Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-07-05 / 27. szám
röpiratokkal és a misszióba vágó művekkel ajándékozta meg az egyesületet. Az egyesületnek ez évben Mayer elnök költségén és közvetítése folytán, részint saját költségén a következő lapok jártak: Hajnal, Berliner Jünglingsblatt, Monatsschrift für innere Mission, Fliegende Blátter aus dem rauhen Hause, Allgemeine Missionszeitschrift, Stuttgarter Sonntagsblatt, Bethanien, Correspondenzblatt für ev. Mánner- und Jünglingsvereine in (Jngarn. Az egyesület könyvtára ez idén 90 kötet- és füzetről fölszaporodott 243 kötet- és füzetre. ^ laptárban 126 lap és füzet van. A könyvtár részint több belmissziói műnek a theol. könyvtárból való áttétele, részint ajándékok űtján szaporodott. Az egyesület pénztára is gyarapodott. Összes jövedelme ez idén 77 frt 92 kr., mult évi 16 frt 63 krajcár pénztári maradékkal. Kiadás volt 27 frt 56 kr. A jelenlegi pénztári állapot 50 frt 36 kr. A jövedelem nagy része önkéntes adományokból került. így adakoztak: a tiszai egyházkerület ez évben is 25 frttal segélyezte egyesületünket, Mayer Endre theol. dékán adott 2 frtot, nt. Dianiska András lőcsei lelkész 3 frtot, Walser Gyula 2 frtot, Hajász Lajos, Gara Jenő, Erenyó Lajos, Thinschmidt Márton kültagok egy-egy frtot. A rendes tagok gyűjtése tett 23 frt 30 krt. Nt. Sztehlo János és a hat szab. kir. városi esperesség volt esperese a mult nyár folyamán 2 frtot ajándékozott, a mely összegen a nyáron íelmerült költségek (értesítők szétküldése) fedeztetett. Az egyesület néhány tagja hectografot vásárolt s azt egyelőre használatra, majdan teljes tulajdonába bocsátja a belmissziói egyesületnek. Sajnos, hogy a közbejött akadályok miatt az egyesület azon határozata, hogy a kültagoknak a hectografon sokszorosított értesítőt küld, csak annyiban valósult meg, hogy december végén szétküldötte az addig tartott összejövetelekről szóló terjedelmes értesítőt. Nevezetes mozzanata az egyesület életének még, hogy nt. Altmann Gusztáv kültag febr. 3-án a belmiszszióról felolvasást tartott az összegyűlt sáros-zempléni és a hat szab. kir. városi lelkészek előtt, melynek hatása alatt egy belmissziói egyesület alakítását határozták el. Az egyesület nagylelkű pártfogói fogadják ez úton is hálás köszönetünket. BELFÖLD. A felsőbaranyai lelkészi gyámintézet felszámolása. — Fond perdu? — Érdekes lesz e kérdéssel foglalkozni. Baksay, a nála megszokott találó humorral mutatott rá, hogy itt is, ott is majd elkezdenek »fond perdu «-zni s úgy is van. Két intézetet nem bír meg a prot. papi nyomorúság, még kevésbbé a mindent megdrágító fogyasztási adók es kartellek, legkevésbbé pedig a 0-fok alá húzódó gabonaárak. Lesz hát biz ott, s kell lenni »fond perdu«-nek. Baj-e ez? Itt a kérdés. Ha veszszük : nem baj, de ha úgy veszszük. nagy baj. Azaz, hogy a szó szoros értelmében vett »fond perdu« soh'se baj. E szó alatt azt értem, ha bizonyos meghatározott eletjáradék pontos kiszolgáltatása céljából a kamatozó tőke maga is igénybe vétetik úgy, hogy a maga jogos részletét a legutolsó igénylő is megkapja. Ez értelemben a »fond perdu«-zés nem baj. Sőt azt mondom, minden reális pénzintézetnek ez alapon kell szervezve lennie, hogy tudniillik számbavéve az idővel lehető legtöbb segélyjogosultat, úgy szabja meg a segély évi összegét, hogy azok maximuma eléréseig a részvényekből oly tőke halmozódjék össze, miszerint bármikor záródjék be az intézet, az igényjogosultak a tőke kamataiból s aztán magából a tőkéből szerzett jogaikat élvezhessék. A mely intézmény nem így van szervezve, homokra épült. A felsőbaranyai egyházmegyei lelkész-testület is kénytelen bezárni szépen fejlett, 46,000 frt tőkével bíró intézetét s igazgatóválasztmányának utasítást is adott, hogy tegyen számítást a »fond perdu* alapon, s ezt szakértőiül vizsgáltassa felül s ily számítás alapján határozzunk a bezárás módozatai felett. Nem így történt. A választmány alkotott ugyan bezáró-szabálvzatot, de önkényes alapon s felette gyönge mathematikával. Megkísértjük ismertetni. 1. 62 rendes tagot állapít meg, a kik t. i. 1895. dec. 31-én még éltek. Ebből egy csak a részvény-alap tagjaé, tehát 25 frt 20 kros segélyre számolhat. Ezeken kívül több új tag nem vétetik föl. 2. Minden tagnak legalább 10 évről kellett, illetve kell fizetése l1 /2 %~át befizetni s 42, illetve 100 forintos részvénytőkéjüknek kamatozniok. 3. Az e. m. gyámintézet 61 tagja helyett az orsz. lelkészi gyámintézetbe a 10°/0 -°s belépti díjat — a kouventi kirovás szerint — kifizeti. 4. A régi özvegyek, árvák eddig esedékes illetékeiért a gyámintézet szavatol. 4. A jelenlegi tagok özvegyei azonban öt évig 80 frt évi segélynél többet kapni nem fognak. Öt évenként revisio lesz s a fölösleg a »fond perdu* alapján segélyezésre fordítandó. 8000 írt azonban 1949-ben okvetlen fenmaradjon. Szükség esetében — tehát azután — ez is felhasználható a segélyezésre (ha lennének Mathusaleminák!). 9. A kik gyámintézeti százalékfizetéseiket 10 évre kötelesek kiegészíteni, f. évi nov. l-ig történő bejelentéssel kiléphetnek, midőn kötvényeiket s %"o s befizetéseiket kamat nélkül visszakapják. Ez a bezárási szabályzat lényege. Hozzá van csatolva egy normális költségvetés 1896— 1949. évekre; de arról jobb nem beszélni. Ott a rendszer és a mathematika annyiból áll, hogy tekintet nélkül a tagok és özvegyek, illetve árvák korára, egyik évben egy, másikban két pap vagy özvegy meghal, legalább így van előírva, míg elfogynak szépen. Ez a mathematikai alap. A szakértői felülvizsgálatot azonban a választmány szükségtelennek tartotta, jobban mondva nem engedte meg. Minden bírálat nélkül csak annyit kérdek, mit szólna ahhoz egy szakértő, hogy pl. Baranya 65 papjánál a halálozás százaléka 2'154% mindég 65 lelkészt számítva, mégis a normális költségvetés 1897-től kezdve 1—2, 1—2 arányban öldösi őket évrőlévre. Az özvegyekre nézve pedig oly udvarias, hogy pl. a 75 frt osztalékos 10 özvegy közül, kik közt 50—60 éven felül valók is vannak 1908-ig, tehát teljes 13 éven át egyet sem enged meghalni, a 120 frtosak közül pedig, kik 1898-ban hatan lesznek (ha közülök addig is meg nem hal, mert több nem lehet), teljes 18 évig egy sem hal meg. Persze, ez a két tétel 1470 frt kiadást egy évtizednél továbbra biztosít a »perdu*-zés elején, s ez nagy
