Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-18 / 42. szám

régiségek. Károlyi Sebestyén. Az elmúlt két évben gyakran volt szó e lap hasábjain Károlyi Sebestyénről, kinek Károlyi Boldi Sebestyénnel illetőleg Boldi Sebestyénnel azonegy személy voltát Révész Kálmán és Zoványi Jenő egymásközt megáltapították. Nem a közöttök lefolyt vitát akarom — több mint másfél év után — felmelegíteni, midőn én is szólok Károlyi Sebestyénről, hanem egyenesen az az óhajtás vezérel, hogy e kérdést tisztázzuk és legyen kétségtelen a prot. egyháztörténelem terén, hogy a fent említett három név alatt szereplő személy egy-e, avagy más Károlyi Sebestyén és ismét már Károlyi Boldi Sebestyén, illetőleg Boldi Sebestyén. Révész Kálmán és Zoványi Jenő urak — eltekintve a difíerentiáktól, melyek köztük felmerültek — egyetértettek abban, hogy a két, sőt három névvel jelölt személy egy és ugyanaz az egyén. Minthogy pedig előttem, másnemű kutatásaim közben, oly adatok merültek fel, melyek a két neves egyháztörténész egybehangzó véleményével ellenkezni látszanak, azért ez adatokat felsorolom, abban a reményben, hogy ezeknek a már említett vita folyamán felemlítettekkel történő egybevetése, talán nagyobb világosságba helyezi e vitatott kérdést. Adataim nem újonnan felfedezett, hanem részben ugyancsak régi forrásból vannak merítve. Az első adat Szeredainak »Notitia Capituli Albensis« c. művéből (164—5 1.) van véve, a mely Bod és Benkő azon állítását igazolja, hogy Károlyi Sebestyén gyulafejérvári kanonok volt. A hivatott okmány arról szól, hogy Károlyi Sebestyén gyulafejérvári (Albensis) kanonok megvevén Péter igeni (Magyar-Igen) plébános jövedelme negyedét 24 frtért, ellenvételár fejében az 1543. évre kilenc aranyforintot Péter helyett a fejérvári vicariusnak kifizet. Ez okirat kelt »inDomo habitationis Venerabilis Magistri Sebastiani Károly Anno Domini 1546.« febr. 6-án. Tehát, ha Bod s Benkő abban tévedhettek is, hogy ő a segesvári hitvita egyik arbitere volt 1536-ban, de abban igazat állítottak, hogy gyulafejérvári kanonok volt. Károlyi Sebestyén, illetőleg Boldi Sebestyén neve előfordul e most említett dátumtól fogva 1555-ben, mint superintendens s 1557-ben, szintén mint superintendens és bélteki lelkész. Schesaeus »Ruinae Pannoniae« című költeménye után Révész Kálmán azt állítja, hogy 1560-ban erdődi lelkész volt. Zoványi Jenő kimutatta erdődi lelkészkedése valószínű idejét, tekintettel arra, hogy 1561. febr. 2-án a medgyesi zsinaton mint »pastor Ecclesiae Saxopolitanae« (szászvárosi) subscribál az ott hozott megállapodásoknak. Azonban a »Deutsche Fundgruben« I. kötetében közölt 1568-iki emlékiratból (101. lap hivatkozik rá Fekete is a kolozsvári ev. reform, főtanoda történetében a 2. lapon) Károlyi Sebestyén kolozsvári tanító volt az 1.527-ben per tumultum választott első magyar tanító Torda János után, midőn ez mint kanonok állását Kolozsvárt odahagyta. Ez a Torda János sem Szeredaynál, sem az 1546-iki erdélyi püspöki megye schematismusában nem fordul elő, innen nem tudjuk, hogy Károlyi Sebestyén mikor lett kolozsvári tanítóvá. De hogy meddig volt, azt valószínűleg el lehet dönteni a kolozsvári 100 férfiak 1558. jan. 26. gyűlésén hozott eme határozatból: »Mivel Sebestyén mester helyét változtatni akarja, a biró és esküdt polgárok járjanak közbe s kérjék meg, hogy maradion köztünk s tisztét folytassa; ha nem marad, azonnal tétessék helyére Blázsi István praedilcátomak s ha Sebestyén mester megmarad is, Blázsit fogadják meg« (Jákob E. Kolozsvár, tört. II. 107. 1.). Ha az itt említett Sebestyén mester egy a »Magíster Sebastianus Károly «-lyal, akkor Károlyi Sebestyén Tordai János után, mint schola-mester s lelkész 1558-ig illetőleg ez évben is Kolozsvárott volt. Ellenkezni látszanék ezzel az, hogy Boldi Sebestyén 1557-ben béltelki lelkész s superintendens, t. i. látszanék akkor, ba a két név egy személyre vonatkozik. Csakhogy az a Sebastianus Károli, ki 1555-ben és Sebastianus Boldi, ki 1557-ben szuperintendens, 1560-ban még mint erdődi lelkész szerepel. (Igaz ugyan, hogy Schesaeus csak egyszerűen »Sebastha« megszólító esetben levő keresztnevet említ.) Míg másfelői Károlyi Sebestyénről, ki 1561-ben szászvárosi lelkész, bizonyos, hogy Ő szászvárosi lelkész volt már 1559-ben is, a mi kitűnik Dávid Ferencnek 1559. március 15., Fodor Mihály és Rekettyei Marzsinai Margit válóperében kelt ítéletéből, hol Károlyiról, mint szászvárosi lelkészről és esperesről emlékezik meg Dávid Ferenc (Reverendo Domino Sebastiano Carolo archidiacono nostro in illis partibus, et fideli pastori Ecclesiae Zazwaros) Jakab E. »Dávid Ferenc emléke«. Levelek). Ilyenformán az a Károlyi Sebestyén, ki 1561-ben, 1568-ban szászvárosi lelkész volt, nem lehetett erdődi pap 1560-ban és ha az 1560-ban élő Sebestyén erdődi lelkész egy a korábban superintendens gyanánt szereplő Károlyi és Boldi Sebestyénnel, akkor a két Károlyi Sebestyén nem egy személy. A »Deutsche Fundgruben« I. kötetében közölt emlékirat szerzője világosan megmondja, hogy Tordai Jánost a kolozsvári tanítóságban felváltó Károlyi Sebestyén 1568-ban szászvárosi lelkész és ezen adat alapján úgy okoskodhatunk, hogy Károlyi Sebestyén kolozsvári tanító s lelkész volt 1558-ig, 1558 vagy 1559-től pedig haláláig szászvárosi lelkész. Ezen adatok segélyével lehet következtetni arra is, hogy a Krakkóba 1525-ben beiratkozott Károlyi Sebestyén nem egy az 1534—35-ben seniorságot viselő Károlyi Sebestyénnel, bár positiv alapot a most említett adatok sem szolgáltatnak ez utóbbi kérdés eldöntéséhez. Puszta hozzávetés gyanánt említem, hogy talán az 1524-ben krakkói tanuló Károlyi Sebestyén az, ki 1543-ban kanonok Gyulafehérvárott, majd iskola-tanító és lelkész Kolozsvártt, végül pedig szászvárosi lelkész. Ellenben az a Károlyi Boldi Sebestyén, ki 1534—35 ben krakkói magyar