Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-16 / 33. szám
képeket nem közöl, de verses imádságokat gyakran közöl, ez pedig szintén nem kálvinista termék.) Elismerem, hogy a Krisztus kiábrázolása veszedelembe vihet, ele ennek elejét veszszük azáltal, hogy a templomba képeket egyáltalán nem viszünk. Megjegyzem azonban, hogy csak örülök, ha a szigorúbb kálvinisták képek nélkül is fel tudják költeni a milliók érdeklődését, a gyermekekkel a Krisztus meg tudják szerettetni s hatalmas irodalmi vállalatokat tudnak felvirágoztatni. Ezt azonban csak abban az esetben tehetik, ha fogyatkozásaikat ők is felismerik s több erőt kérnek az Úrtól, mint a mennyivel eddig rendelkeztek. A főbajról a fentebb említett czikkek ós lapok jóformán meg sem emlékeznek. A főbaj pedig az, hogy még azok sem élnek az Istennek, a kik magukat reformátusnak nevezik s a tisztelt cikkírók arról egy szót sem szólnak, hogy az élet a kálvinisták közt is mily világias s hogy mily sokan gondolkodnak úgy, mint a pápisták: lefizetjük a templombamenéssel az Istennek az adót s azután a világnak élünk. Vájjon a kártyázás kálvinista eróny-e? A dorbézolások egész éjen át Kálvin János tetszését megnyernók-e? Hejh! pedig, de sok kálvinista szereti a léha életmódot, habár a Kis Tükörre, a mely képeket is közöl, elő nem fizet is. Kezdjenek tehát szigorú kálvinista testvéreink erélyes munkát az Isten segítségével. Egykét cikkel a meglevő bajokat meg nem gyógyíthatják. Hanem vigyenek bibliát minden házba s vezessék be a családokat a biblia szépségeinek ismeretébe, hogy minden családtag szorgalmasan tanulmányozza az írásokat. Értessék meg az úri emberekkel, hogy az Isten igéjének hallgatása nekik is rendes kötelességük s nem elég ha néha-néha dísznapokon megjelennek a templomban. Azután indítsanak hatalmas irodalmi vállalatokat. Adjanak kálvinista újságokat, építő könyveket mindenki kezébe. Mutassák fel az istenes ós kegyes ősök életét. Keljenek ki minél többször a léha ós ledér beszédek és cselekedetek ellen. Menjenek utána az ifjúságnak, s adjanak annak munkát az Isten országában. Terjesztessenek velők vallásos iratokat s vigyék oda a dolgot, hogy az uri kisasszonyok is énekeljenek a templomban. Es látogassák meg 'az egyháztagokat, mert Kálvin János ezt is cselekedte s gondoskodjanak, hogy mint Nagy-Kállón, az egyháztagok diakonusok által a káros befolyástól megóvassanak. Mert a névleges kálvinisták közül sok még csak templomba sem jár. Bizony legjobb tennék szigorú kálvinista testvéreink, ha a legközelebbi egyházi értekezletükön nemcsak felolvasásokat tartanának, hanem elhatároznák, hogy: ezeket meg ezeket a dolgokat az egész éven át cselekeszszük, mozgatjuk s erélyesen keresztülvisszük. Mert ha a kálvinistaság minden orgonát kivet is a templomból s minden képet a könyvekből, ha erélyesség ós építő munkásság nem lesz benne, bizony nem fog boldogulni. Az erélyességet azonban s a keresztyén munkásságra való kedvet ós bölcsesóget az Űr sohasem tagadta meg azoktól, a kik azt tőle buzgón s az ő szent Fiának nevében kérték. Szabó Aladár. Egy század története dióhéjba szorítva a dunamelléki ev, ref. egyházkerület életéből. I68O—lT80=ig. (Folytatás.) A prédikátorokat és tanítókat egyre-másra kergették ki a falvakból s fosztották meg kenyerüktől. Közülök némelyiket, mint p. o. cselöteit, kosdit, rádit, hartyánit, kisszenlmiklósit, szadait, mogyoródit, üllőit és únyit az esztergomi és váci tömlöcbe hurcolva, ijesztéssel és Ígérettel erőlködtek a maguk akkomadálására bírni; mindnyájukat pedig erős esküvel kötelezték le, hogy a váci püspöki egyházmegye területén belől lelkészi és tanítói hivatalt nem vállalnak.1 Azután a gyülekezetektől elvették templomaikat s pénz és testi büntetéssel kényszerítették pápista templomba járásra, misék és prédikációk hallgatására. Hol a papi erőszakot földesúri hatalom is támogatta, a legdurvább és szívtelenebb módon erőltették a népet hitének megtagadására ; átalában pedig a plébánosnak és mesternek a pápistákkal egyformán fizetésére és szolgálására. Így maradtak Pest környékén prédikátor és templom nélkül: Gselöte, Kösd, Rád, Kis-némedi, Szód, Rátóth, Ilartyán, Dunakesz, Kisszentmiklós, Vörösegyház, Szada, Mogyoród, Tápió-Ság, 1\-Bicske, T-Szentmárton, üllő, Szentmártonkáta, Alsó-Némedi Hévíz-Györk stb. A templomfosztogatás idejében, mely legszertelenebbül 1713—1730-ig űzetett, meglett tiltva a superintendensnek a zsinatok tartása, majd a senioroknak a visitálás; s hogy a tilalom megzavartatik-e, nagy vigyázattal vigyáztak a pápista püspökök a superintendensekre, a plébánosok pedig a seniorokra; de a megyék, sőt egyes földesurak sem nézték behunyt szemmel a tilalom áthágását, a mint azt Giczei F. Sámuel somogyi senior a superintendenshez 1746-ban írt levelében panaszolja, mondván: »Tts Ns Somogy vármegyének Marczaliban való gyűlésén megparancsoltatott, hogy mihelyt a seniorok a vizitálásra kimennek, mindjárt megfogassanak, tapsonyi tömlöcbe vitessenek, és jószáguk contrabontáltassék. Azon vármegyének vice-Ispánja Tts Somsich Antal úr is ezt mondotta: »meg ne merje kegyelmetek cselekedni, mert megfogattatik és tömlöcbe vettetik. Csányi Ferenc plenipotentárius is levelében tömlöccel való fenyegetéssel tilalmazott, hogy urasága jószágabeli ekklézsiákba a visitatióra bemenni ne merészeljünk«. A kajdocsi földesasszony pedig Sallai András tolnai seniorhoz szinte 1746-ban küldött levelében ekként pattog: »Értésemre esett, hogy mióta házamtól elmentem, kegyelmed, azóta falumba ment visitálni. Köszönje kegyelmed az Istennek, hogy én idehaza nem voltam, mert most bizony Pécsett térdig való vasban ülne. Jól tudja 1 Pesti Commissio jegyzőkönyve.
