Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-02-02 / 5. szám

ÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: JX. kerület, JPipa-iitcu íi'.i. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiarió-liivat;il : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr} egész évre : 9 frt. Egyes szám ára íiO Jer. Népiskoláink fokozatos államosítása. A népoktatás államosítását sürgető kérvények tárgyalásánál Wlassics Gyula miniszter január 25-én a képviselőházban nagyjelentőségű beszédet mondott, a melyben a kormány kultúrpolitikájának népiskolai részéről fontos nyilatkozatot tett. Foglalkoznunk kell vele mind a kérdés nagy hordereje miatt, mind a tanügyi és egyházi körökben uralkodó felfogások tisztázása és érlelése végett. %

j A közoktatásügyi miniszter mindjárt a beszéd elején határozottan megmondta, hogy a népoktatás exkluzív államosításának nem barátja, ellenben az állami népiskoláknak az eddiginél fokozottabb mértékben való szaporításával rokonszenvez; s ezt a népiskolák fokozatos államosításának nevezte. Beszédének főbb gondolatai ezek: »Ha ezek a kérvények — úgymond — azt célozzák, hogy minéltöbb állami iskolát állítsunk fel, hogy minél inkább szaporítsuk az állami népiskolák számát; sőt tovább megyek, ha azt célozzák, hogy ne az eddigi ütemben, hanem az eddiginél nagyobb mérvben szaporítsuk az állami népiskolákat, úgy ezzel az eszmével, természetesen az állam pénzügyi helyzetét is tekintetbe véve, a kormány teljesen rokonszenvez. De ha ezek a kérvények azt célozzák, hogy a népiskola fentartó csak kizárólagosan, exkluzive az állam legyen, akkor én ezzel a kizárólagos szervezeti elvre alapított közoktatási politikával sem igazságossági, sem célszerűségi szempontból nem rokonszenvezek. En elvileg nem vagyok a kizárólagos államosítás mellett. Nem vagyok egyrészről azért, mert szabacl államhoz, szabad állam institúcióihoz nem tartom méltónak, hogy oly álláspontra helyezkedjék, hogy ezentúl senki se állíthasson fel iskolát és kizárólagos iskolafentartó csak az állam legyen. De célszerűnek sem tartom azokat a nagy iskolafentartó elemeket, a felekezeteket és községeket egyszerre megsemmisíteni akarni, melyek annyira ragaszkodnak iskolájukhoz, szeretettel veszik körül, versenyre kelnek ép az állami iskolákkal és a szabad verseny üdvös hatását az iskolafentartók között biztosítják. Megvallom őszintén, ezt célszerűnek nem tartom, és be fogom bizonyítani, miért nem. Mert azok, kik a kizárólagos államosítás elve mellett vannak, micsoda célt tűznek ki maguk elé? Ugy-e bár csak azt a célt akarják elérni, hogy a hazafias nemzeti szellem ápoltassék, az államnyelv terjesztessék Ugy-e bár ez az, a mi a kizárólagos államosítás elvének mintegy hordozója, lelke. De ha ez így van, akkor én bátor vagyok arra hivatkozni, hogy a legtöbb felekezeti iskolában s a községi iskolák legnagyobb részében mindenesetre ez a cél el van érve, t. i. a nemzeti szellem ápolása, sőt a magyar nyelv terjesztése és sikeres oktatása körül kiváló érdemeket is szereztek. De azt is vagyok bátor kérdezni épen a célszerűség szempontjából, ugyan micsoda haszon volna az exkluzív államosítás keresztülviteléből, ebből az ép most kiemelt magyar hazafias nemzeti szempontból, ha mi a nagy tősgyökeres magyar vagy magyar szellemű városok iskoláit, melyek odaadó áldozattal tartják fenn iskoláikat és szeretettel csüggnek, ragaszkodnak hozzájuk, pl. mondjuk egy Szeged, Temesvár, Budapest, Arad, Versec iskoláit, ha egyszerre államiaknak mondanók ki ? Azt a nagy nemzeti célt, melyet a kizárólagos államosítástól várunk, ők ép úgy megvalósítják, mint a hogy megvalósítanánk az államosítás által. Ugyan miféle előnyös haszon volna tehát a kizárólagos államosításból épen szemben ezzel a nagy céllal ? Tagadhatatlan, hogy bajok léteznek, t. ház*, a