Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-12 / 28. szám

ez a hazaszeretet végzetes félreértése volna — sőt inkább azokat szorgalommal és kitartással tanulmányozzuk, egyenesen büszkeségünket helyezzük abba, hogy nincs nemzet, mely a nyugati civilizáció eszméi iránt fogékonyabb legyen, sőt nemzeti fönmaradásunk talizmánját látjuk a nyugati civilizációval való összeolvadásba, de kell, hogy új tartalommal is gazdagítsuk a népek közoktatási politikájának kincseit és kell, hogy nemzeti erőnk és egyéniségünk legalább is új színt, új varázst adjon az emberi szellem univerzális alkotásainak ezen a téren is. A haladásért és fölvirágozásért csak így harcolunk méltóan és számot téve a nyugottal. De miért is beszélek én ezekről önöknek, hisz a tanszék és íróasztal verejtékes munkájával bizonyítják napnap mellett, hogy ezen igazságok mélyen áthatják sziveiket, elméiket. Hisz az önök munkája adja meg annak a sokat emlegetett állami föntartó erőnek, a magyar kultúrának tartalmát, irányát, szinét, báját. Büszkeséggel tekinthet vissza épen ezredéves állami létünk ünnepi évének idején a magyar tanítói kar a nagy munkára, a mit végzett. Es a mikor a sok ünnepi szónok a nemzeti lét ezeréves fönnállását dicsőítve, a nemzeti kulturát jelöli meg erőforrásul, az önök keble doboghat leghangosabban, mert azon munka eredménye előtt hajtják meg zászlójukat a szónokok és a szónokokkal az egész magyar haza, mely munkát a magyar tanítói kar végzett és végez. Végzett és végez pedig önfeláldozással, igaz hazaszeretettel. A magyar tanítói kar nemcsak kötelességét teljesíti, de azon isteni szikrából, melyet a kötelességen felül a lelkesedés, a hivatás, a hazaszeretet nemes szenvedélye gyújt, merítette és meríti erejét. Isten adjon erőt és kitartást a magyar kultura apostolainak, akkor nem feltem hazámat, nemzetemet semmi balsorstól, semmi megpróbáltatástól. Tanácskozzanak sikerrel a magyar haza legnagyobb ereje és dicsősége — a magyar kultura javára! ISKOLAÜGY. Berzeviezy A. az egj séges nemzeti közoktatásról. A II. egyelemes tanügyi kongresszuson tartott előadói beszéd. A közoktatásba igazi nemzeti szellemet csak úgy vihetünk, ha mindenki, a ki az ifjúság tanításával foglalkozik, maga át lesz hatva a nemzeti érzéstől, nemzeti föladataink tudatától. Erre s a szükséges reformokra nézve elsőrendű szükség : tanügyi kérdésekben szilárd megbízható közvélemény alakulása, a mihez talán nemcsak a véleménynyilvánításnak teljes szabadsága szükséges, de szükséges mindenekfölött az, hogy a tanügyi kérdéseket a maguk tisztaságában megóvjuk minden, azok lényegét elhomályosító idegen elem belevegyülésétől megóvjuk ép úgy a személyi, felekezeti és társadalmi rokon- és ellenszenvek elfogultságától, mint a politikai pártcélokra való kihasználtatás minden kísérletétől. E követelmények helyes megállapíthatása szempontjából nem lehet eléggé ajánlani közoktatásügyünk történetének beható művelését. A magyar tudományos akadémia és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium megbecsülhetetlen szolgálatot tehetnének a nemzeti iskola ügyének, ha, mint az a millennium alkalmából már részben megtörtént, tanügy-történetünk kevésbbé földolgozott részének kellő megvilágosításáról gondoskodnának, s ha pl. mindkét, úgy az 1777-iki, mint az 1806-iki Ratio Educationis eredeti és magyar szövegének és keletkezése történetének kiadását eszközölnék. Erre nézve indítványozom: mondja ki a kongreszszus, hogy közoktatásunk nemzeti irányú fejlődésének biztosítása szempontjából szükséges oktatásügyünk történetének minél teljesebb földolgozása és minél általánosabb megismerése. Áttérek már most a tételem körébe utalt egyes kérdéseknek, mindig a nemzeti és egységi szempont szem előtt tartásával való vizsgálatára. A népnevelésen kezdve s a legfelsőbb oktatáson végezve, mindenekelőtt konstatálom, hogy a népnevelési törvény revíziójának súlypontja tulajdonképen inkább annak adminisztratív, mint pedagógiai rendelkezésein nyugszik. Az állam befolyásának hatályosabb biztosítása, az államellenes üzelmek sikeresebb megakadályozása, a tanűóképesítés államosítása, a tankötelezettségnek intenzivebb és extenzívebb végrehajtása stb. mind oly kívánalmak, a melyeknek nagy része a második tétel keretébe tartozik ugyan, de a melyek itt sem mellőzhetők egészen. Mindenesetre szükségesnek tartom, hogy a népnevelési törvény revíziója a maga egészében bajtassék végre. Ujabb novelláris intézkedést nem tartanék célravezetőnek. A revíziónak, ha egyszer bekövetkezik, ki kell terjedni a tanítóképzés színvonalának emelésére, illetőleg arra, hogy a tanítóképzés valamennyi intézete megfelelően a jogosult igényeknek, mi végből a tanfolyam hosszabb, törvényileg négy évben volna megállapítandó, a felsőbb fokú képzők is törvényileg volnának szabályozandók. A képzők berendezésének, a tanerők számának, fizetésének szabatos megállapítása által elérendő volna az, hogy a kellő színvonalnak meg nem felelő képzők inkább megszűnjenek, vagy — a mennyiben fönnállásuk szükséget pótol — állami hozzájárulás által helyeztessenek kellő karba, megfelelő befolyás engedtetvén ez esetben az államnak a tanerők alkalmazására és elmozdítására. A képzőkben gondoskodni kell arról, hogy a leendő tanítók és tanítónők hivatásuknak megfelelő, minden oldalú kiképzést nyerjenek, a minek ellenőrzése s a képesítés megadása az összes képzőkre nézve állami bizottságokra volna bízandó. Ezt ép úgy követeli az oktatásügy egységes szervezete, mint speciális viszonyaink közt a nemzeti érdek is. Azt talán fölösleges is hangsúlyoznom, hogy a magyar nyelv oktatásának sikere a legnagyobb mértékben függ épen a tanítóképzés reformjától. Az óvónők és tanítónők képzésének egyesítése legalább is egységessé volna teendő. A népiskolának elemire és felsőbb fokúra kell szétoszlania, az eleminek, a mely kötelező, viszont mindennaposra és ismétlőre. A mindennapos kötelező elemi népiskolai oktatásnak négy éves tanfolyamot kell alapul vennie, mert a tapasztalás mutatja, hogy a hat éves tanfolyam keresztülvitele a gyakorlatban majdnem leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. Ugyanez okból a felsőbb fokú népiskoláknak kivétel nélkül az elemi iskola negyedik osztályához kellene csatlakozniok, s lehetőleg valamennyinek valamely gazdasági irányú, mezőgaz-