Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-31 / 22. szám

ban milyen gyenge, erőtlen, tehetetlen s a hangyák szövetkezése, gyenge erejök összhasználata által mily erőt képes kifejteni s egyesült erővel mily nagy, mily remek, mily csuclálatraméltót hoz létre. Mily elenyésző csekélységnek tűnik fel előttünk egy vízcsepp, mégis több vízcseppnek egyesüléséből lesz egy patakocska, még többől a folyó, folyam, még többől a tenger, mely óriás nagyságú, súlyú hajókat emel a hátán. Mily gyenge az esőcsepp, mily erős a terméskő, mégis az a gyenge esőcsepp az erős terméskövön lyukat váj. Mindezen üdvös eredmények az emberi társaságban is szemlélhetők s létrehozhatók az egyes emberek szövetkezése által, mely a különböző szellemi és anyagi erőket szorosan egyesíti, úgy hogy sok legyőzhetetlennek látszó akadályokon vehetünk győzelmet, sok nagyszerű üdvös, csodálatraméltó dolgot vihetünk véghez. A szövetkezeteket méltán nevezhetjük a társadalmi élet kovászának, mely azt üdvösen áthatja s átalakítja. Az emberi társadalomban pedig, melynek tagjai a különböző érdekek miatt magukat egymástól elszigetelik, sőt sokszor egymás között ellenséges indulattal vannak, nagy szükség van ezen összetartó kovászra. Ez igen szépen összehozza a különböző felekezetű, a különböző nyelvű, a különböző érdekű embereket. Mindinkább gyengíti azon erős válaszfalakat, mindinkább áthidalja azon mélységeket, melyek az életben az embert az embertől elválasztják. Erre pedig rendkívül nagy szükség van. Az elválasztó kőfalak és mélységek hozták létre hazánkban a szocialistikus mozgalmakat, ezek szülik és táplálják az osztálygyülölséget. A szövetkezet gyengíti a válaszfalakat, áthidalja a mélységeket, megközelíthetővé teszi s összehozza a különböző rendű, rangú embereket. A szövetkezetben a szegény napszámos, földmíves, iparos, a községbeli hivatalnokok, birtokosok, a szegények és gazdagok mind szépen összejönnek, egymást mindinkább megismerik, a jobb módúak meglátják, hol fáj a szegénynek legjobban, hol van a szegénynek a legnagyobb sebe, hol van a közboldogulás valódi forrása s egyesült erővel igyekeznek a fájó sebre gyógyító balzsamot csepegtetni, a közboldogulás forrását megnyitni. A községbeli birtokos mindinkább meggyőződik, hogy az ember valódi értékét nem a születés, vagyon, társadalmi állás, hanem a közhasznú munkásság teszi, mindinkább belátja, hogy minden ember annyit ér, a mennyit tesz. A szegény, sőt még az utolsó napszámos is belátja, hogy az emberi társadalom egy nagy gépezethez hasonlítható, melyben több nagy és kis kerekek vannak, s hogy a gép jól működhessen, szükség van a legkisebb kerék forgására is, úgy belátja, hogy ő sem elvetett tagja az emberi társadalomnak, neki is meg van hivatása s munkaköre, s hogy a társadalom igazán boldog lehessen, szükség van a legszegényebb s legigénytelenebb ember közhasznú munkásságára is. A közboldogság munkálása a közérdek közelebb hozza egymáshoz az egymástól távol levőket. Ezen nagy, nemes célon kívül hány van még, mely befolyásolja a községbeli lakosok anyagi és erkölcsi helyzetét. A heti, vagy havi befizetések a leggyakoribb érintkezésbe hozzák a tagokat egymáshoz, e mellett takarékosságra szoktat, mely nélkülözhetetlen feltétele a helyzettel való megelégedésnek, a vagyonosodásnak, pontosságra szoktat, mely szintén nélkülözhetetlen feltétele az emberi társadalom közboldogulásának, mert a hanyagság, rendetlenség, pontatlanság nagyon sok bajnak lett már szülőoka. S még mivel ezen heti, vagy havi befizetések rendszerint Vasárnap a délutáni istentisztelet végeztével történnek, elvonja a népet a korcsmázástól, mi a közerkölcsiség és közvagyonosodás emelésére szintén tekintélyes befolyással van. A szövetkezet a község gazdasági és kulturális állapotának is hatalmas emeltyűje. Mi egyes embernek nehéz és kivihetetlen, az a szövetkezet által megvalósítható. Az élet figyelmes szemlélése mindenütt kimutatja, hogy mi a teendő, itt iparcikkek beszerzése, amott gazdasági nyers, vagy feldolgozott termesztménvek, gazdasági gépek beszerzése stb. emelheti a gazdasági állapotot. Hol nagyobb birtok megszerezhető, mely egyesek által nem valósulhat, a szövetkezet által valósítható. Ennek megvétele, parcellákra felosztása, mennyiben emeli a község gazdasági állapotát. A hitel könnyen hozzáférhetősége hány szegény napszámosnak tette már lehetővé, hogy apró törlesztések által magának hajlékot, egy kis földecskét, vagy szőllőcskét szerezhessen, hány eladósodott embert szabadított ki szomorú helyzetéből s így hány vagyontalant, vagy eladósodottat mentett már meg a szocialismus karjaiból? A szoros összetartás, a takarékosság, pontosság, a kis tőkegyűjtés, az olcsó és könnyű hitel lehetősége mindmegannyi áldott eszközök a községbeli lakosok anyagi és erkölcsi helyzetére, a község gazdasági s kulturális helyzetére s mindezek pedig csak a szövetkezet által érhetők el s valósíthatók. De minthogy a természetben bármily szép fát látunk is, csak a gyümölcséről ismerjük azt meg igazán, ennélfogva a fentiek után én is szükségesnek látom, hogy a községünkben már 13 év óta működő szövetkezetnek gyümölcsét felmutassam. Az 1883-dik évben szövetkezés űtján egy halotti társulatot alakítottam minden alaptőke befizetés nélkül, oly kötelezettséggel, hogy minden társulatbeli egyén halála után minden egyleti tag fizet 10 krt, oly Ígérettel, hogy az elhunyt családja 1883., 1884.. 1885-ik években kap 12 frtot, 1886-ik évben 13 frtot, 1887-ik évben 14 frtot, 1888-ik évben 15 frtot, 1889-ik évben 16 frtot, 1890-ik évben 17 frtot, 1891-ik évben 18 frtot, 1892-ik évben 19 frtot, 1893-ik évben 20 frtot s ez összegnél megállapodtunk. 290—300 volt a tagok száma, az elhaltak helyére törvényes örököseik léphetnek. Az 1895-ik év végével a megtakarított fillérekből 1000 frt tőkepénzünk van s közel van az idő, hogy a fizetést a halálesetek után 20 írtról feljebb emelhetjük, 25—30 év múlva olyan tőke lesz, hogy a tagok minden fizetés nélkül is tisztességesen eltakaríttatnak. Míg ezen intézkedést nem tettem, egy-egy temetés a szegényebb családot nagyon megrongálta, sok kénytelen volt egy darab földjét elzálogosítani, egy darab marháját, vagy egy darab földjét eladni, hogy a temetési költséget megszerezhesse. Most ezen szomorű helyzet megszűnt. Az 1886-ik évben alakult községünkben a hitelszövetkezet egész önállóan, a központtól függetlenül. Ezen évben 90 hold földet vettünk 12 ezer forint értékben, kis parcellákban, 3—4 holdankint, a jelentkező tagoknak szétosztottuk. Az 1889-ik évben, mivel a nagy-váradi 1. sz. káptalannak, határunkban levő 450 kat. holdját vettük meg a rajta levő épületekkel, beleolvadtunk az akkor még megyei központba, melynek segélyével sikerült a vétel. E földbirtok 3—6 holdanként osztatott szét a jelentkező szövetkezeti tagok között, hatvanan jelentkeztek s annyian jutottak parcellákhoz s gondot fordítottunk arra, hogy a legszegényebb sorsuak is földhöz juthassanak. Az akkori megyei központ 26 ezer frt kölcsönt adott, ebből ma már csak 4000 frt van fenn. Ezen mívelet végrehajtása teljesen megváltoztatta községünk képét. Ezelőtt rétünk nem volt, szénáért éven-