Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-17 / 20. szám

vagy fösvénységbül és pénzgyűjthetésnek tekinteíibül, vagy heverésre való vágyódásbul így gondolkodván: már elég prédikációkat vagy irtanak, vagy másoktul szerzettenek, azért ha más ekklézsiába mennek megnyugodhatnak, nem kell oly nagy munkával készülniük mint eddig; vagy csupán csak azért, hogy eddig kicsiny ekklézsiában laktanak. hadd lakjanak nagyokban is, változtatják ekklézsiájokat: azoknak cselekedeteket épen nem javalljuk és helyben nem hagyjuk, mert a mely ekklézsiában az Isten szolgája kedves, szolgáíatja épületes, abban való további maradása szükséges és el is élhet s nem jól cselekszi, hogy változik. IV. Kérdés. Leteheti-e, a mikor akarja egyházi szent hivatalát a prédikátor? Erre azt mondjuk egy szóval, épen nem, mindaddig, míg egyházi szent hivatalát hasznosan és épületesen teheti. Hát V. Mikor valamely ekklézsiában pestis vagyon, ott hagyhatja-e ekklézsiáját és elmehet-e? Ha az ő ottmaradása szükséges, vagy alkalmatost mást maga helyében nem hagyhat, mert a sok betegekre nézve igen szükséges a prédikátornak olyan állapotban való léte. VI. Kérdés. Az olyan prédikátoroknak kiknek kötelességeket elől számiálánk, minek előtte e szent hivatalt felvennék, mit. kell magok iránt cselekedniük? Meg kell magokat próbálniok im e következendők iránt: 1., ha érzik-e magokat az előlszámlált és azokhoz hasonló kötelességeknek gyakorlására elégségeseknek. 2. Ha ezen szent hivatalnak felvállalásában csak egyedül az Isten dicsősége előlmozdítását teszik-e fel magoknak célul. 3. Ha azok a természeti ajándékok is, melyek e szent munkára megkívántatnak, megvagynak-e ő bennük, minéműek: memória, judicium, prédikálásra elégséges szavak és az egesség. 4. Minthogy ez a szent hivatal sok alkalmatlanságokkal, háborúság, üldöztetés s szenvedésekkel vagyon egybeköttetve. sőt sokszor az egyházi szolgáknak nemcsak az idegenektől. hanem még a maguk hallgatóiktul is sokat kell szenvedniök és vergődniök és így egészen magukat a szenvedésekre el kell szánniok. Meg kell hat e szent hivatalnak felvételekor mindennek magát vizsgálni, kész-e mindezeket békességes tűréssel elszenvedni ? 5. Ha ő nem e világot és annak gyönyörűségeit szerető-e, mert a ki ilyen, nem alkalmatos a szent hivatalra, mivel annak szeretete őtet szent hivatalátul sokszor elvonja. 6. Nem nagyravágyó és kevély-e? 7. Ha szereti-e igazán Istenét: teljes szivébül és minden erejébül. De ha szintén minden egyházi szent hivatalt felvenni akaróknak ezek iránt meg kellene vizsgálni magukat, mégis mindazáltal, melyet fájdalommal említhetünk, sokan találkoznak, kik ezekben nem teszik kötelességüket, azért is nem lehet csudálni (tisztesség, becsület a jóknak) sokan találkoznak, kik e szent hivatalra méltatlanok és a kiknek valamely ekklézsiában való szolgálatjok nagyobb botránkozásokra, mint épületjökre vagyon a hallgatóknak. De megismerjük azt is, hogy sokan az Isten szolgái közül kötelességeknek megfelelnek és az említett dolgok iránt is magukat megvizsgálják előbb, mintsem e szent hivatalt felvennék. De az már itt Vll-szer kérdés: a midőn az ilyen szent hivatalra alkalmatos személyek, valamely ekklézsiától megkerestetnek, prédikátorságra hivattatnak, csupán csak az ekklézsia ilyen hivatalára elmehetnek-e mindjárt? vagy pedig valakiknek consensusokíól, megegyezésektül kell felfüggeszteni resulitiójukat s elmenetelüket és ha azok elmenetelükben megegyeznek, úgy mehetnek el abba az ekklézsiába ? Megismerjük és meg is valljuk mi azt, hogy valaki rendesen egyházi szolga lehessen, annak kell hivatalának lenni. De a hivatal, melylyel az egyházi szolgák hivattatnak kétféle, egyik az, melylyel valaki valamely ekklézsiának előljáró és érdemesebb tagjaitul hivattatik e szent munkára. I-o. Hívja hát az Isten. Ez az isteni hivatal a szent munkára olyan szükséges, hogyha valakit maga Isten nem hív. ha száz ekklézsiátul hivattatik is és valamelyikre elmégven is, nem tartjuk az ilyet rendes hivatalnak és rendesen hivatott egyházi szolgának. Hogy pedig olyan szükséges legyen ez az isteni hivatal, megtetszik ezekbül: a) mert a kinek munkási az egyházi szolgák, az hívhatja őket a munkára; Isten szőlejében való munkások, Isten nyájának pásztori pedig azok, azért csak Isten hívhatja őket. Megismerte ezt szent Pál, azért is mondja Hebr. V. 4: senki nem veheti magának e tisztességes hivatalt, hanem ha hivatik Istentül mint Áron; más az b) hiszen az egyházi szolgák az Isten beszéde prédikálására küldetnek ki, már pedig a kinek beszédét prédikálják, az is küldheti őket. Istené a beszéd, tehát Isten küldheti, azért mondja már szent Pál is ad Róm. 10, 15. mi módon prédikálnak, hanem ha küldetnek, c) A kinek rendelése az egyházi szolgálat és a ki az egyházi szolgákat e szent munkára megkívántató kegyelmekkel felruházhatja az is hívhatja és küldheti e szent munkára. Isten rendelése pedig és ugyan az Isten ruházhatja fel kegyelmekkel, azért az is hívhatja és küldheti. Hogy ezek így legyenek Isten beszede tanítja; megismerte ezt szent Pál is, mert azt mondja I. Cor. XII: 28 Némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokat, azután prófétákat, harmadszor doktorokat etc. Akkor hív pedig maga Isten e szent munkára valakit, mikor e szent munkára megkívántató kegyelmekkel felruházza és akkor érzi valaki magát e szent munkára Istentül hivattatottnak, mikor érezi magában azokat a kegyelmeket, melyek e szent munkára megkívántatnak, a mely isteni kegyelmekért ő neki szüntelen kell könvörgeni, Isten beszédét olvasni, tanulni, vizsgálni, hogy bővebb tudománya lehessen az egyházi szolgáknak azoknál, a kiket néki tanítani kell. De e mellé az isteni hivatal mellé megkívántatik még II-o. A külső hivatal is: hogy valaki valamely szent ekklézsiának előljáró és érdemesebb tagjaitul megkerestessék és a szent ekklézsiában való szolgálatra minden becsülettel és tisztességgel kérettessék. Ez a külső hivatal is mondom megkívántatik azért, a) mert eleitül fogva így gyakoroltatott, b) mert ha a külső társaságban, hogy annál jobban folyhassanak a dolgok, meg kell tartani a jó rendet, annyival inkább megkívántatik a belső társaságban, mert a jó rend minden dolognak a lelke. Ez a külső hivatal pedig tartozik a jó rendre. De az már itten a kérdés Mikor valaki érzi magát e szent munkára alkalmatosnak, vagy Istentül hivattatottnak és a mellett valamely ekklézsiátul is hivattatik a prédikátorságra, lehet-e az mindjárt prédikátor és el lehet-e annak menni abba az ekklézsiába, melybe hivatik, vagy elmehetését és maga leköteleztetését a presbytériumnak, vagy az ekklézsiák igazgatására választatott T. férfiaknak megegyezésektül és rendelésektül kell felfüggeszteni. A kik az ekklézsiai jó rendet vagy nem tudják, vagy megutálják, ebbül a közmondásbul: vocatio est penes ecclesiam úgy gondolkodnak, hogy a kit akar valamely ekklézsia, azt hívhatja s el is viheti; a ki hivatott pedig minden rendelés, várás nélkül elmehet az ekklézsiai hivatalára. Már az ilyen értelemben levő és az ekklézsiai jó rendet megvető hallgatók kedvükért, szükség minékünk megmutogatnunk mind azt l-o, miben álljon az ekklézsiai jó rend, mind pedig azt 2-o. hogy ha szintén szükséges is az ekklézsiának hivatala, mind az által mind az, hogy valakit valamely ekklézsia rendesen hívhasson, mind a kit