Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-10 / 19. szám

és sziklákat s emberi szíveket e honban gazdagon megajándékoztál. Legyen Neked hála a dicsőségért, melyet hazánk történelmére tíz századon át lesugároztattál. Legyen Neked hála fenyítő csapásaidért, mikkel bennünket megjavítottál, a tisztító tüzért, melyen bennünket keresztül vittél, a megpróbáltatásokért, melyekkel nemzetünk lelkét megacéloztad. Áldd meg a mi nemzetünket a ránk következő űj ezredévben. Szállítsd alá a mi ivadékainkra a Te szent lelkedet, hogy minden nemzet nyelvén hirdessék a honszeretet, az emberiség, a béke, a felvilágosodás, a szabadság hitvallását; miként hirdették az első apostolok. Küldd le hozzánk a Te törvényeidet, miként leküldted a Sión hegyéről a Te prófétád által. Ki e nemzetnek adtál erőt, észt és kedvet a munkához, sokszorozd meg ez adományodat minálunk s tedd munkánk sikere által nagygyá mi hazánkat. Add a királynak — miként ős fejedelmünknek egykor — a diadalra és oltalomra felszentelt kardot, mely ellenséget elűz, hűséget megjutalmaz. íme erős fogadást teszünk e napon, az új ezredév első napján, Te előtted, hogy szeretni fogjuk e hazát, szenvedélvlyel és szenvedéssel, erőnk hatalmával, szívünknek lángjával; éltünk és javaink feláldozásával, s hazánk iránti kötelességeinket, miket őseinktől hagyományul vettünk, utódainkra örökségül hagyjuk. A Te áldásod áldja meg, a Te segedelmed erősítse meg a mi küldetésünk nehéz nagy munkáját, melynek minden alkotása a Te szent nevednek legyen megdicsőítése — az örökkévalóságtól az örökkévalóságig! Amen. Jókai Mór. KÖNYVISMERTETÉS. A dunántúli ev. ref. egyházkerület pápai főiskolájának története. 1631—1895. Irta Kis Ernő, főgimn. igazgató-tanár. Négy képpel. Pápa, 1896. 1—350 lap. Ára 1 frt. Az ezredéves ünnep nagybecsű és maradandó emlékei között kiváló helyet foglalnak el az egyes tanintézetek ez alkalomból létrejött monográfiái- Három régi főiskolánk, a debreceni, pataki és pápai, egyaránt kötelességének tartotta, hogy negyedfélszázados történetének képét megfelelő alakban megírassa és felmutassa. A debreceni főiskola története még nem teljes. A gimnáziumnak mintaszerűen, egy egész hivatott írói gárda által megalkotott története foglalkozik ugyan, a dolog természete szerint, az egész kollégium történetével is, de magának az akadémiai szaknak története, szintén hivatott kézből, még ezután fog megjelenni. A sárospataki főiskola története rövid, de mesteri vonásokkal rajzolt teljes képben áll előttünk. Ez anyaiskolánk történetének egyes részletei különben már előzőleg, egyes kiváló alkalmak kapcsolatában megjelentek, s Szinyei Gerzson által most megírott »rövid történet«, valamint az ehhez járuló »vázlatok és képek« azt az óhajtást költik fel bennünk, vajha idő és mód nyújtatnék a jeles szerzőnek arra, hogy e főiskola monumentális történetét is megalkothassa. Ha ő meg nem írja, nem tudom ki és mikor fogja megírni! Harmadik régi főiskolánk a pápai. Eredete szintén a reformáció kezdetére nyúlik vissza. Elismerés illeti a dunántúli egyházkerületet, hogy áldozatkészségével módot adott Kis Ernő főgimn. igazgató-tanárnak arra, hogy pápai főiskolánk történetét7

a részleges vonásokra is kiterjeszkedő teljes képben állítsa elénk. De elismerés illeti magát a derék szerzőt is, ki nagy feladatának becsülettel megfelelt. Az elmúlt századok viharaiban sokat szenvedett a debreceni főiskola, még többet szenvedett a sárospataki; de legtöbb vihar mégis a pápai főiskola »szabadon tenyésző & fáját* csapdosta és rongálta, mert ez ellen nemcsak a r. kath. reakció intézett erőszakos támadásokat, hanem belső bajok is hátráltatták fejlődését; nem egyszer, hanem háromszor tettek kísérletet más helyre való átplántálására. Hála a gondviselésnek, hogy mindezek dacára az ősi fa ma már végkép meggyökerezve helyén a legszebben virul. Álljon, növekedjék, viruljon századokról századokra! Szerző történetírói érzékkel választotta ki a főiskola életéből azon nevezetes forduló pontokat, melyek történetének egyes korszakait határolják. Ehhez képest, munkája 1-ső fejezetében kijelöli a negyedfélszázados történet egyes korszakait. Az első korszak az alapítástól (1531) 1660-ig tart; a nyugodt, békés fejlődés korszaka. A második korszak, melyet a szenvedések korszakának nevezhetünk, igen találóan három kisebb szakaszra van felosztva, ú. m. »a gyanúsítások kora« (1660—1718.) »az üldözések kora* (1718—1752.) és »a száműzetés kora« (1752—1783.), a mikor az iskola, mely a pápai egyház és város tulajdona, az ellenséges hatalom által kiűzetik s a szomszédos Adás-Tevelen talál menedéket. A harmadik korszak »ex cineribus reviviscit* találó jelzést nyer. 1783-ban visszatér Pápára a száműzött iskola s új életet kezd a romok felett. E korszakban, mely máig terjedvén, több, mint 100 évet foglal magában, szintén több alrészt különböztet meg szerző. így először is tárgyalja az iskola történetét azon időpontig, mikor az a pápai egyház kezéből a dunántúli egyházkerület tulajdonába megy át, s ekként kerületi főiskolává lesz (1797) s hét év múlva az egyetemes konvent a debreceni és pataki főiskolákkal egyenrangúnak ismeri el. (1804.) Majd a jelen század történetét két főszakaszban adja, az * A pápai főiskola pecsétjén egy terebélyes fa van. »Szabadon tenyészik® felirattal R. K.