Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-19 / 16. szám

olyan kegyes emberrel kellene megegyeznem, a ki a ház haszonbéréről számolna, ha én Pannonián kívül leszek ; a mely dolgot, mint már egynehányszor, úgy most is ti reátok bízom és kérlek titeket tekintetes férfiak, hogy szerencsétlenségem idején vegyétek magatokra az én ügyemet«. Majd e levél végsorainak tartalmaként azt mondja, mikép e sorokban Dragoni kéri a soproni tanácsot, hogy »állítsák fel újra az ő egyszerű iskoláját, majd meg fogják látni még a legfelsőbb helyen is, hogy mily jótékony hatása van az iskoláknak s igéri, hogy ő azt virágzóvá és híressé teszi«. Én pedig ekként fordítom, mert csak ekként fordíthatom szószerinti hűséggel, e levelet : »Nőmnek, nemes és nemzetes Deven Katalin asszonyságnak tekintetes uraságotoknál bírt házunknak minden gondját és a Beythe István úrral való ügy bevégezését (lebonyolítását) mint kezdettől fogva odabíztam, úgy most is. Minek okáért, ha — ő — bármiként tekintetes uraságotokkal, vagy más tisztességes * emberrel úgy a házról, mint (a zálogos) értékek visszaváltásáról megegyezend: akár Pannoniában, akár az országon kívül leendek, mindenkor érvényesnek és jogerősnek tekintessék. Mit tekintetes uraságotoknak ismételten gondjaiba ajánlok, és kérem, hogy midőn valami jó ügyben tekintetes uraságotoknak az én munkásságomra szükségük leend: helyezzék vállamra, én azt bizonyára, minden erőm fölhasználásával, tehetségem szerint, kész és örvendő lélekkel végezni fogom. Az igen jó és igen nagy Isten tartsa meg rokonszenves uraságotokat az ő közönséges szentegyházának kebelében életűknek minden napjaiban. Kelt Szombathelyt, július 1-ső napján, az Urnák 1584-dik esztendejében*. Most már szives olvasóm! hasonlítsd össze a két fordítást az eredeti szöveggel és ítéld meg, van-e ebben csak egy szó is arról, hogy e házat Deven Katalin aszszony menyasszonyi hozományképen kapta ? Nemcsak a levélben nincsen erről említés, de a valóságban sem így volt, mert ezen házat néhány évvel előbb Dragonus maga és neje neve alatt s így közös birtokul vette, mint ezt 1587. júl. 4-iki nyugtájának szövegéből tudjuk, hol így ír : idomúin meam lapideam in civitate Soproniensi exsistentem. ante aliquot annos meo et consortis meae nobilis Katharinae Deven nomine emi*. A vételről tesz bizonyságot Dragonus, már előbb is 1587. febr. 16-ról kelt levelében, mondván: »domum conjugis meae inter dominationes vestras emptam.* A vételről tesz maga bizonyságot Deven Katalin is 1586. febr. 24-ről kelt levelében, midőn háladatosan megköszöni, hogy a tanács fennebbi években az ő kérelmére, férjének készségesen megengedte, hogy Sopron sz. kir. városban házat vehessen és ebben az ő saját pénzén vett házban őt szárnyai alatt s védelmében megtartotta stb. Levele így szól: »Gratias ingentes ago, referamque dominationibus vestris amplissimis quoad vixero, pro eo, quod annis supra elapsis ad preces, instantiasque meas domino marito meo emtionem domus in hac regia liberaque Soproniensi civitate haut gravatim concesserint. In qua me domo mea meis propriis pecuniis emta, sub alis tutelaque vestra . . . summo honore obtinuit et conservavit etc.« Tehát a féleség is ép azt vallja, mit a férj állít, hogy a ház pénzen vétetett, s nem öröklött birtok volt. Igaz, hogy a ház Deven Katalin pénzén * Pius nemcsak kegyes, istenfélő, de becsületes, jó, derék, tisztességes jelentéssel is bír, s ezzel adtam vissza én azon föltevésben, hogy Sopron nemcsak a vallásos érzelmeket, de a külső tisztességet is kereste azokban, kiket polgárai közé befogadott. vétetett; de ez a dolgon mitsem változtat. Mert ha a pénz Deven Katalinnak örökrésze volt is: mégsem szabad a házat — mint korrajzíró teszi —' menyasszonyi hozománynak mondani, mert ez azt jelentené, hogy a házat Deven Katalin vagy apja, vagy tán. első férje után örökölte; mi a fennebb fölsorolt történeti adatokkal merőben ellenkezik. E házat férj úgy, mint feleség egyformán majd »domus mea«, majd »domus nostra*-nak írja. Kérdem továbbá: van-e csak egy betű is e levélben arról, hogy Dragonus e házat Beythe István úrtól egyezkedés útján visszaváltotta? Van-e csak egy jota is arról, hogy Dragonusnak kellene akármi módon Ö velők — t. i. a tanácscsal — vagy bárki más olyan kegyes emberrel megegyeznie, a ki a ház haszonbéréről számolna, ha ö Pannonián kívül lesz ? Mi igazolja az egynehányszor megejtett kérést ? Micsoda szavakból igazolja korrajzíró eme fordítási tételt: »kérlek is titeket tekintetes férfiak, hogy szerencsétlenségem idején vegyétek magatokra az én ügyemet ?« És végre kérdezem, ki, hol és a levélnek melyik mondataiban fogja feltalálhatni korrajzírönak a mily merész, ép oly alaptalan tanítását, hogy Dragonus arra kéri a tanácsot: »állítsák fel újra az ő egyszerű iskoláját, majd meg fogják látni még a legfelsőbb helyen is, hogy mily jótékony hatása van az iskoláknak s igéri, hogy ő azt virágzóvá és híressé teszi«. Valóban bámulatra méltó, hogy korrajzíró ekként consomniál és álomképei előmutatásával másokat sedukálni, áltatni akar! Valóban bámulatra méltó, hogy álomképeiből oly tételeket alkot s oly következtetéseket von le, melyeknek a valóságban semmi alapjok nincsen s mik egyedül az ő ábrándjaiban élnek! Azt tanítja ugyanis, hogy az általa Dragonus szájába adott fennebb idézett szavakból »önkényt következik, hogy Dragoninak prédikátor korában iskolája is volt Sopronban, még pedig ha magyar prédikátor volt, úgy iskolájában is magyarul kellett tanítania*. S itt meg jegyzi: »egy magyar iskoláról ír ugyan Müllner Mátyás »A soproni ev. főtanoda történetében*, de Dragonit nem említi úgy is mint tanítót, holott levelének azon passusa, melyben iskoláját újra fölállíttatni kéri: egészen kétségtelenné teszi soproni magyar iskolájának létezését*. Bone Deus! mit kell még hallanunk! Hol van Dragoni levelében azon passus, melyben iskolájának újra felállítását kéri?! S ha ez nincsen meg, mikép lehet azt mondani, hogy e nem létező passus egészen kétségtelenné teszi Dragonus soproni magyar iskolájának létezését? De ez még nem minden. Korrajzíró még vádat emel Müllner Mátyás ellen. Miért ? Mert ez korrajzíró phantasmáit meg nem erősítette. Tudjuk meg, hogy ez a Müllner Mátyás igen tudós férfiú, a classikai nyelvek kitűnő ismerője s optimeque gnarus lingvae latinae. Vájjon csoda-e, ha ez a tudós férfiú, Dragonusnak fennebb teljes terjedelemben bemutatott levelében nem találhatta föl azt a passust, melyben Dragonus a soproni tanácstól iskolájának újra fölállítását kéri; mert abban korrajzírón kívül, soha senki föl nem talált s föl nem is találhatott ? ! Korrajzírónak ilyen szabadossága, merészsége és bátorkodása (hogy más szót ne használjunk) túl megy minden határon; és mert, ez a történeti igazsággal szemben vétséggé, sőt merényletté válik, kemény ítéletet provokál maga ellen. Azért, bona venia sit dictum, sajnálattal bár, de a hirdetett hamis tudomány megjelölésére, teljes, nyugodt és higgadt igazságossággal kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez a produkált eljárás nem historicum, hanem liistricum quid; és az író alaptalan elhamarkodott és merész következtetései nem historialis, hanem histrionalis deductiók.