Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-12 / 15. szám

Ságnak oltalmazójának neveztetett. Ha pedig megtörténnék csakugyan, hogy egyházi hivatalában lett híven való eljárásáért valakitől valamely gonoszszal illettetnék, találjon vigasztalást magának; semmit hivatalában alább ne hagyjon, legyen állhatatos, cselekedjék úgy, mint a jó orvos doktorok, kik mikor holmi furiosus és eszelős betegek körül forganak, azoktól elég injuriákat szenvednek, de azért az orvosiastul meg nem szűnnek. Lelki orvosok az Isten szolgái, úgy tegyenek hát azok is. 14-szer. Minthogy az Isten szolgájának mindenkor szent dolgoknak kell íorgani kezeken, azért azokkal szentül bánjon és a szent dolgokat, nevezetesebben a szent sakramentumokat a méltatlanoknak ne adja, mert Idvezítőnk mondja : ne adjátok a mi szent az ebeknek és a disznók eleibe ne hányjátok. 15-ször. Ha olyan népes ekklézsiában történnék lakása az Isten szolgájának, melyben nem egy, hanem több prédikátorok vágynák collegáival és minden prédikátor társaival, sőt a mennyire lehet mindenekkel éljen békességben, hogy haragtartásával, veszekedésével a hallgató községet meg ne botránykoztassa. Mert akarmi sem esik nehezebben a hallgatóknak és akármin sem botránkoznak meg jobban, mint mikor ilyen prédikátor társaival és másokkal is háborgó, •veszekedő és haragot tartó prédikátorokat látnak. 16-szor. A mely talentumot Isten a maga szolgájának adott a kereskedésre, azt el ne ássa, hanem azzal híven és serényen kereskedjék, a csalárdságot távoztassa el, mert az Úr az olyan szolgát, ki csalárdul cselekszi az Úr dolgát, így átkozta meg Jer. XLVIII. 10.: átkozott, ki az Úr dolgát csalárdul cselekszi. 17-szer. Minthogy az Isten szolgái nem világi urak, hanem Isten követi, titkainak sáfári, azért nem tehet nékik magokat a világi urakhoz alkalmaztatni, nem lehet világi urak módjára az Isten örökségén uralkodni ut est I. Petr. V. 4., mert az Úr Jézus az ő lelki szőlőjét az ekklézsiát nem azért bízta reájuk, hogy azon uralkodjanak, hanem, hogy azt míveljék és oltalmazzák, mint jó vincellérek. Tudjuk azt, hogy az Isten lelki szőleje, az ekklézsia igen úgy vagyon alkalmaztatva, mint a természeti szőlő, melyben némely szőlőtők egészségesek, némelyek pedig betegesek. így az Isten lelki szőlejében is az ekklézsiában, vannak mind egészséges, mind beteges lelki szőlőtők. Az Isten szolgája pedig, mint lelki vincellér tartozik mindenekhez, de kiváltképen a betegekhez kötelességét tenni. Itt vagyon már a helye, hogy emlékezzünk azokrul a kérdésekről, melyekrül Ígéretet tettem oda feljebb, hogy meg fogok rövidesten magyarázni. Legelső helyre teszem tehát az Isten szolgáinak betegek körül való magok viseléseket és munkáikat, és azt teszem I-mo kérdésben: az Isten szolgájának mint kelljen a betegek körül magát viselni, mit kelljen azokkal cselekedni. Irtanak errül hosszasan különös tractatusokat a tudósok, kivált a franciák, de én csak némely szükségesebbeket fogok említeni kötelességek tételek iránt a betegek körül az Isten szolgáinak: l-o Azoknak kötelességek az, ne vigyázzanak azoknak az embereknek szokásaikra, kik akkor szokták az Isten szolgáit a betegekhez hívni, mikor már a beteg halálnak vált, sem azokra, a kik szegények levén nem merik hivatni, hanem hívatlan is elmenjen mihelyt meghallja, hogy ez, vagy amaz hallgatója nagy beteg, és ne csak egyszer látogassa meg, hanem többször is. Minek előtte pedig szükséges vigasztalásokkal értetné, előre oktassa, tanítsa és az ő hozzá nyújtandó vigasztalásoknak nagy haszonnal való bevételére szepen készítse el. 2-o Minthogy a betegeknek temparamentumok, természetek, életek, nagyon különböző, azért mignem a betegek körül cselekedendő dolgaihoz fogna az Isten szolgája. menjen végére természetüknek, életüknek és cselekedetüknek, és a kiket illik rettentsen, a kiket pedig illik szelíden és édesdeden vigasztaljon. Valahány beteghez pedig tnégyen az Isten szolgája, mindenek iránt ezeket szükségképen cselekedje : a) a hitben erősítse, b) a megtérésre intse; c) felebarátjára való megbékeltetésre, ha haragosa lenne serkentse; d) a hamisan és törvénytelenül elvett jószágnak visszaadására kérje; e) a földi szorgalmatosságoknak és ezekhez hasonlóknak eltávoztatásokra elméjét és gondolatit elkészítse. 3-o Ha látja, hogy a betegnek nyavalyája súlyos, úgy hogy a szólást is nehezen teszi, igen sok beszéddel ne éljen, hogy azzal is nyavalyáját ne öregbítse, hanem rövid de fontos beszédekkel. Ha pedig tapasztalja, hogy valamelyik betegnek elméje megháborodott, gondolati megzavarodtanak. azért is a mit mond néki, be nem veheti, azon meg ne haragudjon s boszankodjon, hanem szenvedje el efféle erőtelenségeit a szegény betegnek. 4-o Ne hízelkedjék a betegnek ezzel, vagy amazzal bíztatván őtet, hogy valami módon az ő bűneiben el ne veszszen, mely ha úgy lenne, annak vérét Isten az ő markábul kívánná meg. Szánakozhatik ugyan nyavalyáján a betegnek, mert ezzel is enyhíti a beteget. De mivel egyikünk sem tudhatja, melyik beteg él vagy hal meg, azért mindenkor a boldog meghaláshoz kell a beteget készíteni, hogv véletlen ne történjék halála, mely veszedelmes lenne nékie. 5-o Keressen alkalmatosságot az Isten szolgája, hogy csak kevés ideig is magával lehessen a beteggel, e végre tehát a kik akkor ott lehetnének küldje ki, és magán lévén a beteggel, tegye iránta kötelességét. Beboctátván pedig azokat, a kiket kiküldött vala: mindazokat, mind azok által több beteget látogatókat és a beteg körül forgolódókat intse meg. hogy a szegény beteget haszontalan beszédekkel ne terheljék, a mikor látják, hogy már halálnak vált, gyógyulattal ne biztassák. Közli: Thury Etele. IRODALOM. ** Teendőink a népoktatás terén cím alatt érdekes és aktuális tárgyú tanügyi tanulmányt írt Halász Ferenc kir. tanácsos, tanfelügyelő. A munka dr. Wlassics Gyula vallás és közoktatási m. kir. miniszternek van ajánlva, a kinek intenciót igyekszik szerző művében körvonalozni. Tartalmazza pedig a tanulmány népoktatás legaktuálisabb kérdéseit, ú. m : A népoktatási törvény revíziója; a népiskolai tanfelügyelet; az osztatlan népiskola; a gazdasági ismétlő iskola; a kisdedóv as; a tanítóhiánY; az állami népiskolák elhelyezése; a székes főváros népoktatásügye. Szerző mindezen kérdéseket kellő világításba igyekezett helyezni és folyton szemelőtt tartva a népneveléshez fűződő nagy nemzeti és kulturális érdekeket, minden egyes kérdés megoldásához hosszú tapasztalatokon nyugvó tervezetet nyújt. A könyv iránya, szelleme első sorban az állami tanügy érdekeit tartja szem előtt, de azért a hazafias egyházak iskolajoga és tanügyi autonomiája iránt elég kíméletet tanúsít. Csak a nemzetiségi érdekeket istápoló fele-