Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-12 / 28. szám

A pénzlárnoki és segélyegyesületi jelentések tudomásul vétele után kihirdették a tisztikar választásának eredményét. mely a kővetkező: elnök Beöthy Zsolt, fővárosi alelnök Hoffer Károly, vidéki alelnök, Romhuuer Emil brassói igazgató, főtitkár dr. Négytssy László, szekesztő Rajner F., pénztárnok Mutter József, titkár dr. Molnár István, segélyegyleti elnök Wolff György, segélyegyleti pénztárnok Tiber Ágost. Ezután az indítványokra került a sor. Négy indítvány került napirendre. Az első indítvány a szolgálati pragmatikát sürgeti. A közgyűlés egyhangúlag kimondja, hogy a vidéki körök munkaprogrammjába kitűzi és az egyesület folyóiratában rovatot nyit e kérdésnek. A második indítvány szerint, egyhangúlag fölkérik a minisztert,, hogy a középiskolai tanárok rangsorát minden évben meghatározott időben közzétegye. A harmadik indítványt a debreceni tanárok terjeszjesztették elő. E szerint a soronkívüli előléptetéseknek egy százalék maximumát állapítsa meg a miniszter. A közgyűlés a választmánynak azon megtoldásával fogadja ezt el. hogy a minisztert kéri, hogy a magasabb fizetési osztályba való kinevezésnél eddig folytatott rendszert a minisztérium mellőzze. Azoknak az öreg tanároknak, a kik sajátos viszonyok miatt (államosítás, községtől való átvétel) a rangsorba hátrajutnak, adassék kárpótlás más úton, de az érdemes tanárok rovására ne jussanak előre. Egyhangúlag elfogadták. A negyedik indítványt dr. Halász Sándor miskolci felsőbb leányiskolái tanár tette, ki indítványában a tankönyvek teljes szabadversenyét sürgette, de aztán maga is hozzá járult a választmány ama javaslatához, a mely kimondja, hogy az egyesület ebben az ügyben nemcsak hogy állást foglalt, hanem fölterjesztést tett és egy éven keresztül folyton tárgyalta e kérdést. Az eredmény az, hogy egy teljesen új tantárgyi engedélyezési szabályzat készen van s csak. kibocsátásra vár. Be kell várni ennek kibocsátását és hatását s csak aztán lehet hozzászólni. A közgyűlés elfogadta a választmány javaslatát. A választmányt következőkből választották meg: Fővárosiak: Vámossy Mihály, Alexander Bernát dr., Szigetvári Iván dr., Erődi Béla dr., Mauritz Rezső, Suppán Vilmos, Molnár Sándor, Staub Móric, Gherven Flóris, Schmidt Ágoston, Károly Gy. Hugó, Kármán Mór, Beke Manó dr., Demkó Kálmán dr., Badics Ferenc dr. Vidékiek vagy fővárosiak: Dóczy Imre (Debrecen), Körösi Henrik (Pécs), Jónás János (Pozsony), Gresits Miksa (Losonc), Téglás Gábor (Déva), Veres Ignác (Nagyszeben), A véd Jákó (Gyula-Fehérvár), Baksay István (Rimaszombat), Csáka Károly (Zsolna), Kardos Albert (Debrecen), Laky Mátyás (Temesvár), Schönwitzky Bertalan (Pozsony), Roth Márton (Igló), Hódoly László (Ungvár), Balog Péter (Szolnok), Bódiss Jusztin (Pannonhalma), dr. Székely István (Nagy Szeben), Ziegler Ignác (Kolozsvár), Pirchala Imre (Pozsony), Indéczy Dénes (Pécs), Burán Gergely (Keszthely), Buza János (Sárospatak), Fest Aladár (Fiume), dr. Cserép József (Arad), Hanusz István (Kecskemét). Ezzel a közgyűlés véget ért. Délben bankét volt a Petánovics-féle vendéglőben. A reform, tanítók országos egyesülete július 5-én Budapesten tartotta ez évi közgyűlését. Dr. Kiss Áron elnök nyitotta meg a gyűlést s beszédében hangsúlyozta, hogy a református tanítók külön gyűlésezése nem jelenti azt, mintha szeparatisztikus törekvéseket táplálnának az összes tanítóság érdekével szemben, mert ez a tiszta magyar tanítóság mindannyiszor az országos, egyetemes gyűlésekkel egy időben s helyen tartja gyűléseit és a mikor a maga szorosan elkülönített s egyedül csak az egyházi hatóságok jogkörébe intézhető ügyeivel végzett, együttesen vonult oda, a hol a haza egyetemes tanítósága tanácskozott. Józsa Pál, a másik elnök az ezeréves hazát dicsőítve, a haza önzetlen munkás szeretetére buzdította a jelenvoltakat. Sinka Lajos brassói tanító »Az ev. ref. egyház és iskolák hazafias szolgálatai az ezeréves magyar hazában* című tanulmányban nagy hatással és alapos tudással ismertette az ev. ref. egyház küzdelmeit Magyarország nemzeti jellegének fönmaradásáért. Utána Dobó Sándor adta elő az orsz. egyesülés történetét. A tisztikar titkos szavazás útján következőleg alakult meg: Elnökök: Kiss Áron (Budapest), Sinka Lajos (Brassó). Alelnökök: Szalóky Dániel (Csokonya), Simon Károly (Hadház). Titkár: Kiss Sándor (Kornádi). Jegyzők: Csurka István (Debrecen), Szombathy László (Felső-Vály). Pénztáros: Dávid Mihály (Debrecen). Választmányi tagokul megválasztottak 30 vidéki tanítót s néhány tanügybarátot, névszerint: Tisza István dr. (Kocsord), Hegedűs Sándor (Budapest), Nagy Sándor (Ágya), Nagy László (Budapest), Szabó Aladár (Budapest), H. Kiss Kálmán (Nagy-Kőrös), Konkoly Th. Béla (Komárom), Szabó János (Kőrös-Tarcsa), Meczner Béla (Bád), Kovács Lajos (Debrecen). Kedves epizód volt, hogy Vámossy Mihály református gimnáziumi igazgató épen a gyűlés alatt kapta meg az okiratot a Ferenc József-renddel való kitüntetéséről, mi az érdemes tanügyi férfiú mellett lelkes tüntetésre adott alkalmat. Az alsó-szabolcs-hajdúvidéki református tanítók egyesülete július 5-én Budapesten a Lónvay-utcai főgimnáziumban tartotta ez évi közgyűlését. Rövid, de lelkes tanácskozás után elhatározta, hogy belép 50 frttal a magyar tanítók háza, 20 frtíal az Eötvös-alap alapító tagjai közé. Ez az egyesület az Emkének is alapító tagja. Csekély anyagi erejének csaknem egész kimerítésével, így áldoz a nemzeti és kulturális nagy célokért. A gyűlést Simon Károly elnök a haza éltetésével nyitotta meg. Dobó Sándor, a »Tanítók Lapja® szerkesztője »A magyar iskola-jog múltja, jelene és jövője« című tanulmányát olvasta föl. EGYESÜLET. A Gönczy-egyesület közgyűlése szintén Budapesten folyt le. Kovács Lajos elnök gyújtó hatással emlékezett meg megnyitó beszédében az ezeréves múltról s lelkesítette a tanítóságot a jövő küzdelmére, a melyet kard helyett a kultura eszköveivel fogunk megvívni. Majd a közgyűlés tapsai közt üdvözölte a közoktatásügyi miniszter képviselőjét, Szathmáry György miniszteri tanácsost s Gönczy Pálnak férjével, Csiky Kálmán dr.-ral jelen levő leányát. Szathmáry György üdvözölte azután a miniszter nevében, Csiky Kálmánné pedig a Gönczy-család nevében az egyesületet. Eötvös Károly Lajos hajdúmegyei tanfelügyelő ismertette Gönczy Pál zeleméri működését, melylyel tanügytörténetünknek ez a még eléggé nem méltányolt alakja félszázaddal ezelőtt mutatott arra, miként kell a szegény, elhagyatott, árva gyermekeket munkával, munkára nevelni. Majd a szükséges adminisztrácionális ügyeket intézték el s a késő déli órákban lelkes hangulatban a haza éltetésével oszlott szét a gyűlés.