Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

KÖNYVISMERTETÉS. »A Bethlen-kollégium legújabb története*. Magyarország ezeréves fennállásának ünneplése alkalmából kiadta a főiskolai elöljáróság. Nagy-Enyed, Cirner és Lingner könyvnyomdája, 1896. 298. lap. (Folytatás és vége.) Az előbbinél nem kevésbbé érdekes és jelentékeny az ifjúsági egyesületeket tárgyaló IX. sz. Mikor a nagytekintélyű Aranka György az 1791. évi erdélyi diétán lelkes mozgalmat indított az általa tervezett Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság érdekében: ennek hatása alatt a Bethlen-kollégium kebelében egy általános ifjúsági kör alakult, melynek már 1792-ben jelent meg az első kiadványa ily cím alatt: »Próba, mellyet anyai nyelve' Tanulására tett a Nagy-Enyeden tanuló ifjak közt fennálló Magyar Társaság«. Az önképzőkör a szabályszerű formában csak 1859-ben alakult meg. a mely megalakulás főként a Dunamellék kiváló püspökének, Szász Károlynak az érdeme. Az ifjúság sokáig fentartott egy, a céljait szolgáló, s »Haladjunk* című kéziratos lapot. A kör jelenleg is fokozatosan halad a fejlődés útján. 1872. óta, dr. Kovács Ödön, a kollégium országhirű tanára kezdeményezése folytán theologiai önképzőkör alakult az intézet kebelében. Nem megvetendő mozzanat volt a kör életében, az 1877. év folyamán, az az újítás, mely szerint a tagok közt egy bizottság alakult, s e bizottság minden egyes tagjának feladatai közé tartozott az. hogy prot. egyházi lapjainkat folytonosan figyelemmel kisérje s egy-egy theologiai tárgyú közleményről havonként tegye meg jelentését a kör gyűlésén. Ebből kifolyólag nem egy cikk felett rendkívül gyümölcsöző viták, eszmecserék jöttek létre, s a mellett a theologus ifjak is folyvást tájékozva voltak az egyházi lapjainkban koronkint fölvetett kérdésekről. Ez fontos újítás volt Enyeden a theologiai önképzés terén, ha meggondoljuk, hogy magyarországi theologusaink egy része egyházi lapjainkat is alig-alig ismeri; a theologiai önképzőkör-félék pedig sehogy sem tudnak zöld ágra vergődni. A nagy-enyedi theologiai önképzőkör virágzását élénken bizonyítja az is, hogy 1886-ban 500 frttal az EMKE alapífó tagjainak sorába léphetett. Ezzel végeztünk a monografia első részének ismertetésével. A második rész a jogi tanfolyam, a theol. akadémia és a tanítóképző részletesebb tárgyalásán kívül inkább a száraz, statisztikai adatokra szorítkozik. Általában az egész mű előadása, vázlatos természetéből kifolyólag, inkább statisztika, sem mint valódi, rendszeres történetírás. Épen azért, mint ilyes esetekben történni szokott: az olvasó sok helyen teljesen magára van utalva, hogy, ha van kedve és türelme hozzá, a száraz adatokból vonja le a maga részére a konzekvenciát. A kollégiumban 1792—1869-ig állott fenn a jogi tanfolyam; csak 1848—61-ig, a szabadságharcot követő nehéz, nyomasztó évek súlya alatt volt kénytelen szünetelni. A híres Szász Károly, ki alatt fénykorát élte a nagyenyedi jogi tanfolyam, 1821—37-ig tanított a tanszéken. A tanfolyam csak 1864-ben emeltetett négy évessé, de már így átalakítva nagyon rövid élete volt, mert Gyarmathy Samu és P. Szathmáry Károly távozásával teljesen megszűnt Enyeden a jogi tantárgyak előadása. Az 1864-iki rendszer szerint az első és másodéves joghallgatók kötelesek voltak hűségesen tanulni nevelés- és oktatástant. latin és görög irodalmat is, mely körülmény folytán az erdélyi főiskolák jogi tanfolyamai a szakszerűség tekintetében méltán jöhettek kifogás alá. Enyeden, míg a főiskolában rendes tanárok adták elő a jogot, évenkint pályázatokat hirdettek a jogtudományok köréből, s e pályázatokon az egész ifjúság részt vehetett. Érdemes megfigyelni, hogy 1862-ben, 1864-ben és 1868-ban theologusok vitték el a jogi pályadíjakat. Monográfiánknak kétségen kívül legjelentékenyebb, s igazi történetírói objektivitással megírott fejezete az, mely a nagyenyedi theol. akadémia élettörténetét tárja elénk, kezdettől fogva egész a mostani háborús időkig. Szinte ki lehet éreznünk e sorokból, hogy a szerkesztő-kéz nem kis súlyt fektetett erre a fejezetre, mely a jelenben, a közelmúlt napok eseményei után többszörösen aktuális jellegű. A fejezet írója szerint az erdélyi reformátusoknak 1848-ig nem volt theol. akadémiájok. Ez ideig a négy erdélyi kollégiumban csak 12 éves tanfolyam állott fenn, s így természetesen Kolozsvárott is. A centralizáló törekvéseket a tanügy rendezése végett 1842-ben, a gr. Mikó Imre elnöklete alatt kiküldött bizottság indította meg azon javaslatával, hogy a theologia Enyedre összpontosíttassék. Tizenkét év múlva, 1854-ben a tervbe vett központi papnövelde ideiglenesen Kolozsvárit állíttatott fel, s ez intézet 1854. novemberben itt nyilt meg »Az erdélyi ev. ref. nagyenyedi papnövelde* cím alatt; tanárainak fizetését pedig a nagyenyedi iskolai alapból fedezték. A szeminárium 1862-ig maradt Kolozsváron, mert ez év őszén visszaköltözött Enyedre, 19 theologussal, de már 1863-ban 36 hallgatója volt a theologiának. Könyvünk ezután az ez időszakban előadó tanárok életrajzának és működésének vázlatát adja. Fölemlítjük itt közülök Hegedűs Jánost. Garda Józsefet, Décsey Károlyt stb. A 70-es évek elején beállott vagyonügyi válságok vetették el azon, oly sok küzdelembe és háborúságba került tervnek a magvait, hogy az enyedi theologia mindenestől tétessék Kolozsvárra. Ide irányult az 1874-iki egyházkerületi közgyűlésnek egy határozati javaslata. A következő évre készült emlékirat felsorolja mindazon indokokat, melyek a Kolozsvárra való áttétel mellett szólanak, erősen vitatva az alapítványok áthelyezésének lehetőségét. Ezzel szemben az elöljáróság is megtette a maga véleményét és nyilatkozatát. Mind ennek a vége az lett, hogy az 1875. egyházkerületi közgyűlés az áttételre irányuló indítványt egyhangú nem-mel elvetette. Megjegyzem itt, hogy a fejezet írója e fontos események előadása közben, szokása ellenére, egy-két helyen kissé kizökkent az objektivitás kerékvágásából. Könyvünk ezután részletesen ismerteti a Szász Domokos »Emlékirat*-át (Kolozsvár mellett) és a dr. Kovács Ödön »Vélemény«-ét (Enyed mellett); én azonban ez ismertetés szűk keretén belől ezekre már ki nem terjeszkedhetem. A döntő lépést az 1876-iki közgyűlés tette meg, mely Szász Domokosnak a kolozsvári theol. akadémia felállítása végett alapok gyűjtésére megadta a felhatalmazást., úgy azonban, hogy a nagyenyedi theologia is kellőleg berendezendő. i 889-től kozdve ismét sok megpróbáltatáson ment keresztül az enyedi theologia. A kérdés az igazgatótanácsnak azon javaslata körül forgott, hogy állapíttassék meg: »a Bethlen-kollégium mennyivel járulhatna az egyházkerület theol. akadémiájának fentartásához?* Az elöljáróság erre hosszú feliratban válaszolt, tagadva e kérdés bolygatásának szükségességét. Az 1889-iki közgyűlés elfogadta gr. Bethlen Géza indítványát, hogy Kolozsvárit az egyetemmel kapcsolatos theologia mielőbb felállíttassék, Enyeden pedig a netaláni tanárhiány ideiglenes erőkkel pótoltassék. Hogy az ezutáni küzdelmeknek mi lett az eredménye, azt már jól ismerhetjük a közelmúlt napokból.