az igazítás, és ne tenyészszék mesterségesen az életnek sötét, úgynevezett misztikus tragikumát. Mennyi mindent kellene még elmondanom önnek! Azonban fogjon a kezébe egy névkönyvet, egy szerzeti személyjegyzéket, s ha teheti, kérdezősködjék az ott olvasható tagok származása után. Nem fog hiába való munkát végezni: ezek az adatok megdöbbentő dolgokat beszélnek az élet vásárjából. Valamikor — úgy mondják — az előkelők seregestül léptek a zárdákba, nők, férfiak egyaránt; ma a kik ott élnek, azoknak 9 /1 0 -ed része a szegény ördögök sorából kerül, s vájjon hány nem lép oda kényszerűségből, tán a létért való küzdelem hiú félelméből? Rettegnek a tűztől és az elnyelő vízbe ugranak; és mi higyjünk az ilyen »szabad akaratból* tett fogalmak lelkiismereti érvényességében ? Es mi közönyösen nézzük ezeknek az embereknek a vergődését, kiknek élete szinte gvermeklelköknek félénk gyöngesége miatt átok és keserűség ? A kik egy alig beszámítható korban földi boldogságokat Ézsau tál lencséjeért eladták, mivel épen egy törvényesített intézmény, mint valami uzsorás, eléjök állott és kínálkozott nekik"? Ön látja, kisasszony, hogy nem világfájdalom, nem is hamis sentimentalismus szól belőlem. Én látom, hogy küzdelem az élet; de azt is látom, hogy érdemes élni és küzdeni, és szeretném, ha minden ember örülhetne az életnek, a ki megérdemli. (Folyt, köv.) B- KTÁRCA. A hatodik presbyterianus kongresszus. (Folytatás.) A negyedik előadást Todd Martin tanár Belfastból tartotta »a bioloyia és természettudomány«-ról. Itt megkellett állapítani, mekkora a hordereje a biologiai fejlődés tanának, melyet rendesen Darwin nevével szoktak egybekapcsolni. Szónok arra figyelmeztetett, hogy a különböző felfedezések dacára, melyeket napjainkban tettek, a fejlődéstan híveinek mégsem sikerült azon törvényeket megállapítaniok. melyek szerint e felfedezések létrejöttek. Általános ténynek tekintik, hogy a szervetlen anyagok lassankint különböző szervekké alakultak, melyeket külön fajnak (species) neveznek, és bebizonyítottnak veszik, hogy ezek valami módon egymásból keletkeztek; de hogy ez itogyan történt, erre nézve a legeltérőbb vélemények vannak. Epen azért az elméletnek határozatlansága miatt nehéz ezen nézlet viszonyáról a kinyilatkoztatott igazsághoz beszélni. A fejlődés tana sokkal felületesebb, semhogy megvolna a szükséges anyaga arra, hogy vele foglalkozhassanak. Amíg az állított alakulás módja nincs felderítve s a tudományos elmélet nincs elegendően meghatározva, addig a keresztyén gondolkodó csak a néző szerepét játszhatja, bár oly nézőét, kit a dolog élénken érdekel; hisz' a módszer, a hogyan Isten jónak látta az élő lények különböző fajait életre hívni, az írás kutatója számára nyilt kérdés lehet. Itt a vallásos hit tulajdonképen szóba sem kerül, és nincs indokolva, hogy a ker. hit az eddigi teremtés-elmélet védőjéül szerepeljen. A Szentírásban semmi sincs, mi a hívő keresztyént annak hívésére kényszeríthetné, hogy az élő lények fajai mindjárt kezdetben úgy voltak alkotva, a mint azokat most szemeink előtt látjuk, és hogy a teremtés óta nem változtak volna. Ez a tudomány nyilt kérdése, és kell, hogy az egyház is nyíltan gondolkozzék róla. Hogy az eddigi elmélet mennyire igaz, az a tudomány embereinek dolga és nem azoké, kiknek az egyház gondolatait kellene vezetniök. Az antitheistikus elméletek, melyeket az evolúció tanának bizonyos hívei felállítottak; nem voltak szükségképen azon nézettel egybekapcsolva, hogy a kevésbbé kifejlett lények fejlődés útján alakultak át magasabb rendíí szervekké, de semmiesetre sem voltak összeegyeztethetők a világ eredetének és kormányzatának szellemi felfogásával. Midőn a fejlődés tanát legelőször felállították, a keresztyén theologusok valóban attól tartottak, hogy az nem egyeztethető Össze a személyes Isten iránti hittel, és a keresztyén vallás nem is tudott oly elmélettel megbarátkozni, mely szerint az ember a maga öntudatával csak atomierők mellékterméke. A szerves életnek pnsztán physikus felfogása a keresztyén állásponttal meg nem fér. Áz új elméletben különösen az emberek keletkezésére vonatkozólag merülnek fel áthidalhatatlan akadályok, és ha Huxley odamagyarázza Darwin tanát, hogy az ember physikai, intellectuális és erkölcsi szempontból a kosmikus folyamatnak épen úgy eredménye, mint a legocsmányabb gaznövény, úgy e magyarázat nem derít fel jelenségeket, melyek a legvilágosabb igazságok,
