Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-12 / 15. szám

elvek következők: Nem fogadható el a Vécsey által hat­hatósan ajánlott közös pénztárba való fizetés, nem, mert a nagy ekklézsiák jogaikról le nem mondanak s az alapít­ványok természete is megkötné kezeinket. Adó alapon tör­ténjék mindenféle egyházi teherviselés; de a nagyobb birtokosok csak bizonyos fokig róhatók meg, mert az egyház egyenlőtlen kötelességek teljesítése mellett is egyenlő jogokat ad. A mely egyházban a törvényesen megállapított minimum tényleg nincsen meg: az állam menjen segít­ségére az 1848: XX t.-c. szellemének megfelelően. A jöve­delem összeírásánál mindenütt a kat. tiszta jövedelem egyszerese vétessék, mint a kath. kongrua bizottság java­solja a kath. plébániák jövedelmének összeírásánál. A kápláni fizetés emeltessék föl. És a napirendről levenni e rendkívül fontos thémát többé nem engedjük mindaddig, míg meg nem valósul. Bizottság választatott a végből, hogy a pályakérdé­seket kitűzze és nemes versenyre hívja fel a lelkészeket. Kimondatott továbbá az is. hogyha lelkésztársunk koporsója mellé szólít el bennünket a gyászalkalom, ott minden jelen­levő lelkész papi ruhában palástosan jelenjék meg, hogy papi jellegünknek külsőleg is kifejezést adjunk. Majd az új egyházpolitikai törvények életbeléptetése óta hallgattuk meg az új rend hatását egyházunkra és val­lásunkra nézve. Bizony e hatás nem a legkedvezőbb! Mi szivesebben forgolódnánk az Úr oltára körül, ha a régi állapotok vannak ma is. Azzal a fölemelő tudattal bucsúztunk el egymástól, hogy jó munkát végeztünk, s hogy nemes munkálkodá­sunkat bizonyára meg fogja áldani Isten megszentelő ke­gyelmével. Szuhay Benedek. KÜLFÖLD. Németországi egyházi szemle. A jelenkori német protestantismus a theologiai ellen­tétek hazája. Növelik ez ellentéteket az eltérő egyházpoli­tikai felfogások, a melyek a német prot. egyházi intéző köröknél lépten-nyomon észlelhetők. A Lipsius által az Evang. szövetség egyik közgyűlésén annyira hangsúlyo­zott »közös evangeliumi hitalap* mellőzésével a theol. ellentétek kiszélesítésén fáradoznak mind a szélsőbb libe­rális. mind az orthodox körök egyaránt. A theologia evan­geliumi jellege, a hitélet bensősége és közvetlensége s a tudományos kutatás valódi szabadsága fogja vallani ennek kárát. Im egy idő óta, főleg a Harnack-viták s a Lapunk­ban is részletesen ismertetett Grafe-Meinhold-féle bonni szúnnapi cursusok óta valóságos hajsza indult meg bizo­nyos orthodox körök részéről a porosz tartományegyház­ban, mely mozgalomnak célja: megszorítani a porosz kultuszminiszter kinevezési jogát a theol. tanszékek betöl­tésénél valamely egyházi hatóság, névszerint az egyetemes zsinati elnökség javára. Pedig úgy a kultuszminisztérium, s az ev. föegyházi tanács, mint maga az egyetemes zsinat valamennyi tanári tagja, így p. o. a positiv irányú Cremer és Nathusius a leghatározottabban ellene nyilatkozott a theol. akadémiai tudományosság ily egyházi gyámság alá való helyezésének. »A westfáleni hitvallás barátai* mégis sürgették legközelebb, hogy a bonni egyetemi theologián Grafe és Meinhold hypothesiseinek ellensúlyozásául egy ú. n. ó-szövetségi »Strafprofessur« szerveztessék s e tan­szék az ismert nevű Volk dorpati tanárral töltessék be. Hová fogna ez vezetni Németországban, kérdi méltán Beyschlag, ha a kultuszminiszter jogainak csorbításával bizonyos theol. vagy papi körök akarnák befolyásolni egyoldalú theol vagy egyházpolitikai pártszempontok által vezéreltetve a theol. akad. tanszékek betöltését ? Ez volna hihetőleg az a szomorú perspectiva, a melylyel Schleier­macher 69 évvel ezelőtt korát így jellemezte, hogy abban »a tudomány a hitetlenséggel s a keresztyénség a barbár­sággal egyesül®. Elvégre is a theol. tanszékek betöltésénél a kultuszminisztert nem a theol. vagy egyházpolitikai párt­állás, hanem az evangeliumi hithűség s a tudományos arravalóság szempontjai vezérelhetik. De hát Poroszországban régóta hódít a pápás vati­canismus, s bizonyos prot. köröket is kisértgetnek annak veszélyei. így legközelebb is valósággal térdet hajtott a porosz kormány az ultramontanismus előtt a redemptoris­ták rendjének megtelepítése, ilietve visszabonosítása tár­gyában. Úgy találja a kormány, hogy a redemptoristák úgyan nem afliliáltja a jezsuiták rendjének, de azért mégis hajlandó a trieri és bochumi tömeges kérvényekre a redemptoristákat visszahonosítani s a redemptoristák misz­szióit a tömeges protestáns vidékeken engedélyezni. Hát ők be is fognak vonulni »bárány ártatlansággal* a prot. Németországba századunk liberalismusának örök dicsősé­gére s a theol. pártharcok és ellentétek által különben is szétszakgatott német protestantismus nagy örömére és gyönyörűségére. Rég megjósolta már azt Nippold, a jénai egyháztörténetíró, a midőn tükröt állítva a német protestan­tismus elé s a Bismarck-féle Canossába indulópolitika által befolyásolt porosz kormány elé azt mondotta: hogy mely utak vezetnek Rómába ? Hisz' ma már a Poroszországban domináló centrumpárt nyíltan hirdeti, hogy az ókatb. tör­vény fennállása sérelem a német pápásokra, a mire hihe­tőleg a Lapunkban is megörökített derék Reinkens püspök halála lehetett a legkedvezőbb alkalom. Szomorú dolog az, ha Poroszország miniszteri tanácsa az »affiliált«-nak jogi fogalma mögé bujt, hogy a redemptoristák s a jezsuiták teljes szellemi rokonságát eltussolja s a redemptorista bigotteria s erkölcsellenes morál káros befolyását a kath. nép körében ily úton szentesíti. Nem tudjuk, mennyire van tájékozva a porosz minisztérium a redemptoristák vallási praxisa s morális tanai dolgában. De olvassa meg a Döllinger Reusch-féle forrásszerű »moralistákat^ s meg fog győződni a két rend elvi és gyakorlati azonosságáról s erkölcstana keresztyénellenességéről az egész vonalon. Ha Poroszországban utat, ajtót nyitnak a redemptoristák­nak, úgy nem értjük, hogy miért haboznak a hasonló tendenciájú jezsuiták rendjének hasonlóképen peticionált visszahonosításától ? Mi mindezt a dolgok természetes fejleményének tart­juk abban a Németországban, a melynek birodalmi taná­csában a centrumpárt a vezérpárt, mert övé a prásidium. A centrumpárt pedig igen ügyes az eszközöknek a meg­választásában és felhasználásában. Kellemetlenséget neki koronként csak a protestantismus kebelébe tért Hoensbroech gróf okoz a maga röpirataival és előadásaival. így leg­utóbb is tartott ilyen nyilvános előadást és pedig épen azon a napon, a melyen a Röntgen-féle sugarakat is produkqJtákBerlinben. Hihetőleg befogja világítani a Hoens­broech-féle előadás a Röntgen-féle sugarak mellett is a

Next

/
Oldalképek
Tartalom