Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-07 / 23. szám

mok és alapok által fizetendő adók és illetékek kézi­könyve.* A vonatkozó összes törvények, rendeletek, bírósági, pénzügyi, belügyi és kereskedelmi miniszteri döntvények és elvi jelentőségű határozatok rendszeres gyűjteménye, magyarázva az ezen határozatokba foglalt példákkal, ki­számítási táblázatokkal és betíísoros tárgymutatóval. Tár­gyalja a lelkészeket és tanítókat érdeklő összes állami adókat és hason természetű szolgáltatásokat és bélyeg­illetékeket. Ára 2 frt 50 kr. Megrendelhető a szerzőnél Pozsonyban. ** A Pallas Nagy Lexikona füzetes kiadásából a könyvpiacra került a 156—160. füzet, melynek gazdag tartalma a Látás hatása és Liptő-Szent-Miklós közé eső ismeretek magyarázását öleli föl. E füzetek díszes kiállí­tás tekintetében méltó helyet foglalnak a vállalatban, melynek immár semmi dicséretre sincs szüksége, hogy a kiváló helyet, mit irodalmunkban elfoglal, továbbra is megtartsa. A 156. füzet elején a Kristályos közetek cso­portosításán kívül Lengyelország első történeti térképét és a Légszivattyúk mellékletét kapjuk; cikkei közül kie­meljük a Latin irodalmat (szerkesztőség), mely olvas­mánynak is lendületes és sok élvezetet nvujt. A 157. f. a Levelek és Lika-Krbava vármegye térképét adja mel­lékletül ; fontosabb cikkei a Léghajó (Csemez), Légsúly­méro (Csógler), Lélekzés (Jendrassik), Lélekzö szervek (Klug N.) stb., melyek a modern tudomány legmagasabb színvonalán állanak. A 158. füzet Liptóvármegye térképét s a hazai Tenyészlovak gyönyörű színnyomatát mellékli ; ez az utóbbi Pállya Celesztin kiváló festőnk eredeti műve után készült. E füzet kimagasló cikkei a Lengyel iroda­lom (Béla H.) és Lengyelország története (Mangold Lajos); ez az utóbbi a legbecsesebb történelmi monográfiák egyike, melyeket űjabban Lengyelországról írtak. A 159. füzetben két díszes színnvomatot kapunk; az első a Magyarországi törzsmének, szintén Pállya Celesztin eredeti festményei nyomán készült; a másik, a Lobogók, az egész világ leg­fontosabb államainak hadi lobogóit mutatja be. Cikkei közül nevezetes a Levél (Borbás), mely a növényi rész pontos leírását tárgyalja. A 160. füzet három mellékleté­ből a két első a Lokomolivokat, a harmadik a Lokomobilt ábrázolja teljes egészében és egyes alkatrészeiben; fontos cikksorozat a Lipót (közel két íven), mely az ily nevű uralkodók és hercegek életét ismerteti. Ezen újabb füze­tek is igazolják azon osztatlan elismerést, melylyel a művet megindulása óta a közönség fogadta ; legújabban a kiállításon maga ő Felsége, a magyar király is nagy érdekkel kérdezősködött a lexikon munkatársai és sikere felől dr. Gerő Lajostól, a Pallas vezérigazgatójától. ** Az eperjesi kollégium történetére hirdet elő­fizetést Hörk József kollégiumi igazgató. A mű nagy utánjárással készült és sok érdekes művelődéstörténeti új adatot is fog tartalmazni. Igv be fogom bizonyíthatni, mondja a szerző, hogy Eperjesen még Hollós Mátyás királyunk ideje előtt is volt iskola, s hogy Eperjesen 1573-han virágzó nyomda volt s téves azon adat, mintha csak 1656-ban keletkezett volna ilyen stb. A mi már a munka tervét illeti, megjegyzem, hogy egy : I. Általános részben az iskola történetét adom a következő szaka­szokban: a) Kezdettől 1531-ig, a reformáció diadaláig; b) 1531—1667-ig. a Collegium építéséig; c) 1667—1611-ig, a Collegium elvételéig, a jezsuiták részére; d) 1711 — 1^85-ig, a >száműzetés« idejét, a külvárosi iskolát muta­tom be; e) 1785—-1804-ig, a visszaszerzett Collegiumot; /) 1804 —1851-ig, a ^kerületi* Collegiumot; g) 1851— 1865-ig, az absolut kormány által üldözött Collegiumot; h) 1865 —1884-ig, a szervezkedő Collegiumot; 1) 1884— 1894-ig, az állami segélylyel gyámolított s a kerülettel szerződött Collegiumot ismertetem. — Egy II. Különös részben első sorban: A) az iskolai épület változásait mutatom be, B) a tanszemélyzetről szólok, majd C) a tantervekről, D) a tanszerekről, E) az ösztöndíjakról, F) a tápintézetekről, G) a pénzügyekről, végül II) a Függelékben adni akarom a valóban érdekes okmányokat, a legérde­kesebbeket facsimilében. A mű ára 5 frt, mely összeg nevemre, Eperjesre küldendő. A mű 1896-ban fog meg­jelenni. — A sokat igérő mű pártolására felhívjuk a prot. közönség figyelmét. E G Y HÁ Z. »A szászok igazsága« című múltkori vezércik­künkket, miután időközileg kissé elkésve ugyan az erdélyi szászok »Die Wahrheit der Sachsen« című közleménye (Siebenb. Deutsches Tageblatt, ápril 16. száma) kezeimhez jutott, a következőkkel egészítem ki: A lap egész terjedel­mében közzéteszi Beyschlag tanárnak a »Deutsch-Evang. Blátter* márc. füzetében a szászok támadásait (Siebenb. D. Tageblatt, febr. 7. sz.) commentáló megjegyzéseit, és ugyancsak rövid megjegyzésekkel kisérve lefordította e Lap 14. számában foglalt közleményemet. Hogy megjegyzéseit milyen szellem lengi át, azt a következő példákkal iga­zolom : a ki Magyarország magyar nemzeti jellegéről be­szél, az megtagadja a nemzetiségek egyenjogúságát biz­tosító 1868. évi 44. t.-cikket; tagadásba veszi a szászoknak általam hangsúlyozott különös privilégiumát, s utal a nemzetiségi törvénynek általunk lépten-nyomon való meg­sértésére. a szászoknak a többi egyházkerületekkel szemben köztudomású az aránylag nagyobb állami dotátióját azzal próbálja ellensúlyozni, hogy azt mondja: »próbálja csak dr. Szlávik összeszámítani, hogy az államsegély cím alatt mennyit kap évenként a magyarhoni ev. és ref. egyház!* azzal szemben pedig, hogy — mint mondottam — »szép hazánkat Magyar- s nem Tót- vagy Németországnak hív­ják* éles különbséget tesz »Ungarn* és ^Magyarien* kö­zött stb. Végül Tóth L. ügyvéd és egyháztanácsos *Az egyházi javak sakularizátiója* cimű cikkének Lapunk 7. számában való megjelenésére azt mondja: »hogy milyen szellem lakozik a ref. egyház eme hivatalos organumában (sic!) a mellett különösen Tóth cikke bizonyít. Itt való­sággal az egyházi vagyon elkobzására vonatkozó javaslat található.« Ezt a javaslatot impufálja nekem Beyschlag és ebből következtetni, hogy én »az érdélyi szászok törvé­nyesen biztosított ősrégi egyházi vagyonát elidegenített nemzeti vagyonnak tekintem*. Szolgáljanak ez elkésett adatok megvilágításul mult számunk vezércikkének fejte­getéseihez. Eperjes. 1896. június 2-án dr. Szlávik Mátyás ev. theol. tanár. Huszonötéves lelkészi jubileum. Borzsák Endre, szegzárdi lelkész vasárnap tartotta meg lelkipásztorkodá­sának 25 éves évfordulóját; az ünnep annál bensőbbé vált, mert ezüstmenyegzője is összeesett lelkészi jubileu­mával. Hívei a polgári dalkör közreműködése mellett arany emlékérmet nyújtottak át a jubilánsnak, feleségének pedig egy díszes bokrétát. A szegzárdi úri dalárda is szerenáddal tisztelte meg diszelnökét, ki mint működő tag a dalárda diadalaiban tevékeny részt vett gyönyörű bariton hang­jával. A közkedveltségű lelkipásztort a dalárda élén Boda Vilmos, orsz. képviselő üdvözölte, feleségét pedig Tóth Károly, mérnök. Tisztelői a megyéből is sokan üdvözöl­ték, ki levélben, ki táviratban. Mi is szíves örömmel csat­lakozunk a gratulánsokhoz. <Í6

Next

/
Oldalképek
Tartalom