Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-19 / 29. szám

vagy kevesebb-e az oktatási idő — ezt a szülők olvan nagyon hajszálra nem veszik — sőt a mint a tapasztalat bizonyítja, még örülnek neki, hogyha már tanulnia kell gyermekének, ezzel a lelkész is foglalkozik, talán mert azt gondolják, hogy így az ismétlő iskolára fordított idő mégsem vesz egészen kárba. Ha most már tárgyunk első részével leszámolva, azt kérdezzük: mikor konfirmáljunk hát, a felelet nem lesz nehéz. Németországban mintegy tíz év előtt a konfirmáció korát a 18-ik évre akarták tenni, de ezt bár eléggé indokoltnak látszott, mert kétségtelen, hogy a konfirmációnak főkövetelménye a minél érettebb, tehát a 18—20 éves kor, többféle tekintetből keresztülvihető teljességgel nem volt; tehát a 16 évben történt a megállapodás. Nálunk persze még ez a kor sem lenne alkalmazható; de hogy a gyermekek ne a 12-ik, hanem a 14. és 15-ik évükben konfirmáltassanak annak nemcsak hogy semmi sem áll útjában, de a fent említett változott viszonyokból kifolyólag, azt hiszem, szükségessége is immár kétségtelen. Farkas Gejza. ISKOLAÜGY. Előadói javaslat az evang. lelkészképző intézetek egyesülése tárgyában. V. Az egyet, theol. fakultás képe. - MH>>«.> 1

* B IMHrSJJ >r+!ii M iih i>hi i • "i < <ri/i eítuiit') «:.*« Első kötelességünk nézetem szerint, hogy a mit alkotunk, az ne fél, hanem egész alkotás legyen, következőleg, hogy az egyet, theol. fakultás is e szép nevet ne csupán homlokán viselje, hanem a névben foglalt követelményeknek mindenben meg is feleljen. Az egyet, theol. fakultásnak az egyetemi fakultásokkat teljesen egyenlőképen szervezett intézménynek kell lennie. A fakultások első sorban, majdnem mondhatnám kizárólag a tudomány szolgálataban állanak. Éltető elemük a teljes tanítási s tanulási szabadság. Az egyet, theol. fakultásnak is erre az alapra kell helyezkednie. Szolgálja az evangeliumi theologiai tudományt még pedig teljesen függetlenül minden külső és idegen beavatkozástól, mint a tudós theologusok respublikája. Természetes dolog, hogy a nagy és magasztos cél érdekében azután meg is kell adnunk nekie minden életfeltételt. Minden intézet szellemi felvirágzása az alkalmazott erők milyenségétől függ. Ez erőket (s itt a biztosíték a fentartó egyet. ev. egyház számára) az egyetemes egyház választja meg s állítja be, de hogy a legjobb erőket szemelhesse ki, a theol. tanári állást a rendelkezésére álló összes ily erők számára anyagi tekintetben is kívánatosabbá kell tennie, mint bármely más állást az egyház tanerőinek körében. Megcselekedhetjük-e ezt közerővel ? Én azt hiszem igen. Az egyesítés esetén ugyanis az egyet, theol. fakultás fentartására a fenti kimutatások szerint be fog folyni a jelenlegi egyet, theol. akadémia után évi 14,062 frt; a soproni theol. intézet után évi 6400 frt; az eperjesi theol. intézet után pedig 3880 forint 28 krajcár, tehát összesen 24.442 frt 2b kr. évi biztosított jövedelem. Ez képezné tehát kezdetben a fedezetet. A mi pedig a szükségletet illeti: tiszta dolog, hogy az egyel, theol. fakultáson alább kifejtendő fontos okok miatt a theol. akadémiához viszonyítva a tanerők számát legalább is kettővel szaporítani kell, úgy hogy nyolc rendes és egy rendkívüli, illetőleg magántanár nyerne alkalmazást, illetőleg tekintettel arra, hogy egy rendes t. i. a gyakori, theol. tanári tanszék terhét ez idő szerint nem helyesen s jövőben még kevésbbé helyesen a pozsonyi ev. gyülekezet viseli, csak hét rendes és egy rendkívüli, illetőleg magántanár jöhet szóba. Ha most már tekintetbe veszszük, hogy Pozsony az ország legdrágább városa, a rendes tanárok törzsfizetését fakultáson 2400 frtnál s lakáspénzét 600 írtnál, a rendkívüli illetőleg magántanár törzsfizetését pedig 1000 frtnál s lakáspénzét 300 írtnál kevesebbre nem szabhatjuk. E szerint a fedezettel szemben a szükséglet következőképen alakulna: 1. 7 rendes tanár fizetése (per 2400 frt) . . 16800 frt 2. 7 > » lakáspénze (per 600 frt) . 4200 » 3. 1. rendkívüli, illetőleg magántanár fizetése 1000 » 4. 1 » » » lakáspénze 300 > 5. Rendes tanárok korpótlékára évi átlag. 1500 6. Énektanító fizetése 200 » 7. Intézeti szolga fizetése ....... 450 » 8. Igazgató tiszteletdíja 300 » 9. Könyvtáros 100 » 10. 50 » 11. 300 » 12. Szertár s vegyesek 500 » 13. Könyvtárra 500 14. Épület után 400 7> Összesen: 26,600 "frt Egybevetve tehát már most a fedezetet a szükséglettel, közerőből vagyis az egyetemes egyház pénztárából 2158 frtnyi hiány volna fedezendő, a mi ha tekintetbe veszszük, hogy egyesítés esetén 6153 frt 32 krnyi tehertől szabadulnak meg a tiszai és dunántúli kerületek esperességei és gyülekezetei, bizony csekély összeg s arányosan megosztva négy kerület között alig esik belőle egyre egyre 500 frt. Sőt óhajtom ne essék semmi, hanem Írassék az egész az egyet, pénztár terhére. Azt hiszem e számok a legerősebb bizonyíték az egyesítés szükségessége mellett. Egy dolgot azonban még különösen is a mérlegbe kell vetnünk. A theol. fakultás — s itt térek át a fentebb kiemelt fontos okokra — egymagában meg nem oldja ama feladatokat, a melyeket evang. egyházunk méltán fűz theol. főiskolájához. A fakultás kielégíti a tudományos érdekeket, de miként ez, ép úgy kielégítésre vár az egyház gyakorlati érdeke is. Evang. egyházunk ugyanis nem csupán tudós theologusokat, hanem tudományosan képzett lelkipásztorokat vár tőlünk. E szempont teszi szükségessé, hogy miként a bölcsészeti fakultás a ^yak. élet szempontjából tanárképzővel, ugyanúgy a theol. fakultás is a gyülekezeti hitélet szempontjából lelkészképző seminariumrnal egészíttessék ki. Épen azért a theol. fakultással kapcsolatban, közelebbről a ^theologusok otthona* kehelében nekünk ily seminariumot is okvetlenül kell szervezni s ennek vezetésére legalkalmasabbnak találnám a gyakorlati theologia rendes tanárát, a ki egyszersmind gyakorló lelkész is s az ő gondjaira volna bízva a seminariummal együtt maga az Otthon is. E seminariumba lennének utalva az egyházunk szempontjából szükséges nyelvek, ügyességek, szónoklat, katechesis, gyakorlati írásmagyarázat, ének, k,Qz-