Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-12 / 2. szám

Felejthetetlen barátom! Váratlan, hirtelen bekövetkezett halálod előtt csak egy rövid héttel olvasád fel a gyülekezetben az adventi igéket: »Akkor lésznek jelek a napban, a holdban és a csillagokban*. Te reád minden ily előjel nélkül, nagy hirtelen jött reád ama nap! Nagy hirtelen, váratlanul szólított téged számadásra a te LJrad, bizonynyal, mert tudta, látta, hogy a te számadásod rendben van. Azon szolgák közül való voltál te, a kiket az Úr vigyázva talál, foglalatoskodva az Úr dolgában : Kiesett kezedből az irótoll, s egy szó, egy jajkiáltás nélkül hanyatlottál szeretteid ölelő karjai közé, s ezek feljajduló sikoltására a te lelked már onnét felülről hallá a választ: »Ne sírjatok, én nem hagylak benneteket árvákul*. December 15-én, advent harmadik vasárnapjának estéjén oly hirtelen szűnt meg dobogni a nemes szív, hogy egy végbucsú kisóhajtására sem volt képes. A forró csókok már hideg ajkakra, a könnyek már hideg tetemre hullottak. Siratja négy árva és az agg édes anya; siratja gyülekezete; siratja minden ismerője. »Multis ille bonis flebilis occidit* és a kik benső barátai voltak, mind egvtőlegyig ezt jajtgatják: Nulli flebilior, cjuam mihi!« A részvétnek, a gyásznak s a vigasztalásnak kifejezést adott Torda Lajos szárazdi és Sántha Károly sárszentlőrinci lelkész. A porladó romoknak legyen könnyű a föld! A sokakat az igazság megismerésére vezérlett lélek tündököljön örök fényben, mint a csillagok! Lágler Sándor. RÉGISÉGEK. Egyházi régiségek. I. Méltóságos Püspök, nekünk nagy jó s kegyelmes Urunk ! Nagy alázatossággal kényteleníttetünk Excellentiádat mint kegyelmes jó Urunkat együgyű s alázatos instántiánk által requirálván búsítanunk. Bölcsen tudva lenni tudjuk Excellentiád előtt, hogy ezen proxime elmúlt martius havának harmadik napján Tisztelendő Páter Generális — Vicarius Lenty István urunk szegény helységünkben visitatiónak okáért megfordulván, együgyű Reformáta Eklézsiánkhoz alkalmaztatott sz. sakramentomi eszközöket, úgymint kelyhét és tányérocskát hogy láthassa, tőlünk kiadni kivánta. Mely ebbéli kérésének Tisztelendő Páter Generális — Vicarius Urunknak engedelmeskedni kívánván, erga reversalis, hogy akkor következő vasárnapra, mihelyést Excellentiádnak bemutatja, azonnal per fideles kezünkhöz visszaküldi. Mely edényeinket mindekkoráig nem kevés szivünk fájdalmával várván, kezünkhöz nem vehettünk. Nem gondolhatjuk micsoda okbul, holott mind Nemzetes Mészöl uraiméktól adatott nálunk levő tanúbizonyság-levelekből, mint kiknek atyáiknak kegyes forgolódásukból s költségekbül török háborúban csak mint egy üveg pohár oly corpusban lévén, annakutánna Rév-Komárom városában Kurucz-világ előtt tíz-tizenhét esztendőkkel ötvös által, több matériát hozzátétetvén, 60 ftokért renováltatták; mind pedig mostan is helységünkben lakos nyolc megélemedett öreg tagjai eklézsiánknak jó lelkek esméretek szerint vallják s bizonyosan tudják, sőt hittel is megbizonyítják, hogy törökvilágban is azon régi üveg-pohár forma kisded corpusbul álló pohárbul élvén, hanem annakutánna Mészöl uraimék kurucz-világ előtt circiter tiz-tizenkét esztendőkkel, mint tehetséges tagjai Ecclésiánknak, azok renováltatták, mely edény s pohár mind az időtől fogva azon formában birtokunkban állott. Melyre való nézve Nagyságodat s Excellentiádat mint kegyelmes jó Urunkat kényteleníttetünk együgyű követünk s alázatos instántiánk által megkeresnünk, méltóztassék Excellentiád azon tulajdon magunk drága kölcségünkkel szerzett jószágunkat resignáltatni. Melybéli kegyes gratiáját Nagyságodnak s Excellentiádnak hosszas életeért való buzgó könyörgésünkkel meghálálni el nem mulatunk. A mint is maradunk Fátkán Die 1-a Április 1749 Nagyságodnak s Excellentiádnak, mint nekünk nagy jó kegyelmes Urunknak méltatlan feje hajtott alázatos szegény szolgái, pátkai helvetica Confessión levő lakosok közönségesen. II. Anno 1749 die 2-a Április. »Az üdvösség poharát vészem, és az Úr nevét segítségül hívom: fogadásimot megadom az Úrnak az eő egész népe előtt. Solt. 115. Én is a belől megírt poharat, vagyis a mint már szoktuk nevezni, kelyhet, mint üdvösségnek poharát kezemhez vévén, és erre az úr nevét segítségül hiván, sőt nemcsak a köznép, hanem mind Bécsben, mind Pozsonyban és még más helyekben is tartózkodó nagy Méltóságok és főfő Rendek előtt megmutogatván, mindenütt ugyancsak üdvösség poharának, avagy oly edénynek és kehelynek ismertetett lenni, melyben a bűnök bocsánatjára, következendőképen az idvességre a bor színe alatt a Krisztus Jézusnak valóságos szent vére áldoztatott. Isten eö Szent Fölsége titkos gondviseléséből azon sz. pohár ismét hazajővén, azt előbbeni szentségére hozni és ugyan a végre meg is tartani, és újonnan megtisztogattaiván s megaranyoztatván, ugyanazon pátkai Catholieus keresztyén Pápisták templomába adni igyekezünk, s bizonyosan oda is adgyuk. Dat. Veszprém, die es Anno quibus Supra. Biró Márton veszprémi Püspök m. pr. (Sajátkezű hátirata a püspöknek). III. Alább megh írt praesentibus adom tudtára a kiknek illik, hogy pátkai helvétiai Confession levő lakosoktul bizonyos régi ezüst kelyhet tálocskájával együtt kezembe vévén, és azt Méltóságos é^ Nagyságos Padányi Bíró Márton weszprémi püspök eő Excellentiája parancsolatjából, hogy titulált Méltóságos úr is megtekinthetné Veszprémbe magammal elviszem; oly conditióval mindazáltal, hogy előbb titulált M. Püspök úr azt megtekintvén, a jövő vasárnapra (ha az ugyancsak ö kegyelmekének Ítéltetik lenni) minden fogyatkozás nélkül az ő kegyelmek kezébe vissza nem küldené, tehát adván teljes hatalmat ő kegyelmeknek