Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-29 / 13. szám

tokkal. A rendes tanárok a következő fizetési fokozatokba soroztainak : 5 tanár törzsfizetése egyenként 1200 frt 4 tanáré 1400 frt 4 tanáré 1600 frt s mindegyik fizetési fokozatban 200 frt lakbér (ez kevés a kecskeméti drága lakviszonyokat tekintve) s ötször öt évenkénti 100 forintos korpótlék. 300 forint igazgatói tiszteletdíj. A főgimnázium épületének gyökeres átalakítása, úgy­mint új tetőzet, földszinti és két emeleti zárt folyosó, lépcsőház, ajtók, ablakok s egy iskolai díszterem — mely isteni tiszteleti és alkalmi ünnepélyek helyéül szolgál — stb. 72—75 ezer frt költséggel van előirányozva, melynek fedezetére a miniszteri kiküldött 35 ezer frt állami hozzá­járulást hozott javaslatba egvetértőleg a fentartó egyházzal. A megkötött szerződés illetékes helyeken várja meg­erősítését. Adja Isten, hogy ez mielőbb megtörténhessék, hogy a nagy múlttal dicsekedő kecskeméti főgimnázium anyagilag is megifjodva ezután is jelentekeny részt vegyen a kultura, a hazafias és egyházi szellem terjesztésében, hogy neveljen a társadalom, a haza, az egyház részére hasznos tagokat, jó fiakat. A kiküldött miniszteri megbízott tapintatos és jóakaratú eljárásáért találjon jutalmat azon tudatban, hogv küldetésében hasznos szolgálatot tett nem­csak a kecskeméti fentartó egyháznak, de a hazának is. A munka oroszlán részét végző egyházi elnök, Mészáros János lelkész és az iskolának nagy buzgóságú igazgatója, Katona Mihály vegyék fáradhatlan szorgalmuk jutalmát az iskola újra fellendülésében, virágzásában s nagyon sok érdeklődő hálájában. K. B. TÁRCA. Egyház és theologia ellentéte Német­országon. (Vége.) Sardeman lelkész egyelőre saját tartományi egyházá­ban, Kurhessenben, úgy akarta a jobb jövőt előkészíteni, hogy Marburgban a theol. hallgatók lelkipásztori gondo­zása céljából, külön állás szerveztessék. A zsinathoz inté­zett beadványában két tényre hivatkozik: a szentírást szinte egy fakultáson sem olvassák épülés kedvéért, sem cursim és csak a nehezebb helyeket rövid magyarázattal kisérve; az evangelikus egyház kötelessége leendő szol­gáira lelkipásztorilag felügyelni. A jelenre nézve kemény ítéletet mond: »hogy a fiatal theologus szorgalmas-e vagy léha, verekedő, iszákos és erkölcstelen, igyekszik-e az Ur Jézust hittel elsajátítani, vagy hitetlenül él-e, azzal az ev. egyház nem törődik*. Határozza el tehát a zsinat, hogy az egyházi hitvallásra kötelezett lelkész alkalmaz­tassák, a ki oly fizetést élvezzen, hogy semmifele mellék­foglalkozásra ne szoruljon, a ki a theol. hallgatókat maga köré gyűjtse, velők mint lelkipásztoruk érintkezzék, az ó- és új szövetséget cursim olvassa, velők átvegye és épí­tőleg hasson rájok, hogy továbbá a tartományi egyházban lelkészi állásra pályázók kötelesek ezentúl bizonyítványt felmutatni, mely szerint ama bibliaolvasásban szorgalmasan és sikerrel résztvettek s az illető lelkész pásztori befo­lyása alól nem vonták ki magokat. E javaslatot a nem hivatalos körök rokonszenvvel fogadták. Sajnálattal emlí­tették, hogy egyetlenegy fakultáson érintkezik a tanárok többsége sokszor és barátilag a hallgatósággal, a sirass burgin, de még ezt sem tartották elegendőnek; másrészt elismerték azt is, hogy a lelkipásztori munkásságot, a melyre nem csak a theol., hanem még sokkal nagyobb mértékben a többi fakultásbeli hallgatók erkölcsi és egy­házias jellemének megőrzése végett okvetlenül szükség van, az ily széleskörű pásztorkodást az akadémiai tanárok természetszerűleg nem gyakorolhatják. A javaslatnak másik részében említett kényszer azonban veszedelmes képmu­tatásra oktatná az ifjú nemzedéket. A zsinat a javaslatot a marburgi fakultás ellenkező véleményével együtt a nagy­bizottságnak adta ki, mely remélhetőleg nem temette el. Kényszer nélkül s az összes egyetemi ifjúságra kiterjesz­tetvén: életre való szép terv! Azzal a megszorítással, hogy a lelkész c<ak a theologusokkal törődjék, a theologia és az egyház ellentétét nem lehet megszüntetni, sőt az ifjú még korábban sodortatik bele az áldatlan harcba, mely­ben, hogy kinek ítéli oda a győzelmi babért, nem oly kétes kérdés, ha meggondoljuk, hogy az az egy lelkész nem mérkőzhetik a tanárok mindegyikével azon a téren, melyre az utóbbiak kötelességszerűleg a hallgatóságot vezetik, a tudományágak terén. A javaslat érdemes arra, hogy meg­valósíttassák és az új intézmény sok régi bajt orvosolhat, de azt az egy ellentétet ki nem egyenlítheti. Ez irányban többet lehetne várni a gyakorlati theologia egy első rangú képviselőjének, Zimmernek tervétől. Zimmer nem lát az ellentétben nagy bajt mindaddig, míg ezt az ellentétes nézetek védőinek kölcsönös személyi tisztelete ellensúlyozza. Mielőtt a theologusok az egyetem­ről a gyakorlati életbe, lelkészi hivatalba és ezzel rende­sen egy időben valamely párt egyletbe lépnének, egy ideig, legalább egy évig folytassák tanulmányaikat valamely »Predi­gerseminar*-ban, nem annyira a tanu'mány kedvéért, mint inkább a különböző álláspontú és irányú társakkal való személyes ismeretség és baráti eszmecsere végett. Marad­jon a fakultás az államé, az akadémiai tanárválasztás joya a fakultásé, de gondoskodjék minden tartományegyház oly seminariumokróJ, minővel bír a hesseni egyház Friedberg­ben, a nassaui Herbornban. A két intézet nagy áldással működik és Zinrner ajánlatának elfogadása sok bajnak elejét venné, de megszüntetné-e az egyháziatlan theologiát? Még két javaslatot hallottunk a vitában, az egyiket tanár, a másikat lelkész tette; és sajátságos amaz a lel­készi hivatal viselést, emez új theologiai fakultás alapítá­sát ajánlja. A báseli Orelli maga is inkább kegyes óhajként, mint egvhamar megvalósítható tervként fejezi ki nézetét. Nemcsak azt szeretné, ha minden theol. tanár azt az egy­házi hivatalt, melyre másokat előkészít, saját gyakorlatá­ból is valamikor megismerte legyen, hanem, hogy mint tanár is viselje és pedig nemcsak alkalmi »szószéki elő­adásokkal*. hanem olyformán, hogy esetleg minden 7. évben egy félévre újra átvenné az egész hivatalt, egyházi beszéddel, vallásoktatással és lelkipásztorkodással együtt. Azt hiszem, ez a szer bármily radikálisnak lássék, nagyon mechanikus és sem a gyülekezeteken, sem a theologia egvháziasságán nem segítene. Nem is reflektáltak reá egy részről sem. Annál több figyelmet keltett Bodelschwingh; van-e evangelikus lelkész, a ki ne ismerné? Eleinte csak bizony­talan hír szólt az ő szándékáról; nemsokára előállott a kész tervvel, melynek megvalósítására az anyagi eszközök

Next

/
Oldalképek
Tartalom