Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-05 / 27. szám

mes professornak e tárgyban való eszméit ismertetni e lap olvasóival. Azt bizonyára tudják e lap olvasói, hogy az angolok a vasárnapi iskola alatt nem azt értik, a mit a magyarok. Nem az elemi hat osztályt elvégzett ismétlő iskolakötelesek oktatását: hanem a gyermekeknek vallási oktatását. Az angoloknál a gyermekeket vallásra, a szentírást használva kézikönyvül, minden gyülekezetben vasárnaponként a lelkész felügyelete alatt, arra vállalkozó ifjú emberek és hölgyek, sokszor igen nagy urak tanítják. Nagy kár, hogy az a jó szokás még nem tudott nálunk meghonosodni. Pedig mindaddig nem lesz virágzó egyházi életünk, míg egyházunk tagjai ily meleg érdeklődést nem tanúsítanak a vallásosság terjesztése iránt a jövő reménysége, az ifjú nemzedék közt. E kis kitérés után lássuk dr. Bect eszméit a kifejlődésről. Első felolvasásában abból indul ki, igaz ugyan, hogy az evolutióról való néhány elmélet vallástalan és erkölcstelen, melyek a levegőben vannak, sőt keresztyén családokba is behatoltak. De hát az evolutio benne van a természetben és e tényről való elméletek ellen nem kell nagyobb hévvel küzdenünk a szentírásnál. Istennek a természetben adott önkijelentése nélkül a magasabb kijelentését nem érthetjük meg teljesen. A természetben az élő lényeknek szertelen nagy változatosságát látjuk, vájjon mindenkor olyanok valának, mint ma ? Az evolutio theoriája azt tanítja, hogy azok nem hirtelen, hanem lassanként, fokozatosan lettek olyanokká. Ha Európa térképére tekintünk és meglátjuk pl. a Francia-, Német- vagy Törökországot, a bennök lakó fajokat és azok jelen állapotát nem ismerhetjük meg, hanem csak a történetük után. Isten kezdetben nem teremtett angolt, németet vagy törököt. Annak megértésére, hogy miként lettek egymástói annyira különbözőkké, történetüket kell tanulmányoznunk. Az élő lényeknek is van történetük. Az emberek sokáig jártak fölötte, nem is sejtvén, hogy könyvet tapodnak. De immár illusztrált lapjaival nyitva áll előttünk. Bár dátumot sehol sem látunk följegyezve, de azért tudjuk, hogy chronologiai rendben következnek egymásután, és viszonylagos korukat meg is határozhatjuk. Látjuk benne, hogy új alakok állottak elő és a régiek kihaltak. Látunk más jelenségeket is, pl. az ebihal szemeink láttára halnak készül és békává lesz. Tüdővel lélegzik, lábakat kap és farkát elveszti. Ez és sok más esetben az egyed története faja történetének kivonatává leszen. Az élet korábbi lépcsőfoka minden élö lénynél ugyanaz. A közvetlen teremtés elmélete igen sok dolgot magyarázatlanul hagy, különösen a sok életalak eltűnését, kihalását. Isten csak azért teremtene valamit, hogy azt el is vesse ? Az evolutio elméletével sem lehet mindent kimagyarázni, de mégis sokkal többet, mint a közvetlen teremtés elméletével. Dr. Bect az értekezlet másod napján, mint föntebb is említők a kifejlődés elmélete és a keresztyén vallás egymáshoz való viszonyáról elmélkedett. Elsőben is azt mutatta ki, hogy az evolutio theoriája még Darwin szerint sem szakít a teremtő eszméjével, hanem a teremtő működési módjával ismertet meg bennünket. Majd azután Spencer Herbert synthetica philosophiájáról szólott. Szerinte Spencer annak a kimutatásával, hogy az universum egy és hogy a tudomány minden ága rokon egymással, az emberi ismeretre nagy alakító hatással volt. De azért sok komoly ellenvetést keltett föl. Mert például Spencer azt tanítja, hogy minden, a mi van, már az anyag levése előtt — ha ugyan volt valaha kezdet — működő erők által hozatott létre. És az ember csak egy hab a körülmények hullámain. Nem cselekvő, hanem saját tetteinek szemlélője. Ez a nézet természetesen scepticismusra vezet. Mert ha ez igaz volna, jobb volna, ha semmit sem tudnánk róla, már pedig az igazság az embernek mindig barátja volt, nem pedig ellensége. Mindig többet ér a tudás a tudatlanságnál. Ezenkívül sok dolgot nem tud megvilágosítani. Darwintól függetlenül munkálva, a ki csupán az élő lények evolutiójával foglalkozott, Spencer már az élet kezdete előtt való szervetlen dolgok evolutiójáról is beszél és az élet kezdődése után pedig a társadalom és a nemzetek kifejlődéséről is. De azt nem mondja meg, hogy az élet hogyan kezdődött. A szervetlen és a szerves lények közt levő végetlen űr miként hidaltatott át. A természettudomány bebizonyítá, hogy élet élettelenből nem származhatik. Semmiféle kutatásnak sem sikerült az élet titkát kitalálni. Az élet elkezdődött és ez a kezdete épen oly csoda, mint a Krisztus feltámadása. Nekünk olyan elméletre van szükségünk, mely mindezekre megadja a kellő felvilágosítást. Spencer még azt a tényt sem emelte ki, hogy a társadalmi evolutio csak a keresztyén népeknél észlelhető. Igaz, ezeknél sem egyformán folyik; miként a beálló dagály sokszor visszahúzódik s úgy tér vissza. Csakhogy a nem keresztyén népeknél nincs valódi és állandó haladás. A názáreti ácsmester az emberiség építőmestere. Nekünk még Spencernél is Spenceriebbeknek kell lennünk, a haladást egyedül a keresztyén népek számára kell monopolizálnunk. Ezek után a professor előadta az universumról szt. Pál és mások alapján készített elméletét, oly ékesszólóan és oly tiszteletteljes hangon, hogy még az ellenkező nézetű hallgatóit is elbájolta. Az evolutiónak sok ellenfele bámulva vette észre, hogy ez elméletet is fél lehet ügy állítani, hogy általa Isten dicsőíttetik és hogy az ember általa nem degradáltatik, hanem felmagasztaltatik. Kimutatta, hogy igenis észszerű a világegyetemet egy oly értelem müvének tekinteni, a ki a világ célját már kezdetben tudta, a kinek már az első gondolata bizonyos meghatározott viszonyban volt az Isten fiával. Az emberek arra rendeltetvék, hogy az Ü hasonlatosságára formálódjanak, hogy ő legyen az első szülött az atyafiak között. Az atya pedig hajlékot készített az ő gyermekeinek. Ő hívta az anyagot léteire, a természet erőit Ő hozta működésbe, melyek által a legmagasabb kifejlődés biztosítva van. Kellett lenni egy oly dicső időpontnak, a melyben az élet lehelletére az evolutio elkezdődött, az első protoplazmából egymást követő életalakok állottak elő, mígnem egy oly alak jött létre, mely elég alkalmas volt az emberi alak alapjául szolgálni, ekkor 54