Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-21 / 25. szám

jövő ezredév alkotásai messze ködében vesz el, s így a »fakultás(( kapcsolata az egyetemmel még reményben is semmi. Nem célom e helyütt a tervezett lutheránus s a már meglevő református »fakultás« közt összehasonlításokat tenni, csak az eperjesieknek mondom jóakaratú tanácsként, hogy ha csak olyan kapcsolatokat tudnának szerezni »fakultásuk® számára a budapesti egyetemmel, milyen a kolozsvárié az ottanival: százszor inkább a javaslat álláspontját fogadják el. Ezt az erdélyiek már tapasztalatból mondják, t. i., hogy százszor többet ér egy önállóan szervezett, kellőleg felszerelt s jól fizetett lelkes tanerőkkel ellátott theol. akadémia, mint anyagi zavarok közt élő, silányul díjazott tanerőkkel ellátott, bármily kapcsolatú »fakultása. Es kereszteljük bár százszor »fakultás«-nak önerőnkön s az egyetemen kívül felállított vagy felállítandó theol. intézeteinket, nem egyebek azok, mint — többé vagy kevésbbé, jó vagy silány — theol. akadémiák. De én itt most a valóságos theol. fakultásról akarok szólani, arról és úgy, a mint a nagynevű Eötvös tervezte, s a mint azt a fakultás fogalma megkívánja, mint a tudományok egyetemének kiegészítő részéről. Nem ringatom magam abban a tévhitben, hogy ma már a theologiát mindenki tudománynak tartja, mikor oly jelenségekkel találkozunk, hogy némelyek a vallástanítást a középiskolából is száműzni szeretnék. Nem építek sokat a divatszerűen élénkülni kezdő vallásosságra sem, melynek — úgy rémlik — inkább felekezetieskedés és politikai motívumok, mint mélyen érzett bensőség az alapjai ós rugói. De a közügyek intézésére hivatottakról és a tudomány embereiről már akarom s azt hiszem, kell is feltételezni, hogy ismerősek a nyugateurópai tudományossággal és kultúrával s már megértik, hogy egy Müller Miksa hogyan mondhatta »vallástudományi« felolvasásai bevezetésében, hogy »életem munkásságát foglalom most össze«, mert »nekem a nyelvészet csak eszköz volt a Yéclák ismeretére, a Yéclák ismerete ismét csak eszköz a mythologia ós vallás philosophiai megismerésére,« mert »nem betűk és szavak, hanem az emberiség gondolatvilágának megismerése ós megértése a kutatás feladata s hogyan mellőzhetnők akkor a vallást, mely hajdan egyedüli tartalmát képezte gondolatuknak«. Es bizonyára ismerik a vallás ós vallásos életnek nemcsak kulturhistoriai, hanem mai kulturális s állami feladatait is. Nem szabad róluk feltételeznünk, hogy azt ne méltányolnák, s feladatai teljesítésében segíteni ne akarnák, hiszen tetteik cáfolnának meg. De legyen szabad kérdeznünk, hogy hol volna alkalmasabb pont, hogy az állam az egyházak segélyére jöjjön, mint épen a theologiai tudományos képzésnél? (Nem »papképzóst« mondok, mert ezt egyrészről »nem állami« feladatnak, másrészről »autonomikus jog«-nak mondanák.) Hiszen e kérdés, különösen a kisebb, ele leghazafiasabb egyházaknak rég vajúdó kérdése, égető sebe; a nemzetiségeknek pedig agitatiójuk ereje. Dalázsfalvát, Lúgost e kérdés nem bántja, mert ők tudomány nélkül is, vagy épen annak hiányával, tudnak fanatikus agitatorokat nevelni, de a Dunamellék pesti theologiája még ma is sok élőtökét köt le, illetőleg von el más céloktól, Erdély a végkimerülésig megfeszített anyagi áldozatok árán is koraszülöttet teremtett a kolozsvári theologiában, melynek ólhetéséért most Enyed nyakára vetettek hurkot, s ime most a lutheránusok készülnek a theologiai tudományosság ós papképzés érdekében nagyobb akcióra. Mindenütt önerejükön ! Mennyi felesleges pénzfecsórlés! Mekkora erő elvonás az egyház többi speciális feladatai teljesítésétől. Lelkészeink egy nagy része nyomorog még, kántoraink — ha nem tanítók is — béres módra fizetettek; özvegy-árvai javadalom csak valamicske, nyugdíj semmi, az egyház szeretetmunkái teljesítésére: szegények, aggok gondozásara, is tápolására pénzük nincs; a vallásoktatás teljesítésére — fájdalom — még középiskoláinknál sem tudunk rendes erőket alkalmazni. Mit nem érne vidéki egyházainknál az az évi körülbelül 150,000 forint, a mit ma a prot. egyházak csak papképzésre fordítanak! Szegény theologus diákjaink felsegélésére is csak többecske jutna s rájok is férne! Ha emlékezetem nem csal, úgy tudom, hogy legutoljára Erdélyben a kolozsvári theologia felállítása feletti vitában dr. Kovács Ödön indítványozta volt, hogy a meglevő akadémiák mellé még egyet állítanánk,»kérje fel az egyházkerület a nemsokára összeülő zsinatot, hogy közösen a testvér lutheránusok zsinatával hasson oda, hogy maga az állam állítson fel az egyetemek mellett prot. theol. fakultásU. Indítványát egyhangúlag úgy látszik csak azért fogadták el, hogy benne soha egy lépést, még a kötelezett felkérést se tegyék meg. De a leányzó talán nem halt meg. Az erdélyiek, ha a kolozsvári theologia furcsa kapcsolatáról beszól velük az ember, mindig nagy nyomatékkal hivatkoznak munkás püspökük azon nyilatkozatára, hogy e mostani kapcsolat első lépés arra, hogy belőle nemsokára egy igazi egyetemi prot. fakultás nőjjön ki. Nos már, ha e nyilatkozatnak van valamelyes számba vehető komoly alapja, mikor volna arra jobb alkalom,