Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-17 / 20. szám

A független Erdély országos renclei mintegy előérzetében a hazájukra nehezülendő siralmas állapotoknak, célszerűnek találták a nagy emlékezetű Bethlen Gábor fejedelem által alapított s a két Rákóczi György által szélesebb alapra fektetett gyula-fehérvári főiskolát a XVII-ik évszázad vége felé I-ső Apafi Mihálynak mint utolsó tényleges erdélyi fejedelemnek sanctiójával Nagy-Enyedre, mint a legrégibb és legnagyobb erdélyi vármegye székhelyére országgyűlésileg áttenni, hol ezen továbbra is halhatatlan emlékű nagy alapítójának nevét viselő kollégium a magyar nemzetet s ezzel egybeforrt református egyházat végveszélylyel fenyegető országos csapások és viszontagságok közepette is jelenkorunkig fennállva, mint a hajdani gyula-fehérvári főiskolának dicséretes jogutóda, nemcsak a most már erdélyrészi, hanem az Összes magyarországi reformátusságnak vallásfelekezeti kegyeletét, sőt szükség esetében hathatós támogatását nemcsak kiércledemelte, hanem joggal igényli is. Bizonyára olybá tarthatjuk mi magyar reformátusok a mostani nagy-enyedi Bethlen-főiskolát, mint az angol reformátusok roppant fővárosuk éktelen zajától távol fekvő vidéki kies Tempéjöket, az oxfordi szerény egyetemet. Bethlen Gábornak, mint Magyarország választott királyának s Erdély leghatalmasabb fejedelmének, ki példa nélküli hazafiassággal bírt a neki országgyűlésileg felajánlott királyi koronának el nem fogadására, dicső emléke megköveteli, hogy az ő felejthetlen nevét viselő s tőle jogszerűen el nem idegeníthető fejedelmi és országos alapítványokkal bőven ellátott nagy-enyedi főiskola, illetőleg az ennek kebelében fennálló theologiai akadémia továbbra is fentartassék s egy más hasonló tanintézet iránti tekintetből az élők sorából ki ne töröltessék. Én részemről úgy nézem ezt az ős iskolát, mint anyát, az újdon alkotású kolozsvári theol. akadémiát pedig mint leányt; de vájjon illő volna-e, hogy ezen leánynak kiházasítása a szülő és nevelő anyának ősi örökéből való kivetkőztetésével történjék, hogy a pompás épületű és felszerelésű leányintézetnek ékes termei a nagy-enyedi anyaiskolának időbarnított szerény tanhelyiségeit a kizárólagos lelkészképesítés egyházkerületi kikötésével merőben kiüresítsék. Ne feledjük, hogy Nagy-Enyednek nemcsak egyházi ós közoktatási, illetőleg vallásfelekezeti, hanem nagy nemzeti hivatása és rendeltetése is van, mert az erdélyi régi vármegyék megapadt, sőt szórványossá vált református magyarságát elnyeléssel fenyegető oláh népáramlatnak torkában feküdvén ezen országrész, sorsához ésjövőjéhez van kötve az egykori Erdélynek igen nagy területe, és szerintem, ha nem léteznék a mai nagy-enyedi főiskola, most kellene azt a honfoglaló magyar nép millennáris fennállásának, a magyar állam évezredességének indokából megalkotni. Hiszen a hajdan önálló Erdélyország, illetőleg az erdélyi ref. egyházkerület egész területe nem azonosítható az anyaország bármely egyik ref. egyházkerületével, melynek csak egy theologiai intézete van; az erdélyi országrész még mindig elég tágas arra, hogy kebelében a kolozsvári új theologiai akadémia mellett az ős nagyenyedi is fentartassék, mit különösen a szabad, de egyszersmind üdvös verseny is indokol és helyesel; de a társadalmi ós politikai tekintetben oly fényes múltú s egykor Erdélyben vezérszerepet vivő Alsó-Fehérmegye s az ennek székhazában a harmincas ós negyvenes években tartott közgyűlési hazafias beszédek s az ottani országos hírű vezérszónokok dicső emlékezete is, kik legnagyobb részt a nagy-enyedi Bethlen-kollégiumból kerültek ki, joggal megkívánja azt, hogy Nagy-Enyed ne tétessék árvává, mi különben is a ref. egyházra se nem kívánatos, se nem hasznos, de nem is szükséges, hanem az ottani theologiai akadémia a kolozsvári mellett továbbra is fentartassék, ezen újabb alakulású tanintézet fenmaradása pedig a nagy-enyedivel párhuzamosan — ha a szükség úgy kivánja, az összes reform, egyházkerületek áldozatkészségével — biztosíttassék. Egyébiránt ha igaz és áll az, hogy a kolozsvári theologiai akadémia felállítása a nagyenyedi kollégium érintetlen fentartása mellett rendeltetett el egyházkerületi jogerejű határozattal s hogy ennek kapcsán a nagy-enyecli ürességben levő tanári helyek betöltése a legközelebb lezajlott egyházkerületi gyűlésnek napirendére már ki is volt tűzve, úgy igénytelen véleményem szerint a legszelídebb kifejezést használva, valóságos anomáliának tekintendő az, hogy ugyanazon gyűlésen a nagy-enyedi theologiai akadémiának megszüntetése, igazabban eltörlése dekretáltassók s dekretáltathassék. Erdélyrészi hitfeleink letéve az egyházi és iskolai ügyekben annyira káros pártfelekezeteskedésről, tartsák szemeik előtt azon régi latin közmondást, mely a történelem tanúsága szerint nemcsak egyes vallásfelekezetre, hanem egész országokra s hatalmas államokra vonatkozólag is már sajnosan bevalósult, hogy: »concordia res parvae crescunt, discorclia maximae dilabuntur«. Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsos. 39*