Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-11 / 41. szám

saság megbízásából beszélt. A Petőfi-Társaság táviratilag küldötte üdvözletét. Az ünnepélyt már fáklyavilágnál Nagy Béla theologus önképzőköri alelnök záróbeszéde és B.adácsi György közigazgató szobor átvételi beszéde fejezte be, mire a közönség emelkedett lélekkel zendített rá a szózatra és egy szép nap emlékével gazdagodva oszlott el. Este táncmulatságot rendeztek, mely a restaurált templom javára szépen jövedelmezett. Október hó 5-én a főiskola imatermében megcsappant érdeklődés mellett vette kezdetét az egyházkerületi közgyűlés. Kun Bertalan imája nyitotta meg. A társelnöki széket, br. Vay Béla főgondnok távolléte miatt, Bernáth Elemér legidősb egyházm. gondnok foglalta el. Radácsi György megválasztott főjegyző letette hivatalos esküjét s állását szép beszéddel foglalta el. Br. Kovács Gábor világi főjegyzői állásáról lemondott. A szavazás elrendeltetett. Alföldi. BELMISSZIÓ. Evangelizáeió-e vagy belmisszió? (Folytatás.) Felolvasásának bevégeztével, teljesen ennek szelleméből és tartalmából folvólag, 61 tételt, ha úgy tetszik, mint fentebb mondtuk, határozati javaslatot terjesztett az értekezlet elé Lindner lelkész, melyeket a belmissziói központi választmány általunk adott tételeinek teljes érvényben hagyása mellett, mint a gyakorlati működés szempontjából fontos pontozatokat óhajt tárgyaltatni. Tételei a következők: 1. Ugy az evangelizációnak, mint a városi missziónak bizonyos relatív önállóságra van szüksége a lelkészi hivatallal szemben ; különben pedig mindkettő a belmiszsziónak egymástól lényeges pontokban eltérő, különböző területe. 2. Az egyház nyomorúsága, mely rendkívüli intézkedéseket tesz szükségessé, nemcsak a parochiák nagyságában és át nem tekinthető voltában, hanem egyes lelkészeknek az egyház hitvallásaival szemben elfoglalt helyzetében is áll. 3. A lelkészi hivatal jogai közé tartozik az egyházközségben való minden missziói munka vezetése. Szomorú kivételes eset, ha az nem akarja ezen jogát használni, vagy ha nem képes azt gyakorolni; ezen esetben a szabad egyházi szervezetekre száll át az egyházi szükség minősége által meghatározott relatív működési jog, melynek az egyházi hatóságok által való elismertetése sürgősen szükséges dolog. 4. Arra kell törekedni, hogy a testvérházból kibocsátott és valamely gyülekezet vagy valamely egyházilag elismert egylet állal alkalmazott városi misszináriusoknak egyházi részről valami módon rendes hivatás adassék az igének korlátozott módon való hirdetésére és a lelkek ápolására; hogy ezen elismeréshez találtassanak meg a formák is, melyeknek hiánya ugyan nem szünteti meg az Isten előtti benső hivatást, de a melyek mégis kívánatosak a belmisszió hivatásszerű munkásaira nézve. 5 A városi misszió minden ő működésében azon egyház hitvallásához és rendtartásaihoz kötve érzi magát, a melynek szolgálatában áll, s azért minden teljes miszszió buzgalma mellett is távol tartja magától a metho disztikus üzérkedést, mely a nagy tömegre rövid idő alatt batani szándékozó munkákkal könnyen össze van kötve. 6. A városi misszió a maga igehirdetésében igénytelenebb, mint az evangelizáció; mindig kicsiny, áttekinthető körökhöz fordult az, de képes ezeket tartósan befolyásolni, az egyházhoz vezetni, és így állandó hatást gyakorol. 7. A városi misszionárius lelki gondozása direkt egyengeti és előkészíti a lelkészi hivatalok lelki gondozását; az evangélistának a lelki gondozásba való benyulása a rendes lelkész iránti bizalmat könnyebben megrendítheti. 8. Ezek alapján a városi missziói elöljáróságoknak nem ajánljuk az evangelizáció berendezését és vezetését, hanem igenis a városi misszió teljes kifejlesztését, mely az evangelizáció és ennek egyes, minden fentartás nélkül elismerhető sikeret mellett a maga teljes jelentőségét megtartja. 9. Azón testvéreknek, kik azt hiszik, hogy ők bírnak az evangelizáció adományával, sürgősen ajánlják, hogy ne tegyék azt élethivatásukká. A helyileg korlátlan, a könyörületesség gyakorlásától és minden külső munkától szabad és egyházilag nehezen, vagy épen nem vezethető igehirdetés nagy veszélyeket hord magában; az alázatosság és józansága hiánya elejét veszi ott minden áldásnak. 10. A Rauhes Haus nem ismerheti el feladatának, hogy a maga növendékeit evangélistákká képezze ki, hanem arra törekszik, hogy testvérei közül a képesebbeket az Úr segítségével bevezetvén a Szentírásba, kiképezvén a gyakorlati szereteti szolgálatra és a közös imádkozási gyakorlatok jól végezhetésére őket, mint városi misszionáriusok az evangéliumtól elidegenedetteket ismét megnyerjék az egyházi életnek, az elveszetteknek és veszélyben forgóknak utánok menjenek és minden ő dolgaikban szent buzgalmat és igazi missziói érzéket tüntessenek föl. 11. A testvérület tagjai teljesen szabad állást foglalhatnak el úgy az evangelizációról való ítéletüket, mint az abban való időleges részvételöket illetőleg is; a kik a belmisszió ezen legújabb formája által vonzatva érzik magokat: mutassanak teljes hűséget tulajdonképeni hivatásukhoz ; a kik pedig ellenszenveznek vele: azok meg, még önmegtagadás árán is, legyenek veie jó békességben, és testvéri egyességben. * * * Lindner lelkész fentebb közlött előadása és 11 tételének elhangzása után élénk vita fejlett ki a belmisszió munkásainak értekezletén, a melyen némelyek nagyobb, mások csekélyebb bizalommal nyilatkoztak az evangélisták működéséről. Csaknem minden felszólaló kifejezte azonban a maga aggodalmát az evangelizációnak mostanában dívó, feltűnést kereső és momentán sikert hajhászó eljárása, módja ellenében. Mindenkinek szivéből fakadt és szivéhez is szólott a Központi bizottság nagyérdemű és tehetségű titkárának Oldenberg lelkésznek felszólalása, melyben ő azt hangsúlyozta, hogy a városi missziónak csöndesen és nem az érzékekre hatólag kell munkálkodnia ; azon hamis törekvésnek, a melylyel egyik-másik testvér prédikátor szeretett lenni, hathatósan útjába kell állani; mindenekelőtt a bibliai történetek elbeszélésére kell megtanítani a Rauhes Haus növendékeit, a mihez a boldogult dr. Wichern olyan mesterileg értett.