Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-26 / 4. szám

Sajnos, de talán üdvös, hogy ezeket a keserű igazságokat a világi sajtó mondja el nekünk, hogy ebben a zűrzavaros világban a »világiak« prédikálják az igét az »egyháziak«-nak. Talán e kemény beszédek felrázzák azokat is, a kik még alusznak s az ébren levőket kitartóbb munkára ösztönzik. Mi a magunk részéről ezeket a félkavaró, háborító hangokat keserű, de hathatós orvosságnak tartjuk, melyet be kell egyszer vennünk, ha gyökeresen meg akarunk gyógyulni. A mit b. Kaas cikke végén ír, hogy »a magyar protestantizmus a szolgaság küszöbén áll«; >csak egy lépés s bele esik a korrupcióba*; »tisztes szegénységben élt eddig, most nyomorba jutott* : ezt mi egyszerűen túlzásnak tartjuk. Csak emberelje meg magát, csak szedje össze erejét, csak vértezze föl keblét az evangelium isteni erejével, csak térjen vissza igaz fejéhez és főpapjához, a Jézus Krisztushoz: mostani válságát, kemény próbára tétetését is ki fogja heverni. Alios jam vidít ventos ecclesia. Hanem Krisztus és az ő evangeliuma nélkül nincs menekülés. Ne félj, csak higyj s az IJr hadakozni fog helyetted és diadalt veszen minden te ellenségeid fölött. Ez az én szilárd hitem és biztos reménységem. Váradi F. RÉGISÉGEK. Lelkipásztorsági elmélet a mult századból. A régmúlt idők poros aktái között, egyháztörténelmi kutatásaim közben, találtam egy korunk irányát is híven jelző kéziratos füzetre, melyben a vámosi papi széken egykori elődöm Pados Ferenc, esperesi tisztéből kifolyólag megírta *az új tiszteletes prédikátor úr exmissiójónak ideája <-t. Tagadhatatlan, hogy a gyakorlati theologia tantárgyai között, ma már rendszeresen kidolgozott és tudományos színvonalon álló művekben, előadatnak mindazon elvek, melyek ezen ideának íróját áthatották és lelkesítették: de kortörténeti szempontból mégis jónak láttam közlését, mert belőle lélek és élet sugárzik felénk. És épen a XVIII. század az, melyből űgyis aránylag legkedvesebb emlékünk maradt egyházunk belső történetére vonatkozólag, mert a néma szenvedések ezen szomorú korszakában, elég volt a külső ellenség ellen küzdeni. Pedig a belső építés munkája akkor párosulva az élő hittel, szinte magas fokon állott. Ha Pados Ferenc ideáját olvassuk, egy ótestamentumi szigorú próféta, egy valódi puritán áll előttünk, s a mit az új prédikátornak szivére köt, azt lelkében érzi is, és a szerint cselekszik, mert eszményképe a Krisztus. Megérdemli, már csak az összehasonlítás céljából is, hogy közöljem ezen ideát, mert tanul belőle a jelen a múlttól, s meggyőződik arról, hogy azon keserves évszázadban is az evangyélium ereje tartotta fenn anyaszentegyházunkat. Az idea írója Pados Ferenc, eddigi tudásunk szerint a veszprémi egyházmegyének a sorrendben 9-ik esperese volt, a mennyiben Tholnai István csopoki lelkész 1634-ig. Gál Imre veszprémi lelkész 1635—1655., Gál István veszprémi lelkész 1656—4663. Ismeretlen 1673-ig, Losonczi Farkas János 1695-ig, Hodosi Sámuel 1708-ig, Csoó István veresberényi, majd 1710-től felső-őrsi lelkész 1711-ig. Deáki Márkus István veszprémi, majd felső-őrsi lelkész 1749-ig, Keresztúri Tuba István szkszabadjai lelkész 1763-ig Pados Ferencz vámosi lelkész 1784-ig, tehát 20 évig volt akkori kifejezés szerint seniora a veszprémi egyházmegyének. De áttérek már magára a kézalatt levő munkára, mely negvedrétű erős papírra van 24 levélen írva, s 1767. márc. 8-ról keltezve, s közlöm úgy, a mint találtam. Idea, secundum quam exmissió novi alicujus ministri debet fieri. lo Invocatio cum oratione ad Deum recitanda. 2o De officiis et vocatione ministri disserendum breviter. 3o Examen Svntheses exhibitas instituendum de doctrina et moribus. 4o Peracta censura conferenda sunt vota, quid de eruditione exmittendi Clarissimi ac Reverendissimi censores judicent. 5o Testimoniales expetendae et investigandae. 6o Interrogandus exmittendus de sequentibus: lo Erez-e magában isteni belső hivatalt, és oly kegyelmét Istennek, mely szükségképen megkívántatik arra a szent hivatalra? 2o Vájjon nem valami kincs gyűjtésnek tekintetibül, vagy nagyravágyásbúi, vagy testi indulatbúi, vagy a könynyebben való élhetésért, hanem isteni félelembűi, és az Isten anyaszentegyhazában való épületes szolgálhatásnak, és az Isten dicsőssége előmozdítása tekintetibül adja magát erre a tisztességes és szent, de igen nehéz hivatalra? 3o Az ó- és újtestamentumi Írásokat ismeri-e, tartja-e egyedül az Isten beszédének és az idvesség tökéletes tudományának ? 4o Igéri-e magát arra, hogy abban a szent, de terhes hivatalban, az Istennek tiszta beszédét az Helvetica Confessio magyarázatja szerint prédikálja, hirdeti, és azt az igaz tudományt s szent hivatalát, szent, kegyes és Istenes életével meg is ékesíti s erősíti és az eklézsiai törvények szerint elöljáróinak engedelmeskedik. 7o Interrogandus erit, habetne Agendam, Helveticam Confessionem et Canones Ecclesiasticos. 8o Adjurandus erit ad hoc Ministerium. 9o Benedicendus et exmittendus. lOo Exhortandus ad sua officia. llo Auditores monendi ut eum agnoscant et honorent. 12o Gratiarum actione ad Deum omnia finienda et concludenda. Invocatio et oratio ad Spiritum Sanctum. Szent Isten! a ki szereted a Téged szeretőket, kedveiled a Te dicsőséged előmozdításában serénykedőket: minket is Uram Tehozzád a Te szent tiszteletedhez és dicsősségedhez való szeretet indított fel e Te szent tiszteletednek helyén való megjelenésre. Kedvelj azért Uram minket, kedveljed dicsősséged előmozdításában való szent igyekezetünket, adjad szent segedelmedet, és midőn Tenéked ekképen könyörgünk, hallgasd meg esedezésünket.