Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-19 / 3. szám

cselet Stöckl-féle értelmezésének ellentmond a történelem célja és szelleme, ép azért természet- és logikaellenes valami. Mert a modern bölcseletnek nagyszerű törekvései Cartessius, főleg pedig Kant és Wundt óta épen nem voltak sikertelenek. A belső és külső tapasztalat, világának megismerésére irányuló elméleteiket ma már a tudomány egyik ága sem nélkülözheti. Nem lehet még pápás módszerrel sem a történelemből tabula rasat csinálni s az idők haladó kerekeit a középkorba visszafelé fordítani. Az az elv, a melyen az újabbkori tudomány a philosophia terén is alapul, határozottan keresztyén princípium, a melynek alapján a gondolkodó egyén szelleme azzal az elévülhetlen joggal bír, hogy teljes szabadsággal keresse.az igazságot s ne nézze pápás szemüvegen a világot. A modern világot a maga egész gazdagságában és összes attribútumaival épen az újabbkori tudománynak köszönhetjük, a melyet a tömjénfüstnek elhomályosítania nem igen fog sikerülni. Janssen és Stöckl-el az ultramontán történetírás két nagy mestere sírba szállt, jezsuita tanítványaik egész serege Németországban, valamint Magyarországban is csak epigónjai e nagy szellemeknek. Az örök bíró ítélőszéke előtt számolnak arról, ha igazat beszéltek vagy írtak-e ?! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. HIVATALOS KÖZLEMÉNY. 45/1896. püspöki szám. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, az utóházasság általi törvényesítések, továbbá a születési és halálozási esetek utólagos anyakönyvezése ügyében, mult évi dec. hó 31-éről 71,588. sz. a. az alább olvasható leiratot intézte hozzám: Az egyházpolitikai törvények életbelépte alkalmából ama kérdés intéztetvén hozzám, hogy figyelemmel az 1894: XXXI. t.-c. végrehajtása tárgyában 27,243. ex 1.895. sz. a. kiadott igazságügyminiszteri utasítás 77 §-a, illetve az anyakönyvvezetők számára 60,000 ex 1895. sz. a. kiadott belügyminiszteri utasítás 61., 62., 63. és 91. §-aiban foglalt rendelkezésekre, melyek nevezetesen pedig a hivatolt §-ok alapján kiállított »Jegyzőkönyvek* szerint nem kívántatik annak beigazolása, vájjon a nemző s később egymással polgári házasságra lépett szülők a gyermek nemzése és születése időpontjában személyi szabad vagyis oly kötetlen állapotban voltak-e, hogy egymással már a gyermek nemzése idejében akadály nélkül házasságra léphettek volna — minő eljárást kövessen a lelkészség, midőn a felekezeti születési anyakönyvbe bejegyzett természetes gyermek törvénvesítésének feljegyzése végett az állami anyakönyvvezető által megkerestetik, van szerencsém a főtiszteletű főhatóságot következőkben értesíteni. Mindaddig, míg a felekezeti anyakönyvekben foganatosítandó utólagos feljegyzések, helyesbítések és kiigazítások körül követendő eljárás tárgyában 1893. évi május hó 26-án 17,143. sz. a. kiadott itteni körrendelet teljesen hatályon kívül helyezve nem lesz, az 1895. évi október hó l-ig közhitelességgel vezetett felekezeti anyakönyvekben foganatosítandó minden, még a legcsekélyebb változtatás és feljegyzés érdemében hozandó határozat jogát magamnak kívánom fentartani. Ehhez képest tehát az 1895. évi október hó 1-je után utólagos házasság által törvényesíttetni kivánt felekezeti anyakönyvbe bejegyzett természetes gyermekre vonatkozó anyakönyvi feljegyzés kérdésében is az eddigi jogelvek szerint ezután is a vezetésem alatt álló minisztérium fog érdemlegesen határozni. Önként értetődik azonban, hogy a felekezeti anyakönyvekből 1895. évi október hó l-ig kinmaradt születési és halálozási esetek a 60,000 ex 1895. számú belügyminiszteri utasítás 23. §-ának végpontjához képest immár az állami anyakönyvekbe fognak bejegyeztetni s ehhez képest az ily esetekről szóló ügyek a belügyminiszter úr hatáskörébe tartoznak. Wlassics Gyula. A leiratot addig is, míg egvb.-ker. jegyzőkönyvünkben közzététetnék, azzal hozom a lelkész urak tudomására, hogy a leiratban említett ügyekben az ott megjelölt eljárást kövessék. Budapest, 1896. január hó 14-én. Szász Károly, dunamelléki ref. püspök. IRODALOM. ** A Tompa-relikviák ügyében a napokban a következő szép levelet kaptam: »Nem volnék hű magyar kálvinista, ha nem érezném a hitrokonság és kegyelet kötelességérzetét feltámadni szivemben, olvasván tanár úrnak a hanvai nagynevű ref. pap, a Virágregék ihletett dalnoka relikviái kudarcot vallott kiadásáról irott siralmas panaszát. — Érzem, hogy az én lelkemhez is kiáltott a síró felhő ; bár sok százan, ezeren írnák ezt tanár úrhoz azok közül, a kik magyaroknak és reformátusoknak tartják magokat. Sietek szegényes anyagi erőmmel parányi segítséget vinni a magyar protestantizmust csakugyan fenyegető szégyen megakadályozására. Nem ösmerem a költő-pap hátrahagyott egyházi munkáira vonatkozó előfizetési felhívást és föltételeket, de bármennyi legyen egy példány ára, ezennel becsületemre kötelezem magamat, hogy két példányi megrendelek és annak árát bármely napon a kiadó rendelkezésére bocsátva, illetőleg címére elküldöm. Az ekként megrendelt példányokat pedig felajánlom két olyan szegény sorsú ev. ref. segédlelkész számára, kik nemzetiségek és más vallásfelekezet közé ékelt, a protestantizmus és a magyarság érdekében missziót teljesítő gyülekezetben hirdetik a tiszta evangéliumot. Egyúttal fel vagyok hatalmazva annak a kijelentésére is, hogy Koncz Ákos úr, városi levéltáros és a Debreceni Ellenőr felelős szerkesztője, két szegénysorsú ev. ref. segédlelkész számára szintén két példányt rendel meg Tompa Mihály kiadandó műveiből. Vajha Tompa szelleme 6*