Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-20 / 38. szám

tással, hogy a 2. §-ban említett »tanügyi bizottság tagjai* közül ne zárassanak ki mereven a gyakorlati tanítók; hanem legyen minden egyházmegyéből 1—1 kitűnő gyakor­lati tanító, mert a gyakorlati tanítók a bizottságba való bevonással úgy az iskola beléletének, mint a gyakorlati pedagógiának, módszernek, továbbá az iskolai viszonyok­nak, a tankönyvek esetleges hiányainak gyakorlati meg­világítása által mind a bizottság működését nagyban elő­segíthetik, mind a tanügy fejlődésére hathatósan befoly­hatnak. b) Miután köztudomású dolog, hogy 1895. év okt. 1-től az egyházpolitikai törvények életbe léptek. S köz­tudomású dolog, hogy az új törvények és az állam, a mi valláserkölcsi életünk emelésével vagy hanyatlásával nem törődik: nekünk protestánsoknak teljes igyekezettel azon kell lenni, hogy a reform, egyháztagok valláserkölcsi élete legalább a mai színvonalon megálljon, nehogy az iskolai oktatás vallástalan színezete miatt a jövő nemze­déket megingassa hitében, vallásos felfogásában a világi és önző érdekek hajhászása, azon kell lenni, hogy minden iskola újból az egyház veteményes kertje legyen, hogy az mindenütt hitben és jellemben erős tagokat neveljen az anyaszentegyháznak, azért a végtelen sok áldozatért, a mibe kerül egv-egy iskolafentartó testületnek az iskola. Óhajtandó, hogy az imétlő iskolások necsak az írásban, olvasás és számvetésben oktattassanak, hanem azon kell lenni közös akarattal, hogy a biblia örök igazságai, Jézus élete ev. szerint reformált vallásunk hitelvei, prot. egyház története, annak kiemelkedőbb alakjai ismeretesek lenné­nek előttök. Mert csak így várhatnánk az ifjúság hiterős jellemképzését, így várhatnánk a prot. felfogás és öntudat megerősödését a jövendő nemzedék szivében. Mindkét indítványt elfogadta közgyűlésünk s mint az egyházmegye indítványát felterjeszti pártolás és elfo­gadás végett a főt. egyházkerületi közgyűléshez megtoldva azzal, hogy a prot. egyház történetét magában foglaló kézikönyvről mielőbb gondoskodjék s gondoskodjék a 12 év óta húzódó konfirmációi kis káté tisztázásáról, s gon­doskodjék a régi elavult vallástani kézikönyvek újabbak­kal való felcseréléséről is, melyben a nagyobb rész ne foglalja el az ó-testamentumi szent történeteket. Jól eső örömmel vette tárgyalás alá közgyűlésünk az Edelényben tartott ^Lelkészi értekezlet* jegyzőkönyvé­nek pontjait, melyből örömmel győződött meg, hogy a val­láserkölcsi életre való szigorúbb felügyeletet már a leg­több lelkész alkalmazza, gyakorolja. Sőt a pályakérdés, ^Fejtessék ki a prot. lelkész feladata a mai megváltozott viszonyok között az egyházi közigazgatás, de különösen a cura pastoralis terén* — arra enged következtetni, hogy a lelkészek megértették az új idők követelményeit, s egyesületekben, összejöveteleiken arról beszélnek: mi a teendőnk, hogy a valláserkölcsi élet, az egyház társada­lom útján is megmozduljon?! A lelkészi értekezlet jegyzőkönyve alapján közgyű­lésünk következő indítványokat terjeszti fel a főt. egyház­kerületi közgyűléshez pártolás és elfogadás végett. a) Miután tudomásunk van arról, hogy sok szegény­ségben küzdő öreg lelkésztársunk, ha betegség vagy az öreg korral együtt járó gyengeség miatt káplánt tart, nem kényelemből, de kényszerűségből a szabályrendelet­ben megállapított 100 frt fizetést a legjobb akarat mellett sem képes kifizetni a s.-lelkésznek: kéressék föl a főt. egyházkerület útján a konvent, miszerint a s.-lelkészek érdekében oda hatni méltóztassék tenné folyóvá az állam­segélyt pótlólag a nm. minisztérium törvényhozás útján az olyan s.-lelkészek részére, a kik még a szabályrende­letben megállapított 100 frt fizetést sem kaphatják meg, óhajtanánk, hogy gondoskodjunk a s.-lelkészekről, míg nem késő, mert bizony a hat esetleg 800 frtra nagy nehezen kiegészítendő papi pálya nem ébreszt nagy vonzalmat a fiatalabb nemzedék körében, nem különösen akkor, ha Ö róluk egészen megfeledkezünk. b) Miután köztudomású dolog, hogy a kassai ref. harangok nagypénteken mélységesen hallgatnak: közgyű­lésünk sajnálattal veszi tudomásúl e visszatetsző intézke­dését a kassai egyház elöljáróságának s midőn tisztelettel felhívja a főt. egyházkerületi közgyűlés figyelmét e párat­lan intézkedésre, egyúttal alázatosan kéri, hogy hatáskö­rében a lehető legrövidebb idő alatt közmegelégedésünkre intézkedjék, hogy már a jövő nagypénteken a kassai ref. harangok dicsérjék az Istent, mert a nagypénteki haran­goztatás ev. ref. anyaszentegyházunknak közgyakolata, mi alól a kassai egyház sem képezhet kivételt. c) Miután a vegyes házasságból születendő gyerme­kek vallása felől biztos tudomása nincs a lelkészi hivatal­nak, indítványozza közgyűlésünk, miszerint a főt. egyház­kerület útján kéressék föl a konvent, hogy a n. mélt. minisztérium utasítsa az illető községeket, a hol (szolga­bíró, járásbiró, közjegyző, polgármester) a vegyes házas­ságból születendő gyermekek vallása felől megegyezés történt, hogy a szerződést másolatban esetről-esetre küld­jék meg az illető lelkészi hivataloknak. A domesztikából 8 kérvényen egyházak és lelkészek 2350 frtot kérnek; ajánltatnak 1500 frt segélyre. A gyámtári választmány mandatuma lejárván, újból megválasztattak 6 évre Dcbreeenyi Gábor, Vladár Ervin elnöklete alatt: Csizmadia Jenő, Botos József\ Miklós Ödön, Dobozy István. Az okt. 4-én Sárospatakon tartandó kerületi köz­gyűlésre elnökségen kívül kiküldettek: Bartha Mihály, Csizmadia Jenő, Szekrénycssy Árpád, Vladár Ervin tanácsbirák. Lelkészavatásra ajánltatnak: Bakó Lajos borsodi, Batta József f.-kelecsényi. Sáfrány Lajos l.-besenyői fiatal lelkészek. Sajó Ivánka majdnem legkisebb egyháza a felső­borsodi egyházmegyének. De hogy e kis egyház fogadta kebelébe az egyházmegyei közgyűlés tagjait: oly példás rendbe hozta egyházát s oly előzékenységgel viseltetett irántunk, hogy lehetetlen meg nem dicsérni áldozatkész­ségeért s magyar vendégszeretetéért. A közebéd kedélyes hangulatban folyt le. Itt alant írt verses pohárköszöntőjére Miklós Ödön volt államtitkár és t.-biró reflektált s tartott oly nagyszerű beszédet a protestánsok szellemi erejéről és összetartásáról, hogy kár volt minden szavát föl nem jegyezni örök emlékezetnek okáért. Kiemelte az egyházpolitikai törvények szükséges­ségét, de nem félti anyaszentegyházunkat, csak lelkipász­torok és világiak kezet fogva munkálják Isten országát. Úgy hiszi, mienk a küzdelem, de ha nem hagy el a lel­kesedés és kitartás mellett az Isten kegyelme, mienk lesz a jövő is! Kápolna, 1896. szept. 5-én. Szuhay Benedek, h. jegyző. IRODALOM. ** »Az 1848/49-iki magyar szabadságharc tör­ténetéből, most a hatvanhatodik füzetet vettük, melyben az 184-9. évi ápril havi események egy része van leírva. A kettős nagyságú külön műmellékleten kívül, mely az

Next

/
Oldalképek
Tartalom