Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-05 / 27. szám

ket. a szent kánonok (fegyelmi szabályok) és egyházi törvények az egyházi rendűek életére és erkölcseire vonatkozólag előírnak. II. Minthogy pedig a papi életnek és erkölcsnek alapja az egyházmegyei papnevelőintézetekben vettetik meg, az egyházfők buzgólkodása minden irányban oda irányuljon, hogy a növendékek, kiknek az Úr jutott osztályrészükül, a legjobb kiképzést nyerjék és szentül neveltessenek. A püspökök megemlékezve az Apostolnak rendkívüli fontosságú intéséről: Kezeidet hirtelen senkire ne tedd, és ne légy részes idegen bűnökben. (I. Tim. írt I. lev. V. 22.) a legnagyobb szorgalommal puhatolják ki, nem akadnak-e olyanok, kik Isten hivő szava nélkül akár földi haszonért, avagy egyéb földi hívságos ok miatt az egyház szolgálatára föltolják magokat, a mely bérencfajánál az embereknek szerencsétlenebb és szánandóbb, az egyházra pedig vészthozóbb semmi más nem lehet (Rőm. katekizmus: az egyh. rendről 5. fej., 3.). III. Az áldozópapok, a mennyire lehetséges, minél gvakortabb járuljanak a penitenciatartás szentségéhez. Úgyszintén minden évben néhány napon át tartsanak lelki gyakorlatot. Alkalomadtán az áldozópapokat arra is kell figyelmeztetni, hogy szigorú kötelességük kiszabott imádságaikat elvégezni, azontúl leginkább szent tudományokkal fáradhatatlanul foglalkozniok, hogy tulajdonképeni hivatásuk kötelességeit méltólag és hasznosan teljesíthessék. IV. De mindenekfölött vigyázó, nagy gondot fordítsanak arra a püspökök, hogy a plébánosok és segédlelkészeik tulajdon hivataluk kötelességeit hűségesen betöltsék, minthogy valóban minden kétségen felül áll, hogy a legfőbb biró juhaik vérét (életét) az ő kezükből fogja számon kérni. És minthogy isteni parancscsal van meghagyva mindenkinek, kire a lelkipásztorkodás bízatott, hogy juhait magához tartozóknak ismerje, érettük a szent miseáldozatot bemutassa, őket az Isten igéjének hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása és minden jó cselekedetben példájával táplálja, a szegényeknek és egyéb, irgalomra szoruló egyéneknek atyai gondját viselje és a lelkipásztori hivatal egyéb teendőit is gyakorolja (Con. Trid. sess. XXIII. C. 1. de reform.) azért a püspökök alkalmasan és alkalmatlanul (opportune, importune) — a mint az apostol int — rajta legyenek, hogy a lelkipásztorkodással foglalkozó egyházi férfiak semmi dolgukban hanyagoknak és tétleneknek ne találtassanak. Az egyházfők erélyesen és állhatatosan hajtsák végre — ha rákerülne a sor — mind azt, a mit a fegyelmi szabályok (kánonok), különösen pedig a tridenti zsinat az egyháziak kihágására, jobbítására, megfenyítésére vonatkozólag előír: nehogy alárendeltjeik megjobbítását elhanyagolva a tőlük megérdemelt büntetések Isten haragjából rájuk szakadjanak (ses. s. XXII. C. I. de reform.). Mert — nagy sz. Gergely tanúsága szerint — nagyobb kárt senkitől sem szenved az Isten, mint a papoktól, midőn a helytelen magaviseletre azokat látja példát szolgáltatni, kiket mások megjavítására rendelt; midőn azok vétkeznek, kik mások vétkeit tartoznának meggátolni ; a lelkek nyerését semmit sem keresik, naponta saját kedvtöltéseiknek élnek, földiek után sóvárognak, az emberi dicsőséget megfeszült igyekezettel hajhaszszák. V. Hasonlókép gondoskodjanak az egyházfők, hogy azon világiak, a kiket nagyobb műveltségűeknek tart a közvélemény, kiknek azonban többnyire a vallásra semmi gondjuk s azt helyesen nem ismerik, akár egyházi beszédekben, akár a sajtó termékei útján, melyeket válogatott hang és komoly tartalom ajánlanak, a hit alapvető igazságaira és különösen az egyház isteni alapíttatására a papság által megtaníttassanak. Hogy ez eléressék, szerfölött előnyös lesz a több helyütt áldásosán meghonosított katholikus egyesületeket terjeszteni. VI. Úgyszinte kiváló módon gondoskodjanak, hogy a középiskolákban a keresztyénség tanainak előadóiul a tudományokban nem kevésbbé, mint életük fedhetetlenségére nézve is kiváló áldozópapok szemeitessenek ki. Hasonlóképen rajta legyenek, hogy az egynyelvű középiskolákban a vallásos oktatásra egy és ugyanazon tankönyv használtassék. Arra is vigyázzanak, hogy a profán tantárgyak tanítói előadásukban az egyház érzületét — miként méltányos — szem előtt tartva, tiszteljék a vallást és a hitoktatóval ne csak tengelyt ne akaszszanak, hanem hivatásukhoz mérten őt támogassák is. Hogy ez könnyebben menjen, a püspökök igyekezzenek a profán tantárgyakat iskolai tankönyveinek kijelölésében is jogot szerezni. VIII. Ezenkívül a püspökök meg ne szűnjenek mindenképen oda hatni, hogy a budapesti tudomány-egyetem, melyet az oly dicső Pázmány P. kardinális alapított s mely javarészben katholikus intézményekből tartatik fenn, adassék vissza a katholikusoknak s a püspökök fönhatósága alatt kormányoztassék. De e közben addig is, a míg a tanulók lelki szükségletéről jobban nem gondoskodnak, legalább annyit iparkodjanak elérni, hogy minden vasárnapon és ünnepen erre a célra kiválóan alkalmas egyházi férfiú az egyetemi hallgatóknak szent beszédet mondjon, a melyben behatóan és szorgalmasan a katholikus hittannak különösen ama fejezeteit fejtegesse és bizonyítsa, melyeket a nyilvános magánéletben manapság leginkább el szoktak hanyagolni és megtámadni. Az egyházi szónokok gyakorta válaszszák tárgyul az egyház ama tanításait, az államok keresztyén alapításáról, a polgárok kötelességéről, a hazaszeretetről. IX. A püspökök a nem magyar ajkú hivők plébánosainak és hitoktatóinak erősen szivükre kössék, hogy a kellő engedelmességgel teljesítsék ugyan az állam törvényét, melynek értelmében az iskolás gyermekek a magyar nyelvre megtanítandók, de a keresztyén tanítást magyar nyelven csak akkor adják elő. ha a gyermekek e nyelvet már teljesen megtanulták. Ezt a gyermek örök üdvössége és az állam érdeke egyformán megkívánja. Azt is hagyják meg a plébánosoknak és segédlelkészeiknek, hogy csak, alckor mondjanak magyar szentbeszédeket, ha meggyőződtek arról, hogy a plébánia hívei jól megértik azt. Hogyha a plébánia hívei más és más anyanyelven beszélnek és mindnyájan a magyar nyelvet eléggé meg nem értik, a plébánosok teljes igyekezettel azon legyenek, hogy az Isten igéje e híveknek is saját anyanyelvükön hirdettessék. X. Vannak társulatok, melyek a köznép műveltségének fejlesztésére alapíttattak; minthogy pedig ezek bármiféle egyént vallásra való tekintet nélkül befogadnak, azért a püspökök tegyék a plébánosok kötelessegévé, hogy a legnagyobb szorgossággal vigyázzanak, hogy híveik e társulatokba belépve, lassanként egész észrevétlenül a vallás iránti közömbösség mérgével meg ne mételyeztessenek, avagy örök üdvösségükön ehhez hasonló egyéb kár ne essék. XI. A lehető legnagyobb haseonnal jár, ha az egyes vidékeknek katholikus lapja van. XII. Mindezeknek, melyeket az egyházi fegyelem föllendüléseért és a hivő nép érdekében kinyilvánítottunk, az óhajtott eredményre jutása javarészben magán az egyház-