Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-16 / 33. szám

»Én alább megírt recognoscálom per praesentes egyszersmind adom tudtára mindeneknek, az kiknek illik, ez levelemnek rendiben, hogy Bonyhád nevű pusztámat szállottam meg, s illenformán és conditiókkal egyeztem meg és contraháltam, Szűcs András szabadosommal iránta. Primo. Említett Szűcs András uramnak fáradságáért holtig való szabadságot adtam, úgy hogy mindennemű uraságnak járandó censusból exemptus lészen, ellenben tartozik ő kegyelme tovább is azon igyekezni, mentül jobb és több embereket szállíthasson, úgy hogy száz gazda legyen mentül előbb. — Octavo: Engedtem nekik magok hit in lévő praedikátort és mestert tartani, oly conditióval, míglen koronás király urunk ő fölsége parancsolatja azt nem tartja, hogy azon religión lévő praedikátort semminemű földes űr maga jószágában meg ne szenvedjen, hasonlóképen országunktól is épen teljességgel meg ne engedtessék*. G y ö n k. A gyönki »helvetiai confessión levő magyar lakosok* 1725. júl. 18-án panaszos levelet adtak át Dalmata János szolgabírónak, melyben elmondják, hogy sok injuriát kell szenvedniök. Nemzetes Köszeghy Mihály uramtól; folytonosan kálvinista kutyáknak nevezi őket s nem akarja megszenvedni egyiküket sem a faluban. Pedig már kifizették neki az árendát, minden szolgálatukat teljesítették, s most mégis azt mondta nekik: >a k k v... . . .. k sem kellünk, s reggelre elpusztuljunk, a faluból, mert németekkel megszállítja a falut*; a házhelyeket is kimérte már nekik, azért kérik a szolgabíró válaszát, hogy bontakozzanak-e ? Dalmata János az alispánhoz utasította őket, s figyelmezteti őket, hogy senki meg ne bontakozzék, hanem várja meg az igazságát. 1761-ben folyamodást nyújtottak be a vármegyéhez, melyben engedélyt kérnek arra, hogy az augusztus 10-én éjjel villámcsapás miatt leégett templomuk tetejét kijavíthassák. B ö 1 c s k e. A református templom eredete miatt 1762-ben tanúkihallgatást tartottak, mivel a templom falán régi festmények voltak láthatók s ennélfogva a katholikusok maguknak reklamálták a templomot. A tanuk egybehangzólag azt vallották, hogy 20—30 évvel azelőtt még jól látható volt a templom belső falán egy festmény, mely szűz Máriát a kis Jézussal karján ábrázolta; továbbá nyoma volt a régi oltárnak, s e mögött a falba volt illesztve az Üdvözítő kőből faragott képe; azonkívül Mária-szobor is volt a templomban, de mindezek a tanuk idejében már be voltak mázolva vagy meszelve; így tehát valószínűnek látszik, hogy a reformátusok a régi kath. templomot használták imaházul. Padd. A faddt reformátusok 1752. aug. 29-én folyamodnak a vármegyéhez, hogy düledező félben levő templomukat kireperálhassák, s hogy mesterük és diákgyermekeik részére egy kis chorust építhessenek; ekkor már másodízben folyamodtak, de nem kaptak választ a megyétől. 1756-ban újra könyörögtek engedélyért, hogy »templomukat szárazzá tehessék és födél alá vehessék«. Végre 1756. szeptember 19-én megtartották a helyszínén a tanuk kihallgatását, kik mind azt vallották, hogy 22 évvel ezelőtt építették az akkori templomot; az előtt pedig egy más helyen csak »tapasztatlan sövénykamarában* tett nekik szolgálatot mesterök, mert akkor még nem volt prédikátoruk. Azt is vallják, hogy a haranglábjukat is maguk erejéből építették. L ó p a f ő, 1753. július 9-én kelt folyamodásukban panaszkodnak, hogy Zichy József főszolgabíró eltiltotta őket vallásuk szabad gyakorlatától, s kérik, hogy előbbi szabadságukba visszaállíttassanak, mert br. Babochay Pál, ki helységüket alapította, 1729-ben contractuális levelet adott nekik vallásuk szabad gyakorlatára, s kezdettől fogva prédikátort is szabad volt tartaniok Első papjuk Solti István volt. Elmondják, hogy a többi uraság is mind megtartotta a contractust, s a mostani uraság Horváth László is meg kivánja tartani őket régi szabadságukban. Nagyszokoly. A nagyszokolyi reformátusok 1750-ben folyamodást nyújtottak be a vármegyéhez, melyben azért könyörögnek. hogy a templomukban egy kis chorust építhessenek, mert mostani templomuk »szűk, a nép öregei egészen megtöltik, az ifjú renden levők és gyermekek a hideg és alkalmatlan időben a templom fala mellett, kívül szenvednek, ruhátlanul lévén szegények; örömest bemennének, de nincsen annyira való tágasság, hol magukat csak állva is meghúzhatnák*. Duna-Szent-György. 1748-ban az ottani reformátusok a megyéhez intézett folyamodványukban azt kérték, hogy »oratoriumuk napkeleti oldalát megújíthassák s támaszokkal megerősíthessék, a tetejét kijavíthassák, az ajtó előtt levő kis tornácocskát megigazíthassák és palánkból való kerítését megújíthassák. A templom napkelet felőli oldala fából volt, a teteje pedig náddal födve, mely a régiség miatt elkorhadt, a lécek és horogfák pedig már alkalmatlanok*. M a d o c s a. A madocsai reformátusok 1750-ben panaszkodnak a megyénél, hogy a bölcskei r. kath. plébános a köztük élő ágostai vallásúak gyermekeit nem engedi az ő kálvinista prédikátoruk által megkereszteltetni, a mit eddig békességben megtettek s ezt senki sem tiltotta nekik; így aztán az ágostai vallású lakosok gyermekei keresztség nélkül múlnak ki, mert a r. kath. plébánoshoz a szülők nem viszik őket megkeresztelni, hozzájuk, a kálvinistákhoz pedig nem merik vinni. Medina. A medinai magyar lakosok (azaz kálvinisták) 1761-ben a következő instanciát adták be a vármegyéhez:Tekintetes Nemes Vármegye! Mélységes alázatossággal folyamodni kényszeríttettünk Nagyságtok és Kegyelmetek kegyes tekinteti eleiben e végre, mivel gyermekeink úgy neveltetnek, mint a vad szamárnak fiai, egyebet az utcákon az istentelenségnél nem tanulnak, hogy azért kegyességben inkább neveltessenek: oly praeceptort (tanítót), a ki őket egy kis olvasásra és imádkozásra tanítaná, engedni méltóztassanak, melyben Tettes földes uraink is nem ellenkeznek, semmi publicum exertitiumot nem teszünk fel, csupán csak az egyet. Mely kegyes uri gratiájáért a Tettes Nemes Vármegye Nagvságtok s Kegyelmeteknek minden hűséggel való engedelmességünket ajánlván, maradunk az Tettes Nemes vármegye Nagyságtoknak s Kegyelmeteknek alázatos szolgái medinai magyar lakosok. Báta. A hátai reformátusok 1766-ban azt kérik a megyétől, hogy prédikátor és mester tartása engedtessék meg