Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-07 / 23. szám

az a boldog idő, mikor a nagy olvasóközönség elismeri vallásos iratainknak az őket megillető helyét az irodalomban, s a kor elfordul a léha. érzékingerlő olvasmányoktól! * * * A mint látszik tehát : Bodnár úrnak korunk általános erkölcseiről alkotott nézeteiben sok igaza van. De mód fölött túlzott. és kevésbbé helyes megjegyzésekre ragadtatja magát nagyérdemű tudósunk azon álláspontján, a mit hazai tanügyünkkel szemben elfoglal. Nem kis mértékben elfogult és kevésbbé méltányos indulatokat kell észrevennünk az ezt illető megjegyzéseiben. Lehet, hogy egyéni motívumok, saját szomorú tapasztalatai vezették őt következtetései folyamán, de bármint legyen is: kifakadásai nagy mértékben helytelenek. Hát annyira megvetni és gyűlölni valók a közoktatásügy terén munkálkodó tanáraink, hogy Bodnár úr őket > erkölcsileg közönyös és fensőbb eszmei gondolkodásra képtelen (!?) férfiaknak* képes elnevezni?! Hát oly nagy bűne van tanárainknak, a miért realisták (Bodnár úr szerint), hogy még csak érdemesnek sem tartja közéjük ereszkedni? Óh kérem, Bodnár úrnak ez egyszer nincsen igaza! ]\'int nagy idealista, legalább annak mutatja magát, mód felett haragos az egész tanárságra, mint »korlátolt realisták«-ra azért, mivel nem állanak olyaténképen az üdvözítő idealismus szolgálatában, mint a hogyan azt Bodnár úr szeretné. E fölötti elkeseredésében aztán hajlandó tőlük elvitatni mindennemű tudományos haladást, a tanügy terén esetleg kivívott minden legcsekélyebb érdemet is. Ezt csakis a nagyfokú elfogultság szülheti. Eszembe jut a dr. Schack Béla cikke, mely nem is olyan régen az »Orsz, Tanáregyesületi Közlöny«-ben jelent meg. Ez az egy cikk az. melylyel a Bodnár úré méltán versenyezhet, s mely nagy konsternációt idézett elő a tanártestületben. E cikkben azért aránylag több igazsággal lehetett találkozni, mert ez legalább azt vetette szemére tanárainknak, hogy irodalmi munkálkodásra ab.^olute semmi sülvt sem fektetnek: hogy a szakirodalom és tudomány előbbrevitelére célzó törekvéseknél sokkalta többre becsülik a kártyázást, a bort. meg a vadászatot. E cikken jóval felülemelkedik a vádak súlyossága tekintetében a Bodnár úré, s szinte csodálkoznunk kell azon, hogy egyes észrevételeire eddigelé nem hallottunk tiltakozó hangokat az illetékesek részéről. Avagy talán csakugyan rohad valami Dániában ? ! Bodnár úrnak tehát hire-nyoma sem lesz az ezredévi tanügyi kongresszuson. Teljes ellentétbe helyezte magát annak tagjaival, mint szerinte ^érzéketlen tömeg*-gel, a kiktől egyáltalán nem tételez fel semmi jót, semmi életrevalót. A kongresszusnak pedig előreláthatólag nagy sikere lesz. melyből mit sem fog levonni a Bodnár Zsigmond tiltakozása; sőt — ki hinné? — sok szép határozatot fognak hozni azok a tanférfiak, a kik még eddigelé nincsenek áthatva a szellemi haladás törvénye nagy feltalálójának tanaitól. Csak ostorozza Bodnár úr korunk romlott erkölcseit, de ne bántsa annyira jóratörekvő tanárainkat! S míg a szellemi világ nagy kérdéseiről elmélkedik: majd csak rájön arra is, hogy mégsem olyan rossz emberek a tanügy munkásai, a kik között való megjelenését nem engedi túlságos — önérzete. lfj. Zsoldos Benő. TÁRCA. Dicséreteink szerzői. A kik tudják, azok tudják, a kik pedig nem tudják — kivált a fiatalabb gárdabeliek — szívesen veszik, ha megismerkedhetnek énekeink szerzőivel. Van a szerzők között 29 prédikátor, 4 professzor, 1 traciusi curator, 1 orvos, 1 főhadnagy, 1 senator, egy ismeretlen foglalkozású ember. A 29 prédikátor közül : 1. Lenguel József szalacsi prédikátor, irta az 1, 13, 19, 30. 39, 55, 66. 67. 68, 78. 80, 82, 84 85. 86, 87. 88, 89, 90. 91. 94. 95. 147, 158, 192, 196, 220, 227, 231, 23H, 221 énekeket egymaga 30 éneket, Vannak benne nehézkesek, mint a 66, 68. meghatók, mint az 1, 19, 147, 82. A katekbismusi énekek nagy részben ő tőle valók. 2. jKeresztesi József ugyancsak szalacsi prédikátor írta a 2, 12. 14, 18, 31. 32/38. 52, 56, 79. 96, 97. 98-106. 159, 163, 169, 178, 183, 186, 191. 197, 201. 219, 22 ^ 226, 228. 230 énekeket, tehát 32. Müvei szépek, de nehézkesek, mint. a 18, 31, 32, 38. De már a 79, 163, 178 igen könnyű, kedves énekek. 3. Balog Mózes, balogi prédikátor, írta a 4-ik éneket újévre. 4. Szilágyi Mihály, hamvai prédikátor. írta a 10. 11, 24-ik éneket. Erős dogmatikai színezetű művek. 5. Földvári József debreceni prédikátor, írta a 28. 47, 189 énekeket. Övé hát a buzgón énekelt dicséret »E húsvét innep-java«. Övé az »E pünkösd innepében*-i igen szép, igen kedves felállói ének. De ugyancsak ő a szerzője a naiv, gyermeki hittel teljes »Ne búslakodjál, óh le én lelkem* című éneknek, Nagyon mély érzésű költői lelkű ember volt. Örök igazságú szavai ezek: »Az igaz boldogság nem áll ebben, Mert az mind elmúlik: Mennyi földi jó van kezemben, Megelégedés, kegyesség Ez az igazi nyereség.« 6. Nádasicai András, szilicei prédikátor, írta a 44-iket. Nehézkes. 7. Szüts György, görgei prédikátor. írta a 45-iket. a 61-iket módosította. Énekei szépek. 8. Keresztesi Ábrahám, színi prédikátor, írta a 46 és 49-iket. 9. Szilágyi Bálint, prédikátor, írta 50-iket. 10. Láczai József, pataki prédikátor 51. 62. Gyönyörű, buzgóságra keltő, mély kálvinista töredelmességet mutató énekünk ^Kegyes lelkek az Urat dicsérjétek* tehát az övé. E műve után Földvári mellé helyezem. 11. Lukács István, szoboszlói prédikátor az 53, 57, 133 — 134, 135, 136. Kevés költői véna! 12. Nagy István, böszörményi prédikátor 15, 40. 57, 58, 124, 125. 126, 128, 129, 130, 131, 132. Kiemelkedik a házasságkötéskor mondandó éneke a 125. és az örök szépségű »0h könyörgést meghallgató* kezdetű dicsérettel. Nagy Istvánt Láczai és Földvári mellé helvezi a 130-ik ének. 13. Bajnóczi János, szalontai prédikátor a 107-től a 123-ig való katek. énekeket írta Kiemelkedik a 116. »Uram téged tisztelünk«. 14. Kovács József, halasi prédikátor 148, 149, 150, 151, 161. legtöbbet használt hétköznapi énekneik. 15. Diószegi Sámuel, debreceni prédikátor 172, 173. 179. »Kegves Jézus« és »Dicsőült helyeken* című