Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-04-05 / 14. szám
levélben figyelmeztetni fogom arra a bűnös visszaélésre, a melyre tisztelt nagy nevét, írói egyéniségét s hazai állapotaink és dolgaink körüli tájékozatlanságát a mi szászaink hazafiatlan, tehát bűnös módon felhasználják. Szégyenletes állapot az, ha a mi hurbanista tótjaink és erdélyi szászaink, kiknek nyelvét nem bántjuk, sőt sok különleges kiváltságait máig is megtűrjük, ügy állítanak oda bennünket a jóhiszemű külföld elé, mint a kik erőszakosan magyarosítunk, nyelvüket üldözzük s ellenük valóságos »modern inquisitiót« kezdeményezünk. Ugyan jöjjön el a millenniumkor Luthardt Turóc-Szent-Mártonba vagy Beyschlag Brassóba és Nagyszebenbe, ha nem tótul és németül szól-e az ige és az ének ? S közelebbről a szászok részéről nem hálátlanság é e rút vádaskodás, kik tudvalevőleg máig is az aránytalanul nagyobb segélyben részesülnek a magyar állam részéről, mint a többi prot. egyházkerületek? Hát Magyarországnak hívják-e ezt a szép hazát, vagy pedig Tótországnak és Németországnak ? S még szégyenletesebb az az állapot, hogy akad ott az aranykalászos Alföldnek szép rónáin egy magyarul hangzó, de tótul szóló lap. mely még védelmébe veszi e hazafiatlan denunciáló törekvéseket ! Megvallom, hogy a német prot. külfölddel való élénk irodalmi és magán összeköttetéseimnek mindenkor az képezte a főcélját, hogy jóakaró személyes és irodalmi közléseimmel tájékoztassam a mi magyar protestáns egyházi, theologiai, irodalmi s mindenekfölött hazai viszonyaink felől, s hogy eloszlassam azokat a rosszakarat és tájékozatlanság szülte előítéleteket és információkat, a melyekkel hazai földön élő és táplálkozó ellenségeink máig is a külföldet elárasztják. Jóakarólag fogadta e törekvéseimet a sajtó, de félreértés, sőt gyanúsítás lett a jutalma bizonyos hazafiatlan elemek részéről. Ép azért hazai és közegyházi irodalmi viszonyaink alaposabb megismerése céljából hozza a magyarok kegyelmes Istene mennél nagyobb számmal körünkbe a mi német hitsorsosainkat a millennium alkalmával! Majd »saját szájukból ítélik meg e gonosz szolgákat*, a mi denunciáló tót és szász atyánkfiait ! Úgy legyen! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. ISKOLAÜGY. Az erdélyi reformátusok iskolaügye. A honfoglalás ezredik évében az erdélyi reformátusság is hozzá kiván járulni a nemzeti millennárium teljességéhez, a mennyiben az egyházkerület igazgató-tanácsa az erdélyi ref. fő-, közép- és elemi iskolákról nagyobb tanügyi monográfiát* Íratott és adott ki, mely Szász Domokos * Az ev. ref. erdélyrészi egyházkerület fö-, közép- és elemi iskoláinak állapotrajza. Általános történeti adatokkal, husz évre viszszapillantó statisztikával, grafikus táblával és a kollégiumi épületek képeivel illusztrálva. Hazánk ezeresztendős fennállásának emlékére erdélyi püspöknek ajánlva, nagyon szép kiállításbán a napokban hagyta el a sajtót. Nagyon értékes állapotrajza, valóságos tüköré ez a könyv az erdélyi református tanügynek. Első felében az egyes kollégiumok vázlatos története van ismertetve különböző szerzőktől; második felében először a fő- és középiskolák kormányzata, tanterve, tanulóinak önkénytes tevékenysége, az iskolák vagyoni ügye és statisztikája van a szerkesztő tollából gondosan feltüntetve, azután pedig a népiskolák helyzetét, statisztikáját és egyházmegyénként csoportosított történeti viszonyait ismerteti a nagyszorgalmú szerkesztő, Parádi Kálmán. Az egyes kollégiumok közül a kolozsvári theologiai fakultás történetét megírta Polcoly József, a nagy-enyedi Bethlen-kollégiumét Váró Ferenc, a kolozsvári kollégiumét dr. Török István, a marosvásárhelyiét Lakatos Sámuel, a székely-udvarhelyit Gönczi Lajos, a zilahit Somogyi .Jenő, a szászvárosi Kun-kollégiumét Dósa Dénes, a sepsiszentgyörgyi Mikó kollégiumét dr. Székely Bendegúz. Az egyes iskolák története után ismertetve van az illető iskola elöljárósága, a tanári kara s az egyes tanárok irodalmi működése. Minden egyes kollégiumnak az épülete képben is be van mutatva. Messzire vinne, ha minden egyes kollégium történetét itt bármily röviden is bemutatni akarnánk. Csak a »Vagyonügvek és tanulmányi segélyforrások« című fejezetből említünk föl néhány adatot. Az erdélyi tanintézetek mindannyian kegyes alapítványok jövedelméből tartják fenn magukat. Köztük három főgimnázium: a sepsiszentgyörgyi, a zilahi és a szászvárosi, szerződésileg biztositott 12, 11 és 10 ezer frtnvi állandó államsegélyt élvez; a székely-udvarhelyié pedig folyósítás alatt áll. Az erdélyi nyolc tanintézet vagyona összesen 5 millió 128,003 frt, összes jövedelme pedig 351,935 frtra tehető. Egyenkint véve bír: a kolozsvári theologiai fakultás 367,295 frt alapvagyonnal, a melynek 32,393 forint évi jövedelméből 38-6%"o t személyi illetményekre, 52'6°/o"ot dologi szükségletekre és 7-7°/o"Ot ösztöndíjakra és segélyezésre fordít; a nagy-enyedi Bethlen-kollégium, a hol theologiai akadémia, főgimnázium, tanítóképző és elemi iskola van. alapvagyona 2.352,416 frt, minek 105,858 frt évi jövedelméből 4l'50 /o"o t fordít személyi illetményekre, 46-2 °/ 0 -ot dologi szükségekre és 12°/0 -ot ösztöndíjakra és segélyezésre; a kolozsvári kollégium (főgimnázium és elemi iskola) 589,092 frt alapvagyonának évi 42,882 frt jövedelméből 45'6°/0 -ot fordít személyi illetményekre, 46, 30 /0 -°t dologi szükségekre és 8T %~o t ösztöndíjakra és segélyekre, a marosvásárhelyi kollégium, (főgimnázium és elemi iskola) 382,704 frt alapvagyonának évi 34,042 frt jövedelméből 55*1% a személyi, 33"4 °/0 a dologi és ll'5% ösztöndíj- és segélyezési kiadásokra fordíttatik; a székelyudvarhelyi kollégium (főgimnázium és elemi iskola) alapvagyona 422,743 frt, minek 27,806 frt évi jövedelméből írta és szerkesztette Parádi Kálmán, kolozsvári ev. ref. kollégiumi tanár és egyházkerületi tanügyi előadó. Kiadta az egyházkerület igazgató-tanácsa. Kolozsvár. 1896. nagy 8-adrét. 2o9. lap, ára 5 korona.
