Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-19 / 29. szám

a görög-keleti egyház a róni. kath. mellett állami theologiai fakultást nyerjen a budapesti egyete­men. A tervet közölte a fent nevezett protestáns vezérférfiakkal, kik azt örömmel fogadták s a részletek kidolgozásához gyakorlati utasításokat is adtak, pl. tőlük származik az az eszme is, hogy a protestánsok részére közös theologiai fakultás szerveztessék s csupán a dogmatikumok és litur­giái dolgok tanítására állíttassanak párhuzamos kálvinista és lutheránus tanszékek. A fenkölt szellemű báró a szép tervezetet törvényjavaslat alakjába öntette és a képviselőháznak be is ter­jesztette. A hatalmas kultúrpolitikai eszme azon­ban a klerikalismus Scyllaja s a vallástalan libe­ralismus Charibdise között zátonyra jutott, hajó­törést szenvedett. A római túlzók az »uralkodó* vallás monopoliumát látták veszélyeztetve az »eretnekek« és a »szakadárok« eme tudományos egyenjogúsításában; a radikális vallástalanság pe­dig a napi sajtóban ekként támadt a javaslat ellen: »a theologia nem tudomány, nincs* helye az egyetemen, még a r. k. kart is el kell törülnicc. Az Eötvös-féle állami theologiai fakultás termé­szetesen tudorsági fokozat osztogatásával volt tervezve. Legújabb időben, napjainkban, három olyan protestáns tanügyi törekvést látok, melyek vég­céljaikban szintén arra irányulnak, hogy a prot. theologiai képzést egyetemi színvonalra emeljék s a theologiai ifjúságnak a theologiai doktorátus megszerzését kieszközöljék. Egyik a debreceni református egyetem, másik a kolozsvári »evang. ref. theologiai fakultáscc, harmadik az ág. hitv. evangélikusoknál a három theologia egyesítésé­ből Pozsonyban szervezendő »theologiai fakultáscc. A jelek arra mutatnak, hogy mindeme fakultás szervezési mozgalmak végcélja az, hogy intéze­teiknek a doktorátus adás jogát előbb-utóbb meg­szerezzék, mert e nélkül mind hiába a hangza­tos cím és elnevezés; nem fakultások azok, hanem egyszerűen theologiai akadémiák vagy intézetek. A fakultás, ha nem fakultál, nem fakultás. Fog-e sikerülni Debrecennek, avagy csak a három kart (theologiait, filozofiait és jogit) igazi fakultássá szerveznie, hol államérvényesen dok­torátust lehessen adni és nyerni, nem tudom, de kétlem. Meg tudja-e csinálni Kolozsvár, hogy az ő névleges theologiai fakultása szerves kapcso­lat útján valóban fakultása legyen a kolozsvári állami egyetemnek, nem tudom; de van hozzá némi reményem, mert igazi theologiai fakultás és theologiai doktoratus szervezéséhez az egye­temmel való szerves kapcsolatot tartom az egye­dül természetes útnak. Azt azonban biztosan tudom, hogy ha Pozsonyt, Sopront, Eperjest há­romszor összegyúrják, egyesítik is, abból a lel­készképzés és nevelésre hárulhat ugyan sok jó s egészen bizonyos, hogy mind a tudományos, mind a társadalmi színvonal jelentékenyen emel­kedni fog; de azért valódi theologiai fakultás, mely fakultáljon és doktorátust osztogasson, az egyesített intézetből sem lesz. Ehhez egyetem s az egyetemmel való szerves kapcsolat szükséges, a mi peclig Pozsonyban még most a jövő század zenéje. Nos már épen eme kellékek könnyű meg­szerzése, sőt mondhatnám, tényleges megléte tekintetéből helyeslem a protestáns theologiai doktorátusnak azt a módját, melyet Berzeviczy a tanügyi kongresszuson felvetett, illetve felújí­tott. Hangsúlyozom, hogy felújított, mert a mint a kérdés fentebb vázolt múltjából látható, az állami theologiai fakultások s kapcsolatos theo­logiai doktorátus szervezése eredetileg a nagy­nevű Eötvös báró eszméje. De dicséret és elis­merés Berzeviczynek, hogy ezt a nagy horderejű eszmét a tanügyi kongresszuson alkalmas időben és helyen ismét szóba hozta s tovább érlelésére ós megvalósítására az érdekelt állami és egyházi köröknek módot és alkalmat nyújtott. Az állami theologiai fakultások létesítését nagyon fontos állami, egyházpolitikai és egyházi tekintetek sürgetik. Sürgetik először is állampolitikai szempon­tok. Helyesen mondja erre vonatkozólag Berze­viczy, hogy a lelkészek képzésénél vannak bizo­nyos követelmények, melyeket a lelkészek állami ós társadalmi tekintetben is fontos állása mellett az államnak érvényesítenie kell. Ilyenek, hogy a lelkészek bírják az állam nyelvét, hogy hazafias szellemben nevekedjenek, hogy az állam egye­temein uralkodó nemzeti kultura tudományos és erkölcsi befolyása alatt képeztessenek stb. Ez lenne az államnak legtermészetesebb erkölcsi védeke­zése ós önbiztosítása azok ellen a nemzetiségi üzelmek és államellenes irányzatok ellen, melyek Balázsfalván, Lúgoson, Iíarlovicán s más nem­zetiségi fészkekben a papnevelós cége alatt a magyar állam ós a magyar kultura ellen állán dóan és tervszerűleg szíttatnak. Sürgetik aztán egyházpolitikai tekintetek. Az 1848., 1868. és 18^5. évi egyházpolitikai törvények után, melyek a római egyház mellett a többi keresztyén vallásokat is egyenjogosították s a rómaival jogviszonosságba helyezték, való­ságos egyházjogi fonákság és egyházi, theologiai megaláztatás a többi keresztyén egyházakra nézve, hogy az ő theologiájoknak nincs helye az egye­temen, hogy az ő lelkészeik a hazai egyeteme­ken a tudományos képzettség legmagasabb fokát kifejező doktorátust meg nem szerezhetik, hogy a magasabb képzettségre törekvő theologusaik a

Next

/
Oldalképek
Tartalom