Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-05 / 14. szám

1000 fontot (12,000 frt) nőktől és gyermekektől shillinget és pennyt fogadástétekből. Szavait a lélekzetet visszaszorítva hallgatták, a midőn mondá: »A walesi herceg (a trónörökös) a mint több szavahihető ember állítja, mint a Jockey club tagja részvényese egy játékháznak, s ez által ki van téve a törvény értelmében pénzbirságnak és börtönbüntetésnek. Midőn Ő maga is bookmakereskedik ez által a lehető legrosszabb példát ad, mert felbátorít másokat ez ártalmas foglalkozásra s azon felül még törvényszegésre is. Isten oltalmazzon bennünket azoktól a politikai zavaroktól, a melyek egy játékos király uralma alatt előállhatnak, a játékszenvedélyt kiirtani akaró törvények felett való viták folytán*. E gyűlés alkalmával a közösen tartott communióval összekötött istentiszteleten dr. Davison és dr. Hoston tartottak beszédeket a »szent életről*. Különösen dr. Horton emelte ki, hogy »minden embertől, férfitől és nőtől az kívántatik, hogy bármily hivatású s foglalkozású legyen is, az Ür előtt való szentségét megőrizze*. Példákat is hozott föl, a férfiaknak például állítá Sir Thomas More-t, és Sir John Eliotot, a nőknek pedig a hires svéd énekesnőt, Lind Jennyt és Kemble Fannyt, a nagy színésznőt, a kik bár sikamlós pályán voltak, mégis megőrizték magokat a csáboktól és adományaikat Isten dicsőítésére használták. Az utolsó gyűlés, melylyel a kongresszus bezáratott az ifjúság nottinghami meetingje volt. A mindkét nembői összejött 3000 főből álló ifjúság előtt először Howard Jakab lelkész a Christian Endeavour elnöke beszélt, majd szóltak még utána dr. Berry, Jan Maclaren és Hocking lelkészek. Beszédjeiket nagy lelkesedéssel fogadták. S talán Hocking szólott legnagyobb hatással. A ki elibük tárta mi vár reájuk s mit várnak tőlük a jövő reménységeitől és kérte, intette őket, hogy iparkodjanak hívek lenni a nagy örökségükhöz. Ghr. w. a—s. RÉGISÉGEK. Lelkipásztorsági elmélet a mult századból.* III. De ha szintén valaki ezekkel a jeles virtusokkal megékesített leend is, mégsem veheti fel magátúl magára ezt az egyházi szent hivatalt, hanem ha hivattatik az Istentül Áron (Hebr. v: 4. Róm. X: 15. Esa. LI: 7. Jerem. XIII: 2. Mát. IX: 28. I. Cor. XII: 28.). Hívja pedig Isten e szent munkára az embereket két képen I-mo belső hivatallal akkor, mikor azokkal a szükséges ajándékokkal felruházza, melyek a tudománynak igazságát, elégségét, és a feddetetlen, kegyes és jó példa adó életet nézik (I. Pét. v: 2. 3.), mely szükséges ajándékokrúl szól Pál (I. Cor. XII.). Ezekért a szükséges ajándékokért pedig könyörgeni kell, szorgalmatosan tanulni, az Istennek szent beszédét vizsgálni, hogy bővebb tudománya legyen az egyházi szolgáknak az Isten beszédébül mint a hallgatóknak és ne legyen olyan, mint * Lásd e lap f. évi 6-ik számát. a kit az idvesség tudományának csak kezdetire is kellessék tanítani és a ki akarmely tudománynak szelétül is könnyen elragadtassék. Azt mondánk vala. oda feljebb, hogyha az Isten szolgáinak kötelességeket meggondoljuk, azokat három karban helyheztethetjük, úgy hogy egyike nézze magokat, másika az Istent, harmadika az Isten ekklézsiáját. Minthogy szólottunk az elsőrül (kivált ez előtt) szóljunk most a többirül. A mi azért illeti Másodszor az Isten szolgáinak Istenre — ki őket e tisztességes hivatalra és munkára méltóztatta — nézendő kötelességeket, igen sokak azok, és az idő előbb elhagyna, mint azokat mind elől" számlálhatnánk. Azokat említem tehát, a melyek nevezetesebbek fognak lenni. Elsőben is az Isten szolgájának az az ő kötelessége, hogy a mely fogadást tett Istennek erre a szent munkára lett méltóztatása alkalmatosságával, annak minden erejébül megfeleljen. A mely kegyesség munkáinak gyakorlására hallgatóit tanítja, inti és kéri, maga is ugyanazokban foglalja magát. Mert, ha valamely tanító Pállal a harmadik égben tanult volna is, ha Péterrel halottakat támasztani, betegeket gyógyítani és más csudákat tenni tudna is, ha Jakabbal és Jánossal az Isten beszédébül mennydörögni tudna is, ha angyaloknak nyelvükön tudna is szólani, de azomban nem Istenfélő, nem kegyes, élete s magaviselése tanításával meg nem egyez, sem maga nem kedves, sem tanítása és szolgalatja nem épületes. És az olyan tanító úgy jár, mint a hogy jártanak azok, kik a Noé bárkáját építették, melybe be nem mehettek, hanem az özönvíz által elvesztenek. Ha az ilyek amaz utolsó napon azt mondják is: Uram, uram, nemde a te nevedben prófétáltunk-e? Nemde nem a te nevedben üztünk-e ördögöket ? Nemde nem a te nevedben cselekedtünk-e nagy dolgokat ? De ama nagy biró csak azt fogja nekik mondani : soha nem ismertelek titeket. Másodszor kötelessége az Isten szolgájának, hogy mind maga ismerje és tudja igazán az Istent, mind másokkal ismertesse és tudassa, melyet hogy cselekedhessen az Isten beszédét olvassa, tanulja és magyarázza. Harmadszor kötelessége, hogy 'egyen buzgó a megszűnés nélkül .való könyörgésben, kerje szent munkájára az Isten kegyelmét és áldását, elhitetvén magával, hogy híjában plántál Pál, öntöz Apollós, ha Isten nem ád előmenetelt, mert valami jót cselekedhetünk, Isten kegyelme által cselekeszszük, mely Isten kegyelme mi nékünk elégséges. Negyedszer. Az Isten háza és dicsősége mellett, legyen mindenkor és minden alkalommal buzgó, és azon erőlködjék minden tehetségével, hogy az Isten országa növekedjék, az ördög országa pedig romoljon. Ötödik kötelessége. Kövessen el mindent egész erejébül, hogy az ő gondviselésére bízatott sok lelket megnyerhesse az ő főpásztorának a Jézusnak, kiért és az Isten dicsőségeért, ha a szűkség kivánja, nemcsak megkötöztetni, verettetni, számkivetést szenvedni, hanem meghalni is kész legyen. Harmadszor a mi illeti az Isten szolgáinak azokat a kötelességeket, melyek nézik az Isten ekklézsiáját, melyben Isten őket vigyázókká és gondviselőkké tette: sokak ezek is, melyekre az Isten beszéde és a józan okosság is tanít. A melyek nevezetesebbek, tehát csak azokat igyekezem elől számlálni, és azoknak elől számlálása után valamely kérdésecskéket fogok megmagyarázni és illetni. Első kötelességek az Isten ekklézsiája iránt az Isten szolgáinak ez: mivel hogy Isten a maga beszédét adta az ő szájokba, azért csak az Isten akaratjára — még pedig úgy mint az Úrtól vevék — tanítsák a hallgatókat.