Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-27 / 39. szám

ez esti összejöveteleket, a fődolog az, hogy a híveinkkel való közvetlenebb érülközésre teremtsük meg és használjuk fel ezeket a kedvező alkalmakat is;

a melyek, az eddig szerzett tapasztalatok szerint, csaknem kivétel nélkül mindenfelé kiváló hatást gyakoroltak a hívek vallásos buzgóságának ébrentartására, fokozására. Ha valamikor, úgy bizonyára a mostani, sok tekintetben válságos időkben kell megszívlelnünk az apostol amaz intését: >Áron is megvegyétek az alkalmatosságot*. S ezért a harmadik, a mire mindannyiunknak vállalkoznunk kellene a ránk jövő téli időszakban : felolvasások vagy vallásos estélyek tartása. A negyedik s ezúttal az utolsó teendőnk, mert egyelőre elég volna belmissziói működésűnk körét csak enynyire kiterjesztenünk, a vallásos iratok, népies olvasmányok megkedveltetése és terjesztése. S erre épen a most említett vallásos esték kínálkoznának a legjobb alkalmul. Tudom, hogy lelkésztársaim eddig is szívesen megcselekedték, hogy a hozzájok küldött árvaházi naptárakat, a Koszorú füzeteit stb. híveink figyelmébe ajánlották, sőt el is árusították. A kezdet tehát már megvan: csak rendszeresen és szélesebb mederben kellene tovább folytatnunk ez irányban megkezdett s talán sok nehézségekbe is ütközött működésünket. Azaz: folyvást ellátva kellene lennünk jó vallásos könyvekkel, főleg kisbibliával s más vallásos iratokkal és füzetekkel (a mire, közbevetőleg legyen mondva, az ismert nevű Hornyánszky-cég a legnagyobb készséggel nyújt segédkezet): hogy híveinknek módjukban állana ezen jó és olcsó s nemes irányban mívelő és építő olvasmányokat minden időben megszerezniök. Midőn azért a vallásos iratok terjesztését t. lelkésztársaim becses figyelmébe ajánlom, legyen szabad ez alkalmat felhasználnom arra is, hogy ez értekezlet minden tagjának szives pártolására ajánljam az előttük már bizonyára nem ismeretlen Árváházi naptár, Koszorú, Kis Tükör, Téli Újság és más ilyen becses tartalmú könyveket és újságokat. És legyen szabad lelkésztársaim a művelt világi urainknak, valamint az egyes egyházaknak meleg érdeklődésébe ajánlanom a Magyar Prot. Irodalmi Társaság könyvkiadványait és az egyházi ügyek legrégibb s legbuzgóbb harcosának, a Prot. Egyházi és Iskolai Lapunk járatását, mint a mely könyvek és lapok olvasása — bizonyára — pezsgőbb egyházi és vallásos életet kelthetne közöttünk is. S ezzel, megköszönve a mélyen tisztelt értekezlet becses türelmét, végzem mondandóimat azzal a határozati javaslattal, melyet ezennel elfogadásra ajánlok: Mondja ki az értekezlet, miszerint kívánatosnak és szükségesnek tartja, hogy 1. a konfirmációra való előkészítés minden egyes gyülekezetben a lelkészek által történjék; 2. a téli időszakban hétköznapi bibliamagyarázatok, 3. felolvasások vagy vallásos estélyek tartassanak; végül 4. a vallásos iratok megkedveltetésére és terjesztésere kiváló gond fordíttassék a gyülekezetekben. Kedves karfásaimat pedig szeretettel és bizalommal kérem, hogy követve a külső-somogyi egyházmegye hét lelkészének nemes példáját, kik a belmissziói munkák megkezdésére 'a mult évben magokat önként lekötelezték: tegyünk mi is ez ünnepélyes alkalommal erős fogadást és ígéretet arra, hogy az általam jelzett négyféle irányú belmissziói munkát — Isten segedelmével — még ez év folyamán megkezdjük és a nekünk adatott erő és tehetség mértéke szerint folvtatni fogjuk mindaddig, míg az Úr akarandja és élünk!« (Folyt, köv.) Lévay Lajos. IRODALOM. ** Ezeréves hazánk története. Több kútfő után a magyar nép és ifjúság számára írta Jámbor Lajos békési néptanító, számos képpel díszítve. Kiadja Hornyánszkv Viktor, Budapest 1896. nagy nyolcadrét, 258 lap, ára kötve 1 frt. — Jámbor Lajost a szent történelem verselője gyanánt előnyösen ismeri magyar népünk és ifjúságunk. »Jézus élete« és >Ó-szövetségi történetek* című versgyűjteményei több ezer példányban forognak a nép kezén. Jelen müvében hazánk ezeréves történetét szedte versekbe, »rigmusos énekbe« a szorgalmas szerző. Mint maga mondja: »E földről akarok, ha szívesen veszed, Rigmusos énekben dalt zengeni neked, Elmondom apránként, töviről hegyére. A sok bajt, szerencsét, mely bennünket ére«. Tekintve azt, hogy történelmi felfogása nyomonjáró s verselése könnyed, folyékony: bizton remélhető, hogy ez a verses história is nagy kelendőségre jut népünk körében. Történeti felfogását két erőteljes és igaz vonás jellemzi: hazafias magyar és evangeliumi protestáns minden ízében. Történetében magyar és vallásos (

lélek lüktet, alakjai nem szín- és élettelen bábok, hanem életteljes, lelkes egyének, kikkel együttérzünk Bevezetésében a »haza fogalmá«-t énekli meg emelkedett dalban. Majd az »őshaza«, a népvándorlás, a honfoglalás kerül lantjára, ezután a vezérek és az Árpádházbeli királyok viselt dolgait pengeti lantján. Egy rész a vegyesházbeli királyoknak van szánva, másikban a Habsburgok változatos korszakáról zeng az ének, hol vigan, hol búsan, a milyen a história. Minden jelentősebb történeti fordulónál megáll s oktató tanulságot von el a históriából. Nagyobb korszakoknál tömör visszapillantásban vési emlékezetbe a nagyobb eseményeket. Az Árpádházbeli királyokra pl. ekként tekint vissza: Szent István, az első apostoli király, A pogány hit helyett szelíd vallást kínál, S mely addig csak véres harcban talált kedvet, Keresztijén hitre tér szavára a nemzet, S hogy a hon erejét vész s bajok ne bontsák: Rendezett állammá alakul az ország. A hires hadvezér, I. Géza kardja Az egész Nyugotot rettegésben tartja. Keletre fordula I. Béla szeme, Szakít a pápával s büszkén dacol vele. Szent László megszerzé nagy Horvátországot, Győzhetlen híre a nagy világra szállott. Kálmán a törvények bölcsével kormányoz S Dalmáthont fűzi a magyar koronához. III. Béla a műveltséget hinti S jegyzője a honi történelmet jegyzi. S végül a második honalkotó király, Országa és népe gyászos siralminál Kimondja a bűvös, varázsos igéket, S hona és nemzete új életre éled. IV. Bétának halhatlan emléke, Legyen hát mindnyájunk hű szivébe vésve*. A mohácsi vészt előidézett belső felbomlást ekként jellemzi: »Sötét volt egünkön, közelgett a felhő, Remegtünk, mi lészen, ha egészen feljő? A sürü homályban piczinyke mécs volt csak: Halovány fénye a reformációnak. Ez a kis fénysugár maradt a nemzettel, S óvta, hogy a vészben végkép nem veszett el. Óh e fényt te gvujtád, nemzetem Istene, Légy áldva s továbbra maradj Te is vele!*..