Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-30 / 35. szám

kozott du Boury: »Uram ne hagyj el, hogy én se hagyjalak el!« Azután fellépett a máglyára. A láng körülvette, teste már égett, a mikor, mint Megváltója egykoron, ezt az imát küldötte fel az égbe: »Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek*. A vértanú halála oly hatást tett a népre, hogy egy pápista történetíró kénytelen volt megvallani, hogy egy oly halál jobban terjeszti a protestáns eretnekséget, (!) mint egy sereg prédikátor. De református egyházunk még más tekintetben is hasonlít az öskeresztyén egyházhoz. Ez az egyház nem akart mást hirdetni, csak a Jézus Krisztust, azt pedig, a ki megfeszíttetett. Ezen a Krisztuson alapul az apostolok prédikálása. A Krisztus keresztje, a mi a zsidóknak botrány, a görögöknek bolondság volt, az apostolok előtt az evangelium központja volt s ez az evangelium pedig az Istennek ereje. A mi theologiánk központja is a Jézus Krisztus, az pedig, a ki megfeszíttetett. A mi egyházunk mindig hangsúlyozta, hogy nem adatott az embereknek más név, a melyben idvességet találhatnak, egyedül a Jézus Krisztus nagy neve. Hangsúlyozta, hogy a Jézus Krisztus meghalt a mi bűneinkért, s hogy egyedül az Úr Jézus az út, a melyen Istent megtalálhatjuk s a mennybe juthatunk. Hangsúlyozta, hogy nem aranyon és ezüstön váltattunk meg, hanem az Ur Jézus Krisztusnak, amaz ártatlan és szeplőtelen báránynak vérén s hogy a mi váltságunk örök időktől fogva elvégeztetett, mielőtt a világ fundamentomai felvettetének. Az öskeresztyén egyház az apostolok által hirdetett evangelium által vezéreltette magát s a mi egyházunk is az Isten igéje szerint igazodik. Az öskeresztyén egyház szegeletköve a Jézus Krisztus volt s nekünk sincs más »Mesterünk«, csak az Ur. Ő a mi Királyunk és Megváltónk s a mi idvességünk nem a törvény cselekedeteiből vagyon, hanem az Istennek kegyelméből. Epen azért azt mondhatjuk, hogy reformált egyházunk az öskeresztyén egyház leánya és örököse. Épen azért ne akarjon senki kivetni bennünket az általános keresztyén egyházból s ne mondja azt senki: Ti eretnekek! Ha mi eretnekek vagyunk, akkor az első vértanuk és az apostolok, Péter és Pál is azok voltak. Szeressük azért a mi ref. egyházunkat! Ha falai megrepedeztek, jertek töltsük ki a réseket, s ne hagyjuk el hűtlenül a várat. A mi atyáink egyháza legyen a mi egyházunk is. Ez volt az ő otthonuk; legyen a mienk is. Ennek kapuin át mentek atyáink a mennybe; e kapukon át fogunk mi is bemenni a dicsőségbe, ha mint atyáink, arra nézünk, a ki a mi hitünknek elkezdője és bevégezője, az Úr Jézusra. Gout A. után X. Y. A vallásos estélyekről.* — Egy kis beszámoló és még valami. — A »Hajnal« meg a »Protestáns Egyh. és Isk Lap* rendes olvasói előtt ismeretes már azon kis mozgalom, melyet a mult év őszén, a külső-somogyi ref. egyházmegye hét lelkésze indított, a vallásos életnek az eddiginél nagyobb méretű fellendítése s minden irányban intensivebbé tétele tárgyában. Akkor tartott szűkkörű egyházi értekezletünkön — melyen egyházmegyei világi tisztviselőnk is megjelent — megállapodtunk ugyanis abban, és illetőleg köteleztük magunkat arra, hogy — az alapvető munkán kezdve — az ismétlő tankötelesek eddig elhanyagolt vallásos oktatását mindenesetre mi magunk kezeljük ; ezen növendékekhői, a helyi viszonyok szerint ifjúsági énekkarokat, s később ifjúsági egyesületeket szervezünk; a konfirmációi oktatásra különös gondot fordítunk; a vallásos estélyek tartását megpróbáljuk; és rajta leszünk, hogy eme hitépítő nemes céljaink vállvetett munkáihatása szempontjából, e szűkkörű értekezlet már a közelebbi időben, jól szervezett s együtt működő egyházmegyei értekezletté bővüljön ki. Kibocsátott, s ezen folyóiratban is közzétett felhívásunkban, egyházmegyénkben összes lelkésztársainkat felkértük a hozzánk csatlakozásra s az Isten anyaszentegyházának velünk együtt leendő építésére s szépítésére. De elhatároztuk egyúttal azt is, hogy szerzett tapasztalatainkról számol adandók, egymás tájékozása és a további teendők megbeszélése céljából, még e tavaszon újabb értekezletre gyűlünk össze. Ez az értekezlet — miként értesülve vagyok — meg is fog tartatni a pünkösdi ünnepek után ; addig is azonban míg ott beszámolnánk egymásnak a tél folyamán tett evangelizáló kísérleteink eredményéről: legyen szabad nekem, kitűzött többi feladataink sorából csupán egyet szakítva ki, az általam is megkezdett vallásos estélyekről szólni, azoknak lefolyását és tárgyát előadni e mű olvasói előtt úgy, a mint azokat én saját gyülekezetemben megkezdettem és az eredményt, a melyet észleltem és tapasztaltam. Előre bocsátom, hogy egyházam nem tartozik a nagy egyházak közé. csupán 800 lelket számlál; a róm. kath. felekezet is csaknem ilyen népességű, önálló plébániával; földesúr: a dúsgazdag veszprémi káptalan. Református népem vallásosság tekintetében olyan, mint a somogyi és baranyai nép általában; eléggé szereti és látogatja templomát, él a szent vacsorával csaknem minden alkalommal, meghozza terhes áldozatait is az egyház és iskola oltárára, s kálvinista hitéhez eddig még annyira ragaszkodott, hogy — bár a káptalani urasághoz az anyagi érdekeknek nem egy szála fűzi is őt — 24 év leforgása óta egyetlen konvertálási eset sem forduit elő egyházamban. Szóval, a közönséges fogalmak szerint, buzgó és vallásos népnek mondható. De a mélyebben látó szem — s az én szemem is — látja már a fény mellett az árnyat, látja az egykor erős nép homlokán, ha nem is a halálnak, de a hanyatlásnak sötét jegyét: az egy vagy két gyermekrendszerrel kapcsolatos titkos bűnökben, az alkoholizmus naponkénti terjedésében, a ruházatban való fényelgésben, a könnyelmű életmódban, s ezek követke* »E cikk mutatvány az Uj Óramutatóból, mely ép most hagyta el a sajtót. Előre is felhívjuk rá. mint gyakorlati s magyar tapasztalatok alapján írt belmissziói vezérfonalra a figyelmet. Ára a több, mint kilenc ívre teijedő műnek: 50 kr. Kapható Hornyánszky Viktornál. Budapesten. A tiszta jövedelem a II.i,aalalap növelésére fordíttatik.i